32. Harmónia

Kicsit sok lett benne a lelkizős rész, de muszáj volt kiírnom magamból, remélem senki számára nem lesz nyomasztó...:)

<3

-Ezt most komolyan mondod? Fű? Baszd meg Noa! – ráncigált fel a kanapéról, mintha legalábbis az apám lenne

- Hagyjál békén! – nyújtóztam össze-vissza a karjai közt

- Ezt komolyan nem hiszem el… hogy hozhatsz ilyen helyzetbe?

- Senki nem kérte, hogy ments meg. Menjél a fenébe! – dőltem vissza a kanapéra

Charlie összeszűkült szemekkel nézte a kettősünket, néha felmordult, helyezkedett, röhögött, morgott, de legalább nem szólt hozzánk

-Noa, szedd össze magadat, mert esküszöm itt hagylak ezzel a narkóssal

- Ott az ajtó – mondtam flegmán és lerúgtam a magas sarkúmat

- Úgy viselkedsz, mint egy ostoba tinédzser

- Bocs, hogy nem vagyok elég érett neked – ironizáltam

Jared vágott egy undorodó fejet, aztán úgy bebaszta maga után az ajtót, hogy még ilyen kábultam is fejbe vágott a hangja.

-Szard le szépségem, karolt nyelt dísz buzi – szólalt meg szerintem percekkel később Charlie

- Az hát – nyögtem és ülő helyzetbe tornáztam magamat, hogy még egy cigit sodorjak magamnak

Elvesztettem a fejemet, azt se tudom hogy keveredtem haza, de égtelen dörömbölésre keltem a korom sötét szobában. Laposakat pislogva próbáltam picit észhez térni, elmásztam az ajtóig, majd átestem valakin. Charlie szmokingban feküdt a nappaliban, félig egy fotelban, félig az ajtóm előtt, úgyhogy arrébb rugdostam a lábát, hogy meg tudjam közelíteni az ajtót

-Főnökasszony, jól vagy? – állt zsebre tett kézzel Jax az ajtóban

- Mi? – nyöszörögtem

- Délután 3 óra van, vártunk bent, telefont nem vetted fel meg ilyenek

- De minden rendben van? – másztam fel a bárszékre, majd a pultra borultam

-Öhm… persze… megoldottuk. Tudod, hogy Charlie Sheen fekszik a lakásodban?

- Jah… - néztem rá én is

- Miért vagy kiöltözve?

Halálos kínok árán lehajtottam a fejemet, hogy megnézzem mit viselek, hát a tegnapi ruci gyűrődött még mindig rajtam. Legalább nem feküdtem le ezzel a tripper paradicsommal…

-Tegnap voltam egy buliban és hát így sikerült – fintorogtam

- Igazi példakép vagy – röhögött fel Jax és engem kikerülve a kávéfőzőhöz lépett

Amíg ő az éltető koffeint készítette én próbáltam életet lehelni Charlie-be, de csak egy adag vízzel sikerült

-Mi a picsa?! – ült fel prüszkölve

- Bocs, de hiába rázogattalak

- Te meg kivagy? Dugtunk? – vette fel a napszemüvegét

- Noa vagyok már egy ideje és nem, nem dugtunk. Tegnap betéptünk, aztán én itt ébredtem

- Ahh… - állt fel nyöszörögve, majd egy szó nélkül kisétált a lakásból

- Tyhűha! Ilyet se látok minden nap – füttyentett Jax és a kezembe nyomta a kávét

- Na, akkor vésd az eszedbe a képet, mert nem lesz többször

- Tudok segíteni valamit még?

- Nem, köszi. Bocs a mai nap miatt, jövő héten hamarabb elmehettek majd

- Hagyjad, szeretem ezt a melót, szóval nem volt fáradtság

Hálásan pillogtam rá, majd miután ő visszament helyettem is dolgozni, beestem a kádba, hogy kicsit összekaparjam magamat. Lassan szivárogtak vissza az agyamba a tegnap este képei és mit mondjak… nem javítottak a kedvemen. Elszívtam egy cigit, Jared megtalált minket, ordítozott, összevesztünk, ez után pedig kb. teljes a filmszakadás.

Órákig is ülhettem volna a kádban, a bűntudatomat sehogyan se tudtam volna lemosni. Ostoba voltam, de attól még Jared is túlreagálta. Nem vagyok függő, szerintem semmi nincs abban, ha néhány alkalommal így ereszti ki az ember a gőzt.

Már nem lett volna értelme bemenni dolgozni, úgyhogy összedobtam pár szendvicset és laptoppal az ölemben visszakucorodtam az ágyba. Az agykapacitásom a nullával volt egyenlő, úgyhogy dolgozni nem tudtam, helyette mindenféle agyradír videókat néztem. Gondosan elkerültem minden olyan oldalt, ahol megjelenhet Jared, vagy ne adj isten mindketten.

Szar volt, hogy így váltunk el, de mindig én hunyászkodok meg. Most nem fogom keresni. Lehet, hogy a falat kaparom majd 1 nap után de akkor se hívom fel. 1 hónap nem olyan sok idő…

Másnap reggel Nara telefonjára keltem 8 óra körül.

-A pasid egy pöcs – közölte köszönés nélkül

- Hogy mi van?

-Nálunk akarja kiadatni a könyvét, de több kívánsága van, mint Obamának

- És… és ezzel én most mit kezdjek?

- Mondjuk hívd fel és nyugtasd le, mert kezelhetetlen

- Épp nem beszélünk egymással

- Na, akkor ez a baj. Basszus Noa! Mi történt?

- Semmi – ásítottam és kimásztam az ágyból

- Akkor mi a faszt csináljak, hogy ne tépjük meg egymást 2 percen belül?!

- Mindenbe egyezz bele, de semmit ne írjatok alá. Majd ha lenyugszik lehet vele beszélni. Vagy add át valakinek az egészet.

- Hmm.. ez jó. Oké. Majd beszélünk, puszi

- Szia – mondtam a búgó telefonnak

Kedvetlenül felöltöztem és besétáltam a szerkesztőségbe, ahol mindenki kedvesen fogadott és nem néztek rám ferdén a tegnap miatt. Adam indult felém valami bulvár lappal, de még mielőtt az orrom alá tolta volna csináltattam vele egy hátraarcot, az újságot pedig a kukába dobtam. Tökéletesen hidegen hagyott, hogy miket írtak rólunk, pláne mivel lehet, hogy már nincs is olyan, hogy „rólunk”. Lehangolt voltam és csalódott, mert úgy éreztem, hogy én sokkal többet adtam neki, belebolondultam, mint egy csitri. Lehet, hogy csak játszott velem, imponált neki, hogy odavagyok érte. Nem azt mondom, hogy direkt csinálta, de akkor is piszkosul rossz érzés, hogy most akár mást is csókolhat. Fizikailag fáj a gyomrom és a szívem az ilyen gondolatokra. Szerelem, baszd meg.

Az agyam magasról tett a szívemre, újra és újra ő kúszott be a tudatomba, sokszor csak bambultam magam elé és az együtt töltött perceket éltem át újra a fejemben. Ha ilyesmin kaptam magam, egy fanyar mosoly után a falba vertem a fejemet, amiért hagytam, hogy ennyire elsodorjon ez az egész. Teljes mellszélességgel álltam ki eddig a szingliség csodái mellett, különösen azért mert röhejesnek tartottam, amikor valaki azt mondta, hogy pár nélkül fél ember. Ezt mondjuk továbbra is tartom, de azért jó, ha valaki támogat és segít egyben maradni. Az volt a legrosszabb, hogy semmiért nem tudtam haragudni rá, mert az ő helyében én se tudtam volna, hogy mit csináljak. Olyan körülmények voltak, amikről senki nem tehetett, viszont megakadályoztak minden jót köztünk. Na ez az igazi szopás.

Két választásom volt. Vagy folytatom az agonizálást, piálást és kedvetlen kódorgást a világban, vagy valamilyen csoda folytán merítek annyi erőt, hogy kizárom a tudatomból Jared-et és meggyőzöm a szívemet, hogy mocskosul meg fogok sérülni ebben az egészben. Mondjuk már lehet, hogy mindegy.

Biztos unalmas lenne az életem, ha olyan valakivel akadtam volna össze, akinek van egy normális munkája, ne adj isten egy városban is lakunk, de lehet, hogy kéne keresnem egy ilyet. Nem lesz Jared, sőt a nyomába se fog érni, de legalább nem fog szétszakadni a szívem.

Délutánra meghívott Hank sütizni hozzájuk, bár szerintem leginkább a lelkemet akarta ápolni.

-Szia gyönyörűm – ölelt meg két puszi kíséretében

- Szia

- Húha, úgy látom jót fog tenni az az epres süti, na gyere be – tárta ki az ajtót

Valahogy mindig jobban lettem az ő lakásukban, olyan harmóniát sugárzott az egész hely, amilyet sehol máshol nem éreztem eddig.

-Akarsz beszélni róla?

- Nem, inkább mesélj, hogy áll az örökbe fogadási biznisz? – kérdeztem már az édesség felett

- Jujj, nagyon jól. A héten 2 anyával fogunk találkozni, az egyiküknek cappucino babája lesz, és hát tudod mennyire szeretnénk egy „olyat”

- Tudom hát. Istenem, mennyi képet mutattatok nekem is – nevettem fel visszaemlékezve

- Bizony! Képzelj el egy pici barna kislányt, sötét göndör fürtökkel, hatalmas fekete szemekkel és mindenféle cuki ruhácskában, ahh – álmodozott fülig érő szájjal

- Biztos megkapjátok! Nálatok jobb szülőket nem is kaphatna az a pici

- Tuti el fogjuk kényeztetni, úgyhogy ezért leszel te a keresztanya. Néha helyre kell rakni majd őt is és minket is

- Mi?! Én leszek a keresztanyja? – szaladt fel a szemöldököm

- Jaj, elfelejtettem megkérdezni, de igen, rád gondoltunk. Elvállalod?

- Persze, a legnagyobb örömmel – borultam a nyakába

Egész délután baba neveken gondolkodtunk, szobát terveztünk, sütiztünk, teáztunk, úgyhogy úgy éreztem magam, mint akit kicseréltek.

-Nem maradsz itt éjszakára? Életem párja megint utazik, én pedig utálok egyedül ebben a nagy lakásban

- De, szívesen, holnap úgyis szombat – egyeztem bele mosolyogva

Hank olyan volt, mint egy terapeuta, de a módszerei teljesen észrevehetetlenek voltak. Beszéltetett, de nem erőszakosan, rávezetett dolgokra, de nagyon jó érzéke volt ahhoz, hogy a megfelelő pillanatban témát váltson. Jared szinte szóba se került egész este és igazából felemelő érzés volt. Eddig semmi másról nem tudtam beszélni az emberekkel csak a szerelmi életemről, csodálom, hogy nem maradtam egyedül, mint az ujjam. Olyanok voltunk, mint két tini lány, köntösben mászkáltunk, éjszaka fagyit ettünk, csajos filmeket néztünk és Hank felkent nekem valami arcpakolást is.

Reggel palacsintával és kávéval várt a konyhában én pedig olyan jól és kipihenten ébredtem, mint nagyon hosszú ideje. A karikák eltűntek a szemem alól és mintha valami kis fény is pislákolt volna a tekintetemben.

-Szép jó reggelt kis manó, csüccs le és egyél. Rossz rád nézni, olyan vékony vagy – dorgált meg Hank kiskötényben

Engedelmesen leültem a hófehér terített asztalhoz és 4 palacsintáig meg se álltam. Tényleg lefogytam az utóbbi időben, de a sok meló és idegeskedés miatt fel se tűnt.

-Lehet, hogy nem akarsz tudni róla, de felhívott Jared – mondta a reggeli végén

- Téged?

- Hát nyilván veled akart beszélni, csak nem ért el

- Mit akart? – ugrott össze a gyomrom már csak a gondolatra is

- Azt nem kötötte az orromra, de megkért, hogy hívd fel, ha ráérsz

- Hmm… szerencsére ez elég relatív. Most elmegyünk vásárolni, szóval nem érek rá – pattantam fel, majd Hank-kel bevettük a helyi plázát

Az tuti, hogy sikerült megtalálnom a búfelejtés egyik legjobb módját, aminek a gardróbom is örülhetett. Csomagokkal megpakolva indultam haza, amiket aztán rögtön az előszobában le is dobáltam. A vásárlás vége felé már semmire nem tudtam figyelni, az agyam megállás nélkül forgatókönyveket gyártott, hogy milyen is lesz a beszélgetés Jared-del. Gondolatban tök higgadtan viselkedtem, szinte semleges voltam vele, de amint odaértem, hogy na akkor most visszahívom, kis híján kidobtam a taccsot.

-Szia, Hank mondta, hogy kerestél – szóltam bele

- Igen, szerintem beszélnünk kéne az estéről

- Gondoltam… figyelj sajnálom a dolgot, de szerintem te is túlreagáltad

- Ezt inkább hagyjuk, el akartam mondani, hogy miért reagáltam úgy

- Na miért?

- Noa én nem akarom, hogy akár 1 szál füves cigit is elszívj, vagy 1 szem extasy-t is bevegyél

- De miért?

- Shannon függő volt – mondta halkan én pedig elfelejtettem levegőt venni

- Mi? De mikor?

- Amikor a zenekar elindult. Nem tudta kezelni ezt az egészet, ezért kezdetben csak a lámpaláz csökkentése miatt vett be pár bogyót, aztán azért, hogy bírja a koncertet, végül pedig átváltott keményebb drogokra. Soha senkinek nem kívánom azt a látványt ahogy sokszor megtaláltam klub wc-jében a kőpadlón. Hosszú hetekig könyörögtünk neki, hogy menjen rehabra, szerencsére sikerült is neki lejönnie, de amikor megláttalak téged azzal a cigivel – harapta el a mondatot

Tátott szájjal hallgattam a történetét, pláne mert álmomban se gondoltam volna, hogy pont Shannon-t kapta el így a gépszíj.

-Én… sajnálom. Nem tudtam ezt az egészet

- Azért mondtam el

- Érthető a reakciód, de hidd el, hogy velem ez nem fog előfordulni

- Ezt nem tudhatod Noa – mondta csendesen

- Megígérem, hogy nem nyúlok többé hozzá – szólaltam meg egy idő után és komolyan is gondoltam

- Nem kell ilyen ígéreteket tenned nekem

- Tudom jól. Mindegy, hagyjuk is. Mi újság?

- Itt vagy New York-ban, mindjárt koncert. Reggel pedig a könyvet intéztem, de összehozott a sors szerintem a világ legostobább nőjével

Egy perc alatt elöntött a pulykaméreg, amiért így beszélt Naráról.

-Talán a te parasztságod hozta ki belőle is! – morogtam és rácsaptam a telefont