33. Tárgyalás

Ne utáljatok :D 

JARED

Megütközve néztem a telefonom kijelzőjét, nem mintha így bármivel is közelebb kerültem volna a „Mi a fene volt ez?” megválaszolásához. Csak annyit mondtam, hogy felhúzott a kiadós nő, ebben mi a rossz? Hiába múltam el 40, tuti nem fogom megérteni a nőket, amíg élek. Noa viszont más volt, tudni akartam mi a baja, mert utáltam rosszba lenni vele.

-Miért csaptad le?

- Nem akarok veled beszélni – mérgelődött és megint kinyomta

- Ezt bebuktad kiscsillag, mert hozzám szóltál – hívtam vissza újra

Gőzöm nem volt arról, hogy mi a baja, de mulattatott, ahogy egyre mérgesebben kapja föl a telefont.

-Na jó, tudni akarod mi a bajom? A „világ legostobább nője”, ahogy te hívtad a legjobb barátnőm és kurvára nem szeretem, ha valaki így beszél róla

- A 60 éves Ms. Fischer a legjobb barátnőd? – kérdezte lenyelve egy röhögést

- Mi van?

- Először egy fiatal csajnál voltam, de ő hamar átirányított ehhez az agyilag sérült nénihez, aki azalatt a fél óra alatt kb. 5 évet vett el az életemből

- Nem Naránál voltál?

- De, az elején. Ő Az a Nara? Akivel utaztál? – ugrott be hirtelen

- Igen, az apjáé a könyvkiadó és most ő vezeti – mondta már kicsit higgadtabb hangon

Imádtam, hogy ilyen harcias, de pont ezért ment sokszor az agyamra is, öreg vagyok már az ilyen csitrikhez. Viszont pontosan ő az, aki meg is fiatalít. Shannon azt hajtogatja, hogy ezt hívják szerelemnek, de azt majd én eldöntöm, hogy mikor vagyok szerelmes. Egyelőre én fontosabb vagyok magamnak, mint ő.

-Világos. Akkor most mi van?

- Bocs, hogy rád csaptam a telefont – nyögte ki végül nekem pedig dagadt a mellem a büszkeségtől

- 1 feltétellel elfelejtem – jutott valami az eszembe

- Pff… nem volt ez akkora probléma, hogy jogod legyen bármit is kérni

- De-de és ki is találtam – folytattam töretlen jó kedvvel

- Na akkor mondjad, nehogy benned maradjon

- 2 nap múlva megyünk San Antonio-ba. Gyere el – kértem kicsit gonoszan, mert tudtam, hogy nem tud ellenállni, ahogyan azt is, hogy dolgoznia kell

Mindig ez csinálom, folyamatos megerősítést csikarok ki a nőktől pláne, ha érzem, hogy a markomban van. Szinte már hallottam is, ahogy Noa pörgeti a fejében a naptárját és pakolgatja át a programjait. Szemét voltam, de élveztem.

-Hát… jó utat – mondta szenvtelen hangon

Engem nem ejtesz át, ennél már jobban ismerlek. Egy kis lelkiismeret-furdalás, romantika és már foglalod is a jegyet a gépre…

-Csak pár nap lenne, ráadásul hétvége. Hiányzol – tettem hozzá

- Te is hiányzol, de nem tudok elmenni. Majd ha a nyugati parton játszotok, megnézem a koncertet

Fura volt. Higgadtan beszélt, kicsit talán távolságtartóan is. Nem tudom mi történhetett, muszáj volt bevetnem a nehéztüzérséget. Általában az elsőre ugranak a nők, nem vagyok én hozzászokva ahhoz, hogy több kört kelljen futnom

-Basszus Noa, megegyeztünk, hogy ha ezt csinálni akarjuk, akkor mind a ketten hozunk áldozatokat

- Tudom, én teljesítettem is ezt a részt. Elkezdeném felsorolni, de nem igazán érek rá, úgyhogy inkább azt mondom, hogy te mit tettél. Hmm… lássuk csak…. ja igen, semmit! – ironizált nekem pedig leesett az állam

Telefonon keresztül megalázott egy huszonéves fruska. Na ehhez pláne nem vagyok hozzászokva és nem is fogom eltűrni.

-Elárulom, hogy a két hetes szabadság nem véletlenül volt legutóbb. Veled akartam lenni, de úgy látszik teljesen feleslegesen

- Ne nézzük már hülyének egymást. Emma agyára mentél és használhatatlan voltál, ezért adott kimenőt – folytatta színtelen hangon

Egyre feljebb ment bennem a pumpa, utáltam, hogy nem tudom kihozni a sodrából, sokkal érettebben viselkedett, mint szokott.

-Hagyjuk is, fölöslegesen raboljuk egymás idejét. Mennem kell, mindjárt kezdődik a koncert – morogtam

- Oké, jó szórakozást. Szia – köszönt el

A telefonomat bámulva ültem a kanapén és elképzelésem se volt, hogy mi történhetett a beszélgetésünk elejéhez képest. Mintha megtört volna, nem volt olyan tüzes a végén, pedig pont azt kedvelem benne. Én tettem volna ezt vele?

-Gyere, kezdünk – jött be Shannon én pedig automatikusan követtem

A sötét folyosón is rajta agyaltam, pedig nem ilyenkor már nem volt szabad másra koncentrálni, csak a koncertre, a közönségre és a zenére. A fülesemet igazgattam és robotként álltam a bejelölt ki x-re, hogy majd felemelkedjek onnan a színpad fölé is a mélyből. Ahogy meghallottam a kinti morajt, mintha elvágták volna Noát, csak a zene volt és rengeteg adrenalin az ereimben. Frenetikus volt a közönség, bármit csináltam visítottak, tapsoltak, a színpad mellett álló lányok egymást taposták egy pillantásomért és majd elaléltak, amikor rájuk mosolyogtam. Fürödtem a népszerűségben és piszok büszke voltam magamra meg persze a srácokra is, hogy ezt elértük. Gyakorlatilag a semmiből kezdtük, baromira megszenvedtünk érte, de most mi vagyunk a császárok. Imádtam. Alig akartam lemenni a színpadról, mert ahogy az utolsó lépcsőfokot magam mögött hagytam, elborítottak a hétköznapi gondjaim, Noával az élen. Utáltam, hogy nem hódolt be, mint ahogy minden nő szokott. Ennyivel nincs lerendezve…

NOA

Semmilyen érzelem nem volt bennem a beszélgetés után. Arra számított, hogy csettint és én szó szerint repülök is hozzá, de ezeknek az időknek vége van. Hallottam a hangján a megdöbbenést és igazság szerint jól is esett. Engem nem fog többet hülyére venni, ezek után ketten leszünk ebben az átkozott kapcsolatban és nem csak én teperek majd azért, hogy működjön. Magamat is megleptem, hogy milyen racionális maradtam, nyugiban pakolgattam az új szerzeményeket és összeállítottam a másnapi szettemet. Egy fontos befektetővel kellett tárgyalnom, akit meg kell majd győznöm, hogy nekünk adja a töménytelen mennyiségű pénzének egy töredékét, amivel mi vígan elélnénk 1-2 évig.

Reggel a tükörbe nézve megállapítottam, hogy kívülről tök magabiztosnak és idősebbnek tűnök, úgyhogy ez a milliomos a tenyeremből fog enni. Nem tudtam hogy néz ki, csak a titkárnőjével beszéltem, mert olyan kurva elfoglalt, hogy a telefonját se tudja felvenni. Egy jól menő innovációs céget vezet New Yorkban, mindenféle fiatal zsenipalánta ötletét megveszik és megvalósítják. Elég komolyan gondolhatja, ha emiatt elrepül L.A-be.. Egy étteremben találkoztunk és a sok kutatás és készülés mellett csak azt felejtettem el megnézni, hogy hogy néz ki a faszi. Tanácstalanul álldogáltam az étterem bejáratánál a szememmel egy korosodó, menő öltönyös pasast keresve.

-Jó napot! Segíthetek? – lépett hozzám egy pincér kedvesen

- Öhmm igen, lehet. Charlie Teller-rel van találkozóm

- Mr. Teller már megérkezett, kérem kövessen

Egy külön terembe vezetett, ahol csak két asztalnál ültek, egy öreg néni és a férje a másiknál pedig egy 25-30 között lévő szőke srác.

-Ne már, hogy valaki mást küldött maga helyett az a köcsög – motyogtam a srácot fixírozva

- Parancsol? – fordult hátra a pincér, de csak a fejemet ráztam

- Noa Grant? – pattant fel a srác

- Öhmm… igen. És te? – kérdeztem bizonytalanul

- Charlie Teller – nyújtott kezet csodálkozva, de nála csak én voltam jobban meglepődve

-Basszus, ne haragudj. Azt hittem idősebb vagy – szabadkoztam totál vörösen, de ő csak mosolygott

- Nem te vagy az első, aki egy pocakos, ősz pasira számít

Szívdöglesztő volt. Ez a büdös nagy helyzet.

-Szóval… akkor légyszi felejtsük el ezt a béna kezdést és beszéljük meg az üzleti dolgokat, rendben?

- Szükségtelen. Ha nem döntöttem volna már el rég, hogy befektetek a Dash magazinba, akkor nem repültem volna át az egész országot. Inkább ebédeljünk – mondta kedvesen, miközben megállás nélkül mosolygott a szeme

- Biztos vagy benne? Nem akarsz tudni semmit?

- Mindent tudok, amit kell – folytatta magabiztosan, majd elmerült az étlapban

- Nekem lenne pár kérdésem – éledt fel bennem az „üzletasszony”, mire kíváncsi tekintettel leeresztette a menüt és úgy nézett rám

- Hallgatlak

A fejemben volt az egész anyag, amit le akartam darálni neki, úgyhogy még ilyen zavarodott állapotomban is tudtam jókat kérdezni, volt amire azonnal nem is tudott válaszolni.

-Rendben, én is így gondoltam ezeket – bólogattam a végén

- Nagyszerű, akkor még ma átküldi a titkárnőm a papírokat és ebéd után aláírunk mindent. Egyébként is szeretném megnézni a szerkesztőséget

- Persze, semmi akadálya

- Akkor ennyi? Végeztünk? Muszáj levennem a nyakkendőmet – hajolt közelebb, mintha valami tiltott dolgot készülne véghez vinni

- Csak nyugodtan. Én meg akkor leveszem a blézerem

Láttam, hogy elidőzik a tekintete a mellemen, amikor kitornáztam magam a szűk kis kabátból, mit ne mondjak, jól is esett.

-Kitaláltad mit eszel? – rázta meg a fejét

- Soha nem voltam még itt, nem tudom mit érdemes enni, úgyhogy szerintem egy steak-et. Az tuti finom

- Azt hittem azért jövünk ide, mert ismered a helyet

- Nem éppen. Ez az étterem pont olyan távolságra van a lakásomtól, hogy még sikítás nélkül el tudok sétálni magas sarkúban – mondtam az étlapot lapozgatva, csak arra néztem fel, hogy kiszakadt belőle egy röhögés

Milliónyi pici ránc jelent meg a szeme körül, ami pedig az én pillantásomat fogta meg.

-Értékelem az őszinteséged – bólogatott és nagyot kortyolt a borából

Nagyon jó hangulatban telt az ebéd, semmi feszengés nem volt köztünk, folyton poénkodtam vele, mert ő nem vette fel, hanem visszavágott. Olyan volt kicsit mint Mike, csak rá nem tesóként tekintettem. Igaz, hogy pasiként se lett volna szabad ránéznem, de hát istenem, nő vagyok, megakad a szemem a szép dolgokon. Mindenáron belém akart tuszkolni a végén még egy fagyi kelyhet, de már beszélni is alig tudtam, annyira tele voltam

-Megettem egy fél marhát Charlie, komolyan rosszul leszek ha még valami lemegy a torkomon

- Oké, de akkor pótoljuk délután. Meghívlak fagyizni – közölte, majd intett a pincérnek, hogy rendezze a számlát

A kiscsaj is olvadozott a mosolyától és a stílusától, szerintem azt se vette volna észre, ha játékpénzzel fizet ez a szőke szívtipró.

-Akkor irány a szerkesztőség? – kérdeztem kiérve a napsütésbe

- Igen, kibírod sikítás nélkül? – ironizált, de már intett is egy taxinak

Vibrált köztünk a levegő, csak az vágott fejbe, amikor a kocsiban hívott Jared

-Szia, majd visszahívlak 1 óra múlva, rendben?

- Hát ha nincs rám időd, akkor jó – mártírkodott és letette

- Miattam beszélhettél volna – jegyezte meg Charlie

- Nem volt fontos. Amúgy is itt vagyunk – állt meg a kocsi

Dobtam egy sms-t a többieknek, hogy vendég jön, kapják össze a helyet és mindenki legyen vad munkában, amikor odaérünk. Imádtam őket, nagyon megbízhatóak voltak. Most is pörgött a hely, csörögtek a telefonok és égett a srácok ujja alatt a billentyűzet. Bemutattam mindenkinek Charliet, majd az irodámban megittunk egy kávét.

-Nagyon tetszik a hely – húzta végig a kezét az asztalomon

- Örülök neki, imádok itt lenni én is

Beszélgettünk kicsit a következő számról, tanácsokat adott szponzorok ügyében stb. Nem akartam mondani neki, hogy az ő pénzével még szponzorra se lesz szükségünk.

Megérkezett a szerződés is, amit kint, a többiek előtt írtuk alá, sok-sok vaku kereszttüzében.

-Ez megy a falra főnökasszony – vigyorgott Jax a telefonját nézve

- Na, megyünk fagyizni?

- Mehetünk, csak cipőt cserélek – nyitottam ki a szekrényemet az irodában

- Aztamindenit! – bámult be Charlie

- Ne mondj semmit. Nő vagyok. Pont – bújtam bele egy laposba

Egyre melegebben sütött a nap, úgyhogy blézer és zakó nélkül sétálgattunk a városba. Ettünk egy hatalmas fagyit az egyik cukrászdában, csomót beszélgettünk, főleg munkáról.

-Nem gondoltam, hogy itt is felismernek – mondta Charlie körülnézve

- Tessék?

- Ott van egy firkász a fa mellett – bökött a túloldalra

- Hát… valószínűleg mindkettőnket kiszúrtak

- Hogyhogy?

- A párom híres ember, szóval elég sokszor vannak a nyomomban

- Van barátod? – kérdezte alig észrevehető meglepődéssel a hangjában

- Fogjuk rá

- Ő hívott a kocsiban is

- Igen, de ne is beszéljünk róla

- Ne haragudj, nem akartam vájkálni a magánéletedben

- Semmi baj – mosolyodtam el

Itt kicsit meghalt a beszélgetés, úgyhogy inkább helyszínt változtattunk, hogy a fotóst is lerázzuk.

-Melyik szállodában laksz?

- A Meridien-be, de holnap reggel megyek is haza

- Este elmenjünk valahova?

- Elég sok munkám van, de ha végzek 8-9 körül, akkor mehetünk

- Rendben, megvan a számom, szólj majd

- Mindenképpen – simogatta meg a vállam, majd hívott nekem egy taxit

Meg tudnám szokni az ilyen semmittevős, flörtölgetős, fagyizós napokat, kivéve a végét, mert ami otthon várt, azt senki nem tenné zsebre.