38. Tortola

Sziasztok!

Először is nagy köszi és puszi mindazoknak, akik eddig akár 1 alkalommal is, de írtak nekem kommentet!<3

A második dolog már nem ennyire vidám. Holnap reggel elrepülök Amerikába, mert ott fogok dolgozni a nyáron egy gyerektáborban, ezért valószínűleg nem lesz frissítés a blogon szeptemberig. Ha mégis tudok rá időt szakítani, akkor ti fogjátok először megtudni :)

Mindenkinek kellemes nyarat!

LOVE

-Hogy hova? – esett le az állam, de már mosolyogtam

- Lelépünk, ketten. Itt hagyjuk ezt az egész őrületet egy hétre – bökött a háta mögé

Milliónyi kérdésem volt, de finoman betessékelt a kocsiba, mondván, hogy rengeteg időnk lesz beszélgetni, de most el kell érnünk a gépet. A reptéren már nem voltak velünk biztonságiak, mégis minden fennakadás nélkül eljutottunk a becsekkoló pulthoz, ahol beálltunk egy jó hosszú sor végére. A tábla szerint a San Juan-ba menő gép utasainak kellett ott várakozni. Gőzöm nem volt, hogy hol van Tortola, de ezek szerint valahol Puerto Rico környékén.

-Akkor ezért kérdezgetted folyton, hogy mennyi dolgom lesz a héten – világosodtam meg hirtelen, mire ő csak huncutul mosolygott és bólogatott

- Már egy ideje megy a szervezkedés, viszont mindent Emma csinált, hogy az én nevem még véletlenül se merüljön fel. Nem akartam lebukni – nyomott egy csókot számra

Egyre több irányból hallottam Jared nevét, ment a susmus már egy ideje, de őt nem zavarta. A kézfejemet cirógatva fordult oda két fiatal nő felé, akik sutyiban le akarták fotózni, kedvesen köszönt nekik és megkérdezte, hogy szeretnének-e egy normális képet. Egyik jobban elpirult, mint a másik, de tök aranyosak voltak, engem is odahívtak a képre, majd megköszönték és ennyi volt. Lehet ezt normálisan is kezelni.

-Hogy jutott ez eszedbe? – kérdeztem már a gépen

- Csak el akartam szabadulni a városból – rántotta meg a vállát és visszafordult a könyvéhez

Szerencsére egyikünk se volt az a simogatós, nyalakodós, ragadós ember, pláne nem társaságban, épp ezért nem is volt kínos, ha csak csendben ültünk egymás mellett, ahogy most is. A reptérről még hajóval kellett átmennünk Tortolára, bár erősen kétlem, hogy hajnali 2-kor lett volna másnak is erre lehetősége, akit mondjuk nem Jared Leto-nak hívnak. Megbabonázva néztem a sötét óceánt, amin már ott táncolt a Hold, a levegő pedig annyival frissebb volt, mint bárhol ahol eddig megfordultam. Nem volt hideg, de a hajó olyan gyorsan ment, hogy többször kirázott a hideg, amit ő is észrevett és átölelt hátulról.

-Nem adom oda a kabátomat, mert akkor én fáznék – magyarázta hátulról a fülembe

- Igazi úriember vagy – grimaszoltam és megfordultam az ölelésében

- Ígérj meg nekem valamit

- Na mit?

- Élvezni fogod ezt a pár napot. Nem agyalsz se munkán, se a barátnődön, se rajtunk, se semmin

- Rendben, de tőled is ezt várom akkor

- Így fair – bólintott és megint megláttam azt a bizonyos csillogást a szemében és mosolyt az arcán

A hajó után még mindig várt ránk egy jármű, most épp egy dzsip, ami felvitt minket egy gyönyörű kőházhoz, ahonnan rá lehetett látni az egész óceánra.

-Menjünk el sétálni – ujjongtam azonnal

- Jó, csak kihozom a gépemet – nevetett rajtam

Ledobáltuk a cuccokat és nyakunkba vettük a szigetet. Egy teremtett lélekkel nem találkoztunk, a zene is egy másik szigetről jött, nem voltak autók, csak az óceán és a sok madár szolgált egy kis zajjal. Mindig is városi lánynak gondoltam magamat, de most 10 perc séta után rájöttem, hogy ehhez képest röhejes az a „pihenés”, amit L.A.-ben csinálok. Jared néha megállt, volt hogy percekig csak nézte az óceánt vagy egy kis utcácskát, majd lőtt pár képet. Rajta is láttam, hogy teljesen el van varázsolódva, rólam nem is beszélve. Valami különleges virág illata lengte be a levegőt, teljesen elbódultam tőle.

-Menjünk le a partra – húztam a víz felé

A part homokos részére mentünk, nekem pedig azonnal pajzán gondolataim támadtak, amint leültünk a nagy puhaságba. Én a hátamra feküdtem, ő pedig a hasamra, úgyhogy a haja pont kézre esett. Imádtam babrálni vele, most is azonnal simogatni és csavargatni kezdtem a barna fürtöket. Nem beszélgettünk különösebben, de nem is volt rá szükség.

-Anyának elmondtam, hogy jövünk – szólalt meg elgondolkozva

- És? Mit szólt?

- Azt mondta, hogy itt volt az ideje

- Tényleg?

- Kedvel téged Noa. Csak mindenáron unokát akar – ült fel

- Nekem sincs vele semmi bajom, csak neked akar jót

- Tudom, csak különbözően gondolkodunk a „jó”-ról

- Nem akarsz családot? – csodálkoztam el

- Nem igazán. Most azt próbálom ki, hogy te beleférsz a világomba, egy vagy több gyerek már kizárt lenne

Hiába volt őszinte, a nyersessége arcul csapott és rosszul esett, hogy kísérleti nyúlként kezel. Most akkor ebben az 1 hétben figyelnem kéne minden mozdulatomra és szavamra, hogy átmenjek a tesztjén?!

-Arra gondoltál már, hogy ez nem csak rajtad múlik?! Mi van, ha nekem nem fér bele az életembe, hogy követnek és milliónyi nő adná mindkét karját egy pillantásodért vagy csókodért?

- Képzeld igen és kurvára tartok is tőle - kelt ki magából engem is meglepve

- Oké, állj. Megegyeztünk, hogy nem beszélünk kettőnkről – fújtam visszavonulót

Pár másodpercig hidegen és mérgesen nézett rám, de nem szólt egy szót se, majd felállt és elindult a parton egyedül. Na, alig vagyunk együtt pár órája és máris összevesztünk. Hozzuk a formánkat. Kínomban kuncogni kezdtem saját magamon és persze rajta is. Felpattantam és nekifutásból a hátára ugrottam. Automatikusan nyúlt a térdem alá, hogy megtartson, én pedig a nyakába kapaszkodva puszilgattam ahol értem. A parton volt pár fabódé, gondolom bárok lehetnek, de hajnali 4-kor nem sok minden volt nyitva.

Már világosodott, mire visszaértünk a házhoz, ami belülről még elképesztőbb volt. Nem volt nagy, szinte rögtön a hálóba ért az ember, ami egybe volt a nappalival és az óceán felőli oldala csupa üveg volt egy hatalmas terasszal. Most ő lopódzott mögém és az ágyékát a fenekemnek préselve tolt előrébb, miközben a keze lefelé vándorolt a hasamról.

-Itt? – kérdeztem körbepillantva a teraszon

- Nincs rajtunk kívül senki a környéken – susogta a számba és már húzta is le rólam a nadrágot

Nem bonyolítottuk a dolgot, hanyatt feküdt az egyik napozóágyon én pedig azonnal az ölébe másztam és szemérmetlen nyögdécselésbe kezdtem. Tuti, hogy a víz messzire vitte mindkettőnk hangját, de hát hol érdekelt az minket?! Elbújtunk a saját világunkba.

Nem kellett sok napnak eltelnie, hogy rájöjjünk, hogy a sok hasonlóságunk mellett rengeteg mindenben különbözünk. Nekem például folyton mehetnékem volt, fürdeni akartam az óceánban, de ő legszívesebben a hűvös nappaliban ült volna a gitárjával, és ha írogatott valamit, akkor nem volt szabad hozzászólni.

-Ha nekem nem szabad dolgoznom, akkor neked se – huppantam mellé az ágyra egyik alkalommal

- Ez nem munka

- Hahó, csináljunk már valamit – lengettem meg előtte a kezemet, de ez betette nála a kaput

- Foglald már el magadat, nekem most dolgom van – teremtett le, mint egy rossz gyereket

- Fulladj meg

Mérgesen indultam el a már ismerős utcákon, de hiába akartam rá haragudni, ez a paradicsomi környezet nagyjából 3 perc után kiűzte belőlem a dühöt. Meg egyébként is, én voltam a hülye, hogy a zene elé akartam magamat tuszkolni az életében. Megmondta, hogy ez az, ami nem biztos, hogy menni fog neki, de én így is akartam. Egy órányi sétálgatás után mentem vissza hozzá, még mindig az ágyon ült és egy új dallamot pengetett. Most nem szóltam hozzá, csak egy üdítővel kiültem a teraszra. Utánam jött.

-Erről beszéltem – ült le mellém

- Tudom, rájöttem

- De még itt vagy

- Messze van a reptér – grimaszoltam

- Mit gondolsz miért hoztalak a világ végére? – somolygott, majd felállított és leült a helyemre, hogy az ölébe ültessen

- Áá.. előre gondolkodtál

- Sejtettem, hogy nem lesz rózsaszín az egész hét

- Nem is kell – rántottam meg a vállamat

- Hogy a fenébe lehet, hogy nem volt barátod, amikor találkoztunk?

- Volt – feleltem kurtán

- Hogyhogy?

- Kieran-nel többé-kevésbé együtt voltunk akkor

Egy pillanat alatt borult el a tekintete és levette rólam a kezét

-Most mi van?

- Hagyjuk ezt a témát

- Miért gondoltad, hogy nem volt akkor senkim? – kíváncsiskodtam

- Mert flörtöltél velünk

- Nem is – nevettem fel

- Dehogynem, Shannon is megmondta, pedig neki soha semmi nem tűnik fel

- Jó hát te se voltál semmi – emlékeztem vissza

- Én mindig ilyen vagyok

- A nagy francokat! Most se vagy olyan

- Hát veled már túl vagyunk a flörtölős korszakon

- Persze, nyilván ez az oka – hagytam rá mosolyogva

- Olyan vagy, mint anyám – kezdett el röhögni

- Na hát bókolni még meg kell tanulnod- álltam fel az öléből, de két kacaj között visszahúzott

- Ő is inkább rám hagy dolgokat, mert tudja, hogy lehetetlen meggyőzni valamiről, ha én nem úgy gondolom

- Na, majd meglátjuk. Vannak módszereim – súgtam a fülébe néhány nyakpuszi kíséretében

A kezem már a hasán vándorolt és éreztem, ahogy 1-1 harapósabb puszi után összerándultak az izmai. Jól esett, hogy apróságokkal így fel tudom izgatni, tuti, hogy be is fogom vetni párszor, ha ész érvekkel nem lehet meggyőzni.

A változatosság kedvéért most sikerült eljutnunk az ágyig, bár csak időszakosan. Annyira vadra sikerült a dolog, hogy legurultunk mindketten a padlóra…

-Noa… kelj fel – motyorászott valaki mellettem

Összeszorítottam még jobban a szemeimet, hátha megszűnik a zavaró susmoság, de nem jött be. Ásítozva néztem körbe, hogy mi van

-Jared – nyöszörögtem

- Menjünk el fagyizni

- Meg vagy húzatva?!

- Gyerünk, öltözz, addig én hozom a fagyit és lemegyünk a partra

- Te nem viccelsz- állapítottam meg a szememet dörzsölve

Ott ült mellettem felöltözve, kicsattanó jókedvvel és láthatóan indulásra készen.

-Meg ne próbálj visszafeküdni – mondta mintha legalábbis hátul is lennének szemei

Futtában rápillantottam az órára, amikor elindultunk, hajnali fél 5 volt. Tökéletes időpont a fagyizásra a szerelmeddel az óceánparton.

Ott ültünk a homokban egymással szemben törökülésben és felváltva kanalaztunk bele a nagy fagyis dobozba.

-Hideg a nyelved – próbálta úgy mondani a csókunk után, hogy ne érjen össze a szájpadlása meg a nyelv- Ez fizika életem. Ha fél óráig jéghideg valamit eszel, akkor bizony nem felforrósodik szád – okoskodtam

- Jajj, hogy te mennyire okos vagy - gügyögte nekem

- Tudom – húztam ki magamat és egy újabb adag édességet tömtem a számba

Miután kivégeztünk 1 liter fagyit belefutottunk az óceánba, miért ne alapon. Giccses és nyálas volt, ráadásul baromi hideg az egész szitu, és miután ezt meg is mondtam neki, kiszakadt belőle egy sóhaj, hogy hála az égnek.

-Mi a faszért csinálnak ilyet a filmekben? – másztunk ki vacogva a vízből

- Mert ilyen hősszerelmes dolgok miatt nézik meg a lányok

- Na ezért nem csinálok én romantikus mozikat

Többször mondta, hogy szereti (!) bennem ezt a fajta hozzáállást.

- Felviszel a hátadon? – pillogtam rá egy kis séta után

Vágott egy pofát ugyan, de széttette a kezeit a térdemnek, úgyhogy megint majmosat játszottunk egész úton hazafelé.

-Nem akarok hazamenni – biggyesztettem le az ajkamat, amikor eljött a csomagolás ideje

- Hidd el, hogy örülni fogsz újra a nyüzsgésnek. Nekem is hiányzik már

- Hát lehet

- Egyébként is, biztos visszajövünk még – közölte teljesen könnyedén

Ezek szerint tervez velem? Átmentem a „teszten”?. Merem remélni, hogy igen, mert ezután az 1 hét után már végképp nem tudom elképzelni nélküle.