36. Illat

NOA

-Ne bízz bennem, ne bízz bennem –visszhangzott a fejemben miközben a mellkasán feküdtem

Mi a jó istenért kellett nekem beleszeretnem?! Annyira tökéletes lenne minden, ha csak időnként összejárnánk dugni és kész. De nem, nekem egy olyan pasi kell, akinél mindig csak a második leszek, legjobb esetben is. Valahol a táskám mélyén csörögni kezdett a telefonom, úgyhogy vonakodva felkapartam magam a kanapéról.

-Hallo, Noa Grant

- Itt vagy New Yorkban és nem szóltál? Hát baszd meg! – visította Nara a vonal másik végén

- Te részeg vagy?

- Válaszolj a kérdésre!

- Nem volt kérdés, csak leordítottad a fejemet – mondtam higgadtan és visszaültem az ágyra

- Tudod, hogy New Yorkban lakok?

- Ne hisztizz már, munka miatt jöttem, semmire nem volt időm – füllentettem és Jaredre pillantottam

- Csak arra a pojácára, mi? – gúnyolódott

- Hagyd már abba, mi bajod van?

- Semmi. Semmi – hadarta

- Be vagy tépve?

- Mittudomén – vihogta

- Nara, délután 2 óra van

- Na és? Pont leszarom

Kezdtem megijedni. Nara nem szokott drogozni, pláne nem akkor, amikor dolgoznia kéne

-Hol vagy most?

- Itthon

- Jó, mindjárt nálad vagyok

- Mi van, eleget keféltél a pasival, úgyhogy a barátaidra is van időd? – gúnyolódott

Csak azért nem sértődtem meg ezen a mondatán, mert éreztem a hangján, hogy nincs magánál

-Mennem kell. Valami baj van Narával – kapkodtam magamra a ruháimat

- Kivel?

- Nara, a könyves barátnőm. Mindegy, rohannom kell – nyomtam egy puszit a szájára és már ott se voltam

Természetesen dugóba kerültem, de hát nem is New York lenne, ha simán eljutnék A-ból B-be. Amint a házhoz értem, ráfeküdtem a csengőre, de csak percek múltán szólalt meg a berregő hang és nyílt ki az ajtó. Felrohantam a lépcsőn, majd berontottam a lakásba. Nara a kanapén fetrengett, a lába a támlára támasztva, a feje lefelé lógott és egy sörösüveggel játszott.

-Nara? – léptem közelebb

Borzalmasan nézett ki. Kócos haj, fekete szemek, szürke bőr, cserepes ajkak, ráadásul rettenetesen le volt fogyva. A legijesztőbb viszont az a rengeteg tű nyom volt, amik a kezein éktelenkedtek.

-Mi a fenét műveltél? – rogytam le elé a karját forgatva

Hirtelen fordult meg és tornázta magát ülő helyzetbe, majd rémülten rám nézett és csapkodni kezdett össze-vissza, mintha el akarna kergetni. Próbáltam lefogni, de karmolászott, rugdosott és egyszer meg is harapott. Nem tudtam mit vett be, azt se hogy hogy kezeljem, úgyhogy jobb ötlet híján bevonszoltam a fürdőbe és ruhástul belöktem a hidegvíz alá. Kicsit mintha tisztább lett volna utána, legalábbis együttműködőbb volt és megitta a kávét, amit elé tettem.  Lassan indulnom kellett volna a reptérre, de ilyen állapotban nem hagyhattam ott, ráadásul nem is tudtam, hogy kit hívhatnék át hozzá későbbre. Vacogott, amikor az ölembe húztam és a haját simogatva nyugtatgatni kezdtem. Semmi értelmeset nem mondott mióta rárontottam, hiába beszéltem hozzá. Nem akartam orvost hívni, mert ki tudja mi vett be és mi minden van még a lakásban, úgyhogy én próbáltam magához téríteni

-Nara, kincsem, hallasz?

- Mmm – nyüszögte

- Tudod ki vagyok és hogy hol vagy?

- A-azt hisz-szem – mondta összekoccanó fogakkal

- Mi történt veled?

- Sem-mi – komorult el és összébb húzta magán a kardigánt

- A-aa. Velem ilyet nem játszol. Mondd el, hogy mióta drogozol, mit használsz és egyáltalán miért?! – fakadtam ki

- Csak akkor vagyok érdekes, ha a drágalátos pasid épp nincs a képben?

- Igazad van, elhanyagoltalak, de egyáltalán nem miatta, hanem a munka miatt. Nem mintha ez bármit is magyarázna veled kapcsolatban…

- Persze – horkant fel

- Mióta csinálod ezt? – csavartam ki a karját és felhúztam a fekete anyagot rajta

- Nem fontos, kézben tartom a dolgokat

- Nem úgy néz ki

- Kicsit stresszes a meló, ennyi. Nem kell túlragozni. Menjél te is nyugodtan én jól vagyok – hajtogatta maga alá a lábait a szemben lévő fotelben

- Nem hagylak itt, amíg nem válaszolsz minden kérdésemre és ki nem dobsz minden anyagot itthon – kötöttem az ebet a karóhoz, de csak egy gúnyos kacajt kaptam

- Nem vagy te Teréz anya, menj csak vissza a tökéletes életedhez és a világsztár pasidhoz

- Te hallod ilyenkor magadat? Térj már észhez! – emeltem fel a hangomat

- Na mi van, szar került a palacsintába?

- Hagyd ezt abba

- Tök mindegy. Menj el

- Mióta lövöd magadat? – engedtem el a fülem mellett a „kérését”

- Egy ideje

- New Orleans-ban még semmi bajod nem volt. Mi történt? – guggoltam le elé

- Elegem van mindenből… ebből – mutatott körbe

- De miből szívem?

- Utálom a munkámat, csak apám miatt gürcölök mindennap. Nem tudok aludni, mindig a nyakamra járnak mindenféle üzletemberek, akikkel nem tudok mit kezdeni – mondta hüppögve

-De hát ezeken lehet változtatni

- Apa soha nem engedné, hogy másik munkát keressek

- Gondolod inkább végignézné, ahogy tönkreteszed magadat?

-Teljesen odavan… folyton basztat, hogy szégyent hozok rá

- Ez egy idióta. Tudom, hogy sokat számít neked a véleménye, de ezt nehogy elhidd. Te teljesen másmilyen vagy, nem való neked ilyen iroda könyves faszság

Reszketve, görnyedten ült a fotelben a pár hete még vigyorgó és kicsattanó lány, mert az apja tönkretette.

-Mit szólnál egy új melóhoz? Ismerek valakit, akinél van egy hely, jól fizet és imádnád

- Nem, köszi. Majd megszokom ezt a mostanit

- Nara, nem. Te is tudod, hogy nem fogod. Drogozni fogsz és tönkreteszed magadat

- Akkor sem hagyhatom ott apám cégét – ugrott fel és kicsit kóvályogva ugyan, de a konyhába ment

Pont ugyanolyan makacsok voltunk, úgyhogy biztos voltam benne, hogy inkább tönkreteszi magát, mintsem hogy csalódást okozzon az apjának. Ha viszont ő nem változtat valamin, akkor nekem kell. Nem fogom hagyni, hogy lehúzza ez az átkozott drog.

JARED

Úgy pattant fel a telefon után, mint akit megrázott az árom, majd egy leheletnyi puszi után elrobogott. Sokáig ültem az ágyon és csak néztem ki a fejemből, de valahogy az összes gondolatom Noa körül forgott. Legszívesebben fognám és elvinném valami cseszettül messzi szigetre, telefon, laptop meg minden szar nélkül. Egy gitár és ő. Kipróbálnám, hogy működik-e.

-Bejöhetek? – dugta be a fejét Shannon

- Persze, gyere – húztam fel egy alsógatyát és pólót

- Szex szag van. Nem jött össze? Vagy miért szaladt úgy el? – poénkodott

- Hívta egy barátnője, Noa szerint bevett valamit

Érzékeny volt ez a téma, nem is akartam előtte drogról beszélni, úgyhogy témát váltottam, de közben azon a messzi szigeten járt az eszem.

-…úgyhogy Tomo-val most ezt a számot próbálgatjuk – fejezte be én meg azon kaptam magamat, hogy az ágynemű mintáját bámulom

Zavartan mosolyogva felnéztem rá és úgy bólogattam, mintha tudnám miről beszélt

-Mi van veled?

- Noa – vágtam rá, mintha arra vártam volna egész végig, hogy megkérdezze

- Ki más! Na mi a helyzet veletek?

- Mindig csak bántom, mert ő totál belém van esve, de én nem tudok vele úgy foglalkozni, ahogy szeretné. Nem érti ezt a világot és engem se

- Akkor mi lenne, ha beavatnád?

- Kívülállóként baromi könnyű tanácsokat adni…

- Én a testvéred vagyok, pontosan tudom, hogy mi a bajod. Egy egoista köcsög vagy az esetek nagy többségében, de ő meglátta a normális oldaladat is, ezért ragaszkodsz annyira hozzá. Viszont túlságosan önző vagy ahhoz, hogy beengedd az életedbe – foglalta össze

- Fogjuk rá… te mit csinálnál a helyemben?

- Soha nem fog úgy működni a dolog, hogy havonta találkoztok. Neked is túl sok a csábítás és gondolom neki is

- Ha végeztünk és L.A.-be megyünk, akkor többször fogunk

- Mi van, ha 1 hónap múlva már késő lesz? Ha besokall és szerelem ide vagy oda, de inkább kivonja magát ebből az egészből, hmm? Ezen gondolkozz el, tesó – paskolta meg a térdemet és újra magamra hagyott

Hiába volt régóta egyedül, nagyon értett az ilyen szívügyekhez és jó tanácsokat tudott adni. Vissza kéne mennem Emmához a programok miatt, de nincs kedvem kikelni az ágyból, ráadásul még a levegőben volt az illata.

NOA

-Tényleg menj haza nyugodtan – mondta sokadjára Nara, de én nem tágítottam

- Csak azért akarsz elküldeni, hogy belőhesd magad – morogtam

- Nem, megígérem

- Nem hiszek neked. Ráadásul már nem is érném el a gépet

- Noa, menj el kérlek. Szeretnék egyedül lenni. Komolyan – masszírozta az arcát

- Jó, elmegyek. De hívogatni foglak, és ha akár egyszer is kábultan veszed fel a telefont, akkor idejövök. Ha pedig nem veszed fel és 1 órán belül nem is hívsz vissza, akkor szintén megjelenek. Világos?

- Pff – fintorgott

- Nem érdekel hogy puffogsz, az én barátnőmből nem lesz egy lecsúszott drogos – mondtam ellentmondást nem tűrő hangon, majd megöleltem és a reptérre indultam

Sikerült elcsípnem a gépemet és az egész út alatt azon gondolkodtam, hogy ha hazaérek felhívom Charlie-t és próbaidősen ugyan, de elfogadom az állást, hogy Nara mellett lehessek. Ezzel mondjuk csak 2 apró probléma volt. Egyrészt szarul venné ki magát a lapnál és nem hiszem, hogy Tom megdicsérne érte. A másik pedig Jared. Alig pár hét és Los Angelesbe költöznek, én meg pont akkor lépek le, amikor végre együtt lehetnénk? Na most légy okos Nara…

Hiába volt hosszú az út, nem tudtam eldönteni, hogy mit csináljak, úgyhogy azt találtam ki, hogy másnap felhívom Tom-ot és őszintén elmondok neki mindent. Még gyorsan éjszaka írtam neki egy emailt, hogy másnap jó lenne skypeolni, hogy egy picit személyes legyen a dolog, bár így se sok jóra számítottam. Az ő helyébe én is melegebb éghajlatra küldeném magamat, de nem sok vesztenivalóm volt.

Reggel 10-kor a megbeszéltek alapján be is jelentkeztem és vártam a főnököm hívását.

-Szia Noa! Mi újság? Hogy mennek a dolgok?

- Szia! Minden oké, a cikkek 90%-a készen van, sorban állnak a nevesebbnél nevesebb interjúalanyok és rengeteg partira hivatalosak vagyunk – soroltam mosolyogva

- A cikkek 90%? De hát még van 1 hét lapzártáig

- Tudom, de ha már az elején eltunyul a társaság, akkor lehetetlenség lesz összekapni őket

- Ezt nevezem! Örülök, hogy téged neveztelek ki vezetőszerkesztőnek

- Hát köszi… nem akarok ünneprontó lenni, de pont ezzel kapcsolatban akartam veled beszélni – tértem rá félve

- Amennyiben?

- Semmi nincs eldöntve, imádom a lapot, csak szeretném tudni a véleményedet, rendben?

- Oké

- Szóval kaptam egy állásajánlatot New York-ból. Múlt héten találkoztam egy befektetővel, Charlie Teller-rel, talán ismered. Tehát ő szeretne a cégéhez

- Ennek aztán van bőr a képén – csapott az asztalra dühében

- Micsoda?

- Azt hiszi, hogy bármit megtehet, csak mert van egy zsák pénze

- Nem erről van szó

- Mindegy. Azt csinálsz, amit akarsz, de ha bármilyen formában leszerződsz hozzá, akkor Dash-hez többé nem jöhetsz vissza

- És ha csak próbaidőre mennék?

- Ez egy munkahely Noa, nem játszótér. Te döntesz,  de nagyot csalódnék benned, ha lelépnél – közölte komoran és letette

Tudtam, hogy igaza van és mélyen belül én is éreztem, hogy gusztustalan dolog lenne ezt megcsinálni a srácokkal, de közben meg ott volt a legjobb barátnőm az ország másik oldalán, akinek szüksége lett volna rám. Nekem pedig azt hiszem most jött volna jól, ha van mellettem valaki, akinek ezeket elmondhatom és tanácsot adna. Hiányzik Jared.