39. Harmónia

Sziasztok! 

Lassan de biztosan minden visszaáll a régi kerékvágásba, többé-kevésbé rendszeresen jönnek majd Noáék is, ezt persze néhány komival fel lehet gyorsítani:)

*Amerika nagyon szuper volt :D

Az egész nyaralás alatt éjjel-nappal együtt voltunk és néhány makacsságból származó apró veszekedésen kívül semmi feszültség nem volt köztünk. Élveztük az életet, egymás társaságát, testét, a finom ételeket, az óceánt és persze, hogy senki nem loholt utánunk fényképezőgéppel. Nem akaródzott visszamenni a büdös és zsúfolt Los Angelesbe, ami gusztustalan volt ehhez a gyönyörű szigethez képest. Tortola után nagy a pofám…

-Visszamész a lakásodba? –kérdeztem miután hazaértünk

Volt egy pillantása, amitől a gyomrom is összerándult izgalmamban, mert mindig leteperés következett utána. Összeszűkült a szeme, beharapta az egész alsó ajkát, de teljesen random pillanatokban, nem kellett hozzá se lehajolnom se hozzádörgölnöm magamat. Nem értettem hogy bírja, az elmúlt héten minimum naponta 5-ször csináltuk, már az én tagjaim fájtak tőle, de persze eszméletlen volt az összes. Most nem szólt egy szót se, lerántotta a vállamról a táskát, majd az ajtónak nyomva a dereka köré kulcsolta a lábamat és csókolni kezdett. Megszoktam már tőle ezt a hevességet, az utóbbi pár napban úgy viselkedett, mintha minden pillanatban attól félne, hogy az az utolsó alkalom, amikor érinthetjük egymást. Pár perc után talpra állított és beszaladtunk a szobába, hogy ott befejezzük a sokadik légyottunkat.

-A kérdésedre válaszolva pedig nem, nem megyek haza. Fura lenne nélküled aludni – tette hozzá elgondolkodva

Nagyon hasznos volt ez az egy hét, jobban megismertem azt a nőt, akivé ő tett engem és a kis kettősünket is. Annyira természetes volt vele minden, de közben állandóan volt valami fura a levegőben, mintha nem e világi lenne ez az egész kapcsolat. Sokszor kitaláltuk egymás gondolatait, ráéreztünk dolgokra, ami velem nem sokszor fordult elő. Az meg pláne megdöbbentő volt számomra, hogy én, aki arról híres, hogy imád egyedül aludni és a barátnőit is húzódozva viseli el az ágyban, nem tudok rendesen aludni, ha nem érzem magamon a kezét vagy az orromban az illatát éjszaka.

-Nem tudom mit csináltál velem – motyogta a fülembe kicsit később

- Nem kell mindig mindenre választ keresni, csak élvezni – mondtam és nyomtam egy puszit a vállára

Ez volt a mániája. Mindig azt akarta, hogy én feküdjek mögötte, nem fordítva, mint normáliséknál. Ha nem lettem volna hullafáradt, folytatom a puszilkodást, mert élénken élt bennem az a gyönyörtől eltorzult arc, ami az oldalára és hasára adott csókjaimat követte. Ívbe feszült háttal próbált eltolni magától, mert azt mondta nem bírja tovább én pedig elmondhatatlanul boldog voltam vele.

Nehezen tudtam kiszakadni az rózsaszín felhős világból, amit a sziget jelentett, de muszáj volt újra munkába állni mindkettőnknek. Ő lazán ugyan, de dolgozgatni kezdett a srácokkal én pedig gőzerővel dolgoztam az új lapszámon, megtűzdelve egy kis Nara-s lélekápolással és Charlie-s tárgyalással. Továbbra is bombázott a telefonhívásaival és e-mailjeivel, bár szerintem csak azért akart ennyire a cégéhez, mert érezte, hogy nem kaphat meg.

-Charlie, megmondtam, hogy most nem hagyom itt a lapot, vegyél vissza – mondtam neki köszönés nélkül a sokadik hívása után

- Most kivételesen nem ezért kereslek, bár nyilván áll még az ajánlat – tette hozzá és hallottam, ahogy mosolyog

- Akkor miért?

- Meg akarlak hívni titeket az esküvőmre

- Ki az a ti?

- Ki, ki… a portásodat meg téged - ironizált

- Jared-re gondolsz?

- Igen rá, okos kislány. Elküldtem a címedre a meghívót is, de gondoltam felhívlak, hogy gyorsabb legyen a visszajelzés. Tehát itt lesz New Yorkban november 17-én. Beszéld meg vele, és ha ráértek, akkor már foglalom is a jegyeket és a szállást

- Öhmm… rendben, köszönjük a meghívást. Átfutom a naptáramat, és ha nincs valami fontos meeting vagy ilyesmi, akkor én benne vagyok. A portást pedig este megkérdezem

- Nagyszerű, további szép napot

- Neked is, szia – köszöntem el tőle

Remélem Ő is ráér, mert én imádok esküvőre járni és így kicsit meg is nyugodna. Párszor szóvá tette, hogy nem tetszik neki Charlie buzgósága és amúgy is túl sokat legyeskedik körülöttem. Ja és a mennyasszonya semmit nem jelent. Olyan fura elmélete volt, hogy csak néztem amikor előadta. Meg volt győződve róla, hogy Charlie rám nyomult, ami vele szemben tiszteletlenség, mert annak ellenére tette ezt, hogy tudott Jaredről. Messze állt tőlem ez a gondolkodásmód, bár egy pici logikát fel lehetett benne fedezni, ha nagyon akartam.

Szerettem, hogy Jared vega, mert így én is tudtam neki vacsorát főzni, nem kellett különféle húsokkal szerencsétlenkednem, csak kerestem valami tuti salátát vagy tésztát a neten és máris megvolt a menü.

Velem annyira más volt, mint akár a testvérével, akár az utcán rá váró lányokkal. Szerintem nagyképűség nélkül mondhatom, hogy megváltozott mellettem, ami nem papucsot jelentett. Egyszerűen csak ragaszkodott hozzám, igényelte az érintésemet és néhány dologban még a döntést is átengedte nekem. Megnyílt előttem, rengeteget beszélgettünk és egy kicsit bepillantást nyertem a lelkébe, amiért nem lehetek elég hálás. Életemben talán először nem azon agyaltam, hogy hú mennyire fogom majd ezt az egészet hiányolni, amikor vége lesz, hanem csak élveztem a vele töltött időt, a vágytól ködös tekintetet, amikor halálra csikizett és persze a sok-sok bókot amivel elhalmozott.

-Ha minden este ilyen vacsorával vársz, akkor új show-elemet kell kitalálnom a póló felrántás helyett… Nézd, már alig vannak kockák a hasamon – húzta fel a bő pulóvert

- Jaj ne legyél már ennyire hiú, így is lány tetemeket hagysz magad után, bárhová mész – simogattam meg nevetve a még így is tökéletes hasfalát

- Miért nem érted soha, ha viccelek? – hajolt közelebb

- Mert ettől a hatalmas szakálltól nem látom az arcodat – grimaszoltam

Tényleg utáltam, mert lassan úgy nézett ki, mint valami hajótörött, ráadásul borzalmasan szúrt is.

-Hát pedig egy ideig nem lesz levágva. Mindig így nézünk ki a srácokkal, amikor lemezt csinálunk

- Ez valami hagyomány akkor?

- Olyasmi – bólintott lassan

- De ha ilyen tempóban haladtok, akkor a végére már a bokádig ér majd

- Akkor legalább nem kell aggódnod, hogy valaki lecsap a kezedről

- Most sem aggódom – jelentettem ki a legnagyobb természetességgel, magamat is meglepve

- Miért nem?

- Mert megbízom benned

- Vagy nem vagyok neked elég fontos – motyogta a nagy ronda bajsza alatt

- Vagy hülye vagy és azért mondasz ilyeneket

Felvont szemöldökkel méregetett egy ideig, látszott, hogy mérlegeli az opciókat

-Miért kell mindig valami hülyeséget kitalálni, amikor jól megvagyunk? Ugorjál ki a bőrödből, hogy megbízom benned és nem hisztizek, ha leállsz beszélgetni valami modellel egy fesztiválon, vagy tudom is én- morogtam én is, mert utáltam, amikor ezt csinálta

-Jó

- Jó? Ennyi?

- Igazad van, csak még szoknom kell. Általában a féltékenykedés tette tönkre az eddigi kapcsolataimat

- Ez azért beléd is ivódott egy kicsit

- Ezt meg hogy érted?

- Charlie? Az a mexikói gyerek az étteremben?

- Az a srác tetőtől talpig végigmért, pedig látta, hogy velem vagy – pöccent be újra

- De mi a francért hagyod, hogy így felhúzzon egy ismeretlen. Tudod, hogy soha nem lépnék félre, akkor meg minek stresszelsz

- Nem tehetek róla, utálom, ha rajtam kívül más is legelteti rajtad a szemét

- Hallod ilyenkor magadat? Befolyásolni akarod, hogy ki mikor hova néz? – nevettem el magamat

- Hát jó volna – mosolyodott el ő is

- Bolond – nyomtam egy puszit az arcára

- Hmm… lehet, hogy tényleg meg kéne borotválkoznom, mert nem érzem, ha hozzámérsz – dörzsölgette az arcát

- Hála a jó égnek, hozom a borotvát – ugrottam fel nevetve

- Na na na , nem eszik olyan forrón a kását – futott utánam a fürdőbe, majd megint gonosz módszerekkel elterelte a figyelmemet

Szex után mindketten kellően boldogok voltunk, úgyhogy felhoztam Charlie esküvőjét, hátha könnyebben belemegy.

-Mit szólnál hozzá, ha elmennék New Yorkba november közepén?

- Oké. Csak úgy, vagy valamit szeretnél? – könyökölt fel mosolyogva

- Hát, ha már arra járunk, beugorhatnánk Charlie esküvőjére

- Nem akarok azzal a szőke majommal találkozni – komorult el az arca

-Hagyd ezt abba. Legalább meglátod, hogy alaptalanul voltál féltékeny. Kérlek – néztem a szemébe, majd amikor nem láttam az enyhülésnek még a legapróbb jelét sem, el kezdtem lefelé kúszni, hogy megcsókoljam az oldalát

-Csak ezt ne – borzongott meg és próbált az ágy legtávolabbi sarkába kúszni

- Nagyon szeretnék elmenni, de nem egyedül

- Jó, elmehetünk – egyezett bele pár nyugtató levegővétel után

- Köszi köszi köszi – ugrottam a nyakába boldogan

- Cserébe te is gyere el velem valahova

- Na hova?

- Szombat este vacsorázni

- Ennyi? Egy vacsi miatt vagy ilyen titokzatos?

- Igen, mert elegáns helyre megyünk, de jó a kaja

- Oké, bár valami nekem itt bűzlik – somolyogtam az arcát fürkészve

A nyaralás után mindkettőnket kicseréltek, minden gond nélkül mutatkoztunk együtt nyilvánosság előtt is, de persze így is nagy szenzáció volt a kis párosunk. Velem madarat lehetett volna fogatni, volt egy baromi jó állásom, remek kollégákkal, a szerelem ugye adott, amihez hozzájön még egy szuper lakás. Úgy tűnik megérte annyi éven át nyomikkal járni, így igazán meg tudom becsülni azt a pasit, aki akkor is csodálattal néz rám, amikor betegen, szemüvegben és smink nélkül nyitok neki ajtót.

-Olyan fura, hogy nem mész az agyamra – köszöntöttem vigyorogva szombat este

- Neked is hello- mosolygott már frissen borotválkozva

- Uram atyám, látom az arcod! – hajoltam közelebb, mintha nem hinnék a szememnek

- Mondtam, hogy elegáns az étterem, nem mehettem oda ősemberként

- Á, szóval nem is miattam vágtad le

- Nem hát – rántott vállat és beszambázott mellettem a lakásba

- Nekem kell még negyed óra, de utána mehetünk – kiáltottam ki a fürdőből, majd elkezdtem a szokásos gardrób-fürdő-nagy tükör háromszög között futkorászni

- Te komolyan nem tanulsz semmiből? Szerinted elindulunk 15 perc múlva, ha ilyen csipke bugyiban rohangálsz előttem?

-Huppsz – bújtam bele vigyorogva a ruhámba

- Jól van… jössz te még az én utcámba – fenyegetőzött, majd visszatért a könyvolvasáshoz

Nagyon elegáns volt, úgyhogy én se mehettem farmerban meg atlétában, ezért választottam egy krémszínű csipkével díszített kis ruhát, amitől konkrétan a földön kötött ki az álla.

Valamire nagyon készült, mert most a szokásosnál is udvariasabb volt, ráadásul kocsit hozatott a ház elé, nem mi vezettünk.

-Mire fel ez a nagy puccparádé? – néztem körbe csodálkozva a kristályokkal díszített csilláros teremben

- Csak megérdemled, ennyi. Gyere, erre – terelt el egy kis szobába, ahol csak mi ketten voltunk

Gyönyörű helyen voltunk, ő már-már túlságosan is romantikus volt, de én meg annyira szerelmes voltam, hogy ez se zavart.

-Jól érezted magad a szigeten?

- Persze, tökéletes volt az egész – fogtam meg a kezét

- Tudom, hogy fura dolgokat mondtam az elején erről a ki hogyan illik a másik életébe dologról, de ez alatt a pár nap alatt bennem… szóval kialakultak dolgok – fixírozta a hófehér abroszt

- Milyen „dolgok”?

- Én nem akarok már több barátnőt Noa. Nyálas és buzis, de benned megtaláltam mindent. Barátot, nőt, szeretőt, mindent, ami kell. És nem mondom, hogy 1-2 éven belül, de szeretném, ha egyszer hozzám jönnél – nyögte ki és az asztalra tett egy kis fekete dobozt, én pedig majdnem megfulladtam a félrenyelt bortól…