Természetesen dugóba
kerültem, de hát nem is New York lenne, ha simán eljutnék A-ból B-be. Amint a
házhoz értem, ráfeküdtem a csengőre, de csak percek múltán szólalt meg a
berregő hang és nyílt ki az ajtó. Felrohantam a lépcsőn, majd berontottam a
lakásba. Nara a kanapén fetrengett, a lába a támlára támasztva, a feje lefelé
lógott és egy sörösüveggel játszott.
-Nara? – léptem közelebb
Borzalmasan nézett ki.
Kócos haj, fekete szemek, szürke bőr, cserepes ajkak, ráadásul rettenetesen le
volt fogyva. A legijesztőbb viszont az a rengeteg tű nyom volt, amik a kezein
éktelenkedtek.
-Mi a fenét műveltél? –
rogytam le elé a karját forgatva
Hirtelen fordult meg és
tornázta magát ülő helyzetbe, majd rémülten rám nézett és csapkodni kezdett
össze-vissza, mintha el akarna kergetni. Próbáltam lefogni, de karmolászott,
rugdosott és egyszer meg is harapott. Nem tudtam mit vett be, azt se hogy hogy
kezeljem, úgyhogy jobb ötlet híján bevonszoltam a fürdőbe és ruhástul belöktem
a hidegvíz alá. Kicsit mintha tisztább lett volna utána, legalábbis
együttműködőbb volt és megitta a kávét, amit elé tettem. Lassan indulnom kellett volna a reptérre, de
ilyen állapotban nem hagyhattam ott, ráadásul nem is tudtam, hogy kit hívhatnék
át hozzá későbbre. Vacogott, amikor az ölembe húztam és a haját simogatva
nyugtatgatni kezdtem. Semmi értelmeset nem mondott mióta rárontottam, hiába
beszéltem hozzá. Nem akartam orvost hívni, mert ki tudja mi vett be és mi
minden van még a lakásban, úgyhogy én próbáltam magához téríteni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése