72. Érte még ezt is...

Szeretnék utólag ugyan, de nagyon boldog karácsonyt kívánni nektek :) Köszönöm szépen mindenkinek, aki akár egyszer is az oldalra tévedt, a rendszeres látogatókról nem is beszélve. Nagyon fel tudjátok dobni a napomat 1-1 megjegyzéssel vagy pipával :3

Végül pedig boldog 42. születésnapot ennek a kék szemű tinédzsernek :D 

(Becsületes nevén Jared Joseph Leto)

JARED

Undorító szaga volt Shannon-nak, de azért felrázogattam álmából és amennyire tudtam, talpra állítottam. Motyogott össze-vissza Noáról meg szerelemről, de kicsoszogott velem a lakásból és bedőlt a kocsi hátsó ülésére. Olyan büdös volt benn, hogy muszáj volt lehúznom az ablakot, a friss levegő viszont kicsit észhez térítette és nekem esett.

-Nem érdemled meg őt

- Tudom jól. Ezért fogok rá mindennél jobban vigyázni – mondtam nyugodtan

- Mindig is te voltál a szerencsésebb. Mindenki érted rajongott, veled akart fotózkodni és interjút készíteni. Tomo meg én magasról le voltunk szarva – dörmögte a két ülés közé döntött fejjel

- Ez hülyeség, és te is tudod. Ráadásul semmi köze sincs Noához. Sajnálom, hogy megbántottunk és azt is hogy ez a buli előtt bukott ki

- Az már csak hab volt a tortán

- Figyelj Shannon… Bármennyire is ki vagy akadva, kérlek ígérd meg, hogy nem fogsz hülyeséget csinálni – néztem rá hátra a visszapillantóban

Gúnyosan mordult egyet és ki fele bámult az ablakon.

-Ne aggódj, nem fogok belerondítani a bajaimmal a tökéletes életetekbe

- Ez véletlenül se rólunk szól. Anya meg én is aggódunk. Megértem a piát is, akár iszok is veled, hogy kidumáljuk ezt az egészet, de ne menj tovább kérlek

- Szerinted nem bántam meg azóta ezerszer az első szúrást? Komolyan azt hiszed, hogy ennyire balfasz vagyok?

- Nem tudom, alig beszélünk mostanában

- És ez így is marad egy darabig. Nyugtasd meg anyát és a lelkiismeretedet is. Nem fogok drogozni többet, de társaságra sem vágyom

Némán hajtottam végig Los Angelesen, majd leparkoltam a háza előtt és tettem egy utolsó békülési kísérletet.

-Azért remélem karácsonykor találkozunk

- Persze, mindenképp azt akarom nézni egész este, ahogy nyaljátok-faljátok egymást. Ne nézz már madárnak – tette hozzá mérgesen és rám csapta a kocsiajtót

Hosszú percekig álltam a háza előtt. Nem tudtam és nem is akartam választani a családom és Noa között. Kell nekem, néha úgy érzem jobban is, mint ami normális. Szükségem van a gondoskodására, határozottságára és persze a bujaságára. Érzem, hogy én kellek neki és ez a legjobb érzés az egész elcseszett világon. Hülye leszek megint elszúrni. Meg lusta is lennék újrakezdeni ezt az egészet. Feladtam magamból egy kicsit, de ezzel jóval többet nyertem, úgyhogy a fene se bánja. Noa valami kocsiban hagyott cuccából megcsapott az illata, úgyhogy padlógázzal mentem vissza hozzá az ágyba. Már a nappaliban ledobáltam a ruháim nagy részét, kikaptam Noa kezéből a könyvet és a sarokba hajítottam. Nem fogtam vissza magamat, önző módon csak az én gyönyörömet hajtottam, ami Noa arcán játszó édes kíntól nem is váratott sokáig magára. Később persze őt is kárpótoltam…

Valamikor hajnalban felébredtem és az istenért se tudtam visszaaludni, mert állandóan pörgött az agyam. Dalszövegeken, gyereken, anyámon, házasságon, Shannon-on és úgy általában az egész Noá-s jövőn. Egyetlen egy dolog zavart, mégpedig az, hogy semmi nem zavar. Amitől 1 hónapja fejvesztve menekültem, azt most kívánom és vágyom rá. Nem zavar, hogy időnként gyerekesen viselkedik vagy hogy a nap 24 óráját együtt töltjük. Azt már rég beismertem magamnak, hogy szerelmes vagyok belé. Ez életemben eddig egyszer történt meg. Beszélek róla másoknak, nem titkolózom, ok nélkül meglepem valami aprósággal, állandóan fotózom és a hálóban nálam van róla egy kép, amikor lepedőbe tekeredve alszik az ágyon. Gyönyörű volt aznap éjszaka is. Félhomály volt, az anyagon átsejlett a melle, a haja kusza volt és az egész nő olyan érzéki, hogy olyat világ nem látott még. Lefotóztam, előhívtam és most ott áll az éjjeliszekrényen. Ki fog akadni. Imádom.

NOA

Nem volt jó éjszakám, folyton forgolódtam és sehogy se volt kényelmes. Ráadásul a reggeli kávé is ugrott, mert minden dobozokban volt…

-Jó reggelt – simogatta Jared a vállamat, bár gőzöm se volt honnan tudja, hogy ébren vagyok

- Szia – fordultam szembe vele

Ő is elég fáradt volt, a világító szemei alatt komoly karikacsapat tanyázott, de így is fájdalmasan helyes volt. Most nem a klasszikus értelemben vett szépfiú volt, hanem a Noás értelemben vett nagybetűs Ő megtestesítője. Tiszta kócos, őszülő szakállas, szarkalábas, egoista zseni, akinek meglódul a szíve, ha hozzáérek és akaratosan von magához, ha kicsit távolabb kerülök tőle.

-Mi ez a ködös tekintet? – kérdezte kuncogva

- Annyira nagyon beléd vagyok esve- sóhajtottam egy nagyot és beleborultam a párnába

- Hajnalban elmentem neked kávéért. Ennyire szeretlek

- Ez az egyik legszebb dolog, amit valaha mondtál nekem – nevettem el magamat és a kávét félretéve ráfeküdtem

- Jól van, tetszik, hogy egyre jobban szétlapítasz – állapította meg a fenekemet simogatva

- Lassan visszanyerem a versenysúlyomat

- Erről jut eszembe. Hogy lesz a karácsony?

- Miről jutott ez eszedbe?

- Karácsonykor általában 3 kilót hízok, mert anya a világ összes kajáját megfőzi

- Ohh. Hát nem tudom hogy legyen, tőlem itt is maradhatunk, de szerintem anyáék is szívesen látnának minket valamelyik nap

- Tegnap mondtam Shannon-nak, de hallani se akart róla

- Ezt mondjuk meg tudom érteni. Mi lenne, ha 24.-én este ketten lennénk csak. Másnap mondjuk anyukáddal ebédelnénk, utána pedig elrepülnénk New Haven-be hozzánk – javasoltam a konyhába csoszogva

- Nem fognak meglincselni a szüleid?

- Nincs sok kedvem nekem se, de ha most nem megyünk el, akkor egy életre megromlana a viszonyunk, hidd el

- Igazad lehet. Akkor te hívd fel a te szüleidet, anyának telefonálok én, aztán előkotrom a fát a padlásról

- Van fenyőfád? –néztem rá elképedve

- Persze hogy van. Los Angelesben is van karácsony – hajolt hozzám suttogva, mintha valami hatalmas titkot árulna el

- Tényleg? És Los Angelesben ilyen is van? – kezdtem el a fülcimpáját harapdálni és a körmeimet végig húztam az oldalán

- Húzogatod az oroszlán bajszát, asszony – kapott fel beindulva és az ajkaimat tépve berontott velem a hálóba

Rádobott az ágyra és úgy vetődött rám, mintha tényleg egy ragadozó lett volna. Soha nem fogom megunni a szenvedélyét, a testéről nem is beszélve…

JARED

Majd kiugrott a szívem a végére, de egyszerűen nem tudtam visszakapcsolni vagy egy kicsit is türtőztetni magamat. Noa mellettem pihegett, nekem minden sejtem bizsergett a kielégüléstől, és ahogy elnéztem, ő is meg volt elégedve.

-Te nem akarsz egy gyűrűt? – fordult az oldalára és rám függesztette azokat a hatalmas szemeit

- Tudod, hogy nem vagyok gyűrűs, de valamit tényleg kéne. Én is gondoltam rá múltkor

Akkor jutott mindig eszembe, amikor rajtakaptam Noát, hogy önkéntelenül simogatni kezdi a gyűrűjét, amire megint csak reflexből, elmosolyodik. Amikor elrepültem hozzá Hawaii-ra, csak neki vettem és azt is a ceremónia előtt húztam fel az ujjára. Nem is rendes karikagyűrű volt.

-Tudom, hogy nem a te stílusod, de olyan szexi tud lenni egy pasin

- Minek nézed te más férfiak ujján a gyűrűt? – hajoltam fölé tettetett haraggal

- Hát ha lenne a tieden, akkor nyilván azt nézném – vágta ki magát

- Jó, akkor elmegyünk és veszünk

- Komolyan? – kerekedtek ki a szemei

- Persze, végül is így a normális – csókoltam meg jót derülve az elképedt arcán

Érte még ezt is.

NOA

Bárgyún mosolyogtam az ágyon ülve, amíg ő zuhanyozott. Bármit javasolok vagy kérek, abban benne van. Lehet akár olyan is, amitől eddig a hideg veríték verte ki. Komolyan ezt tette vele a szerelem vagy csak megint be van dilulva? Ez is elmúlik nála egy idő múlva vagy építhetek rá?

Anyáék a telefonban nagyon örültek a látogatásunknak, az persze már más kérdés, hogy szemtől-pofába hogy fognak viselkedni Jared-del. Az ő anyja viszont közölte, hogy nem muszáj együtt ebédelnünk karácsony másnapján, amitől az én drága férjem úgy magába zuhant, hogy rossz volt nézni.

-Nem rád haragszik, csak félti Shannon-t – próbáltam vigasztalni teljesen eredménytelenül

-Noa ő az édesanyám és nem akar velem lenni a szeretet ünnepén? Mi a francot kéne hinnem, ha nem azt, hogy már nem vagyok fontos neki? – nézett rám nyúzottan

Fel nem tudtam fogni, hogy egy anya hogy tehet ilyet a fiával, ráadásul annyira szerettem őt, hogy előbújt belőlem egy védelmező oroszlán, aki legszívesebben letépte volna annak a szemétnek a fejét, aki bántotta őt.

-El kell szaladnom pár dologért a vacsorához, addig ha gondolod díszítsd fel a fát – csókoltam meg

- Nincs kedvem – húzta maga elé a laptopját durcásan, de tudtam, hogy kész lesz a fa, mire hazaérek

A bolt helyett az anyja felé kanyarodtam és elhatároztam, hogy hogyha kell, akkor erőszakkal, de elcibálom estére hozzánk vacsorára. Nem érdekel, hogy mi nem bírjuk egymást, de az én férjemnek senki nem okozhat ekkora fájdalmat. Határozottan, de a szokásos távolságot megtartva köszöntem neki és kértem, hogy engedjen be beszélgetni. Láthatóan én voltam az utolsó, akit látni akart, de az is érezhető volt rajta, hogy ki van bukva és fele annyira se harcias, mint szokott.

-Constance, legyen szíves végighallgatni, utána aztán kiabálhat, ahogy akar – vettem egy mély levegőt

- Nagyon sajnálom, amit Shannon-nal csináltam, csináltunk, ő lenne az utolsó ember, akit megbántanék, mert akkor volt mellettem, amikor a legnagyobb szükségem volt a segítségre. Elcsesztem a dolgot, de próbáljuk helyrehozni Jared-del, akiért az életemet adnám. Mindennél jobban szeretem a fiát és boldogan mentem hozzá. Sokat alakítottuk egymást és szeretném hinni, hogy ő is csak jó irányba változott. Mindent megadnék azért, hogy boldog legyen. Mindent – hangsúlyoztam ki

-Éppen ezért, amikor ma azt mondta neki, hogy nem akarja látni karácsonykor, úgy éreztem felrobbanok. Gyűlöltem magát, amiért ilyen fájdalmat okozott neki és úgy voltam vele, hogy akár pitizés árán is, de meggyőzőm magát arról, hogy vacsorázzon ma nálunk. Legyenek együtt karácsonykor. Tudom, hogy Ön is ezt szeretné, róla nem is beszélve. Szóval megtenné, hogy eljön hozzánk ma este? – néztem rá, de nem úgy nézett ki, mint aki még ma választ akarna adni

- Tudod Noa most vagy nekem először szimpatikus – szólalt meg nagy sokára és szerintem először láttam az arcán őszinte, nekem szóló mosolyt

- Nem kedveltelek, mert berobogtál a családomba és mindent a feje tetejére állítottál. Először az egyik fiamat bolondítottad meg, aztán a másikat. Hónapokig nem láttam őket, mert felváltva ugyan, de nem voltak hajlandók elmozdulni mellőled. Shannon most mondta el, hogy Jared akkor hagyott ott, amikor rákot diagnosztizáltak nálad. Én szégyelltem magam helyette. De az, hogy most itt vagy az ő feleségeként, olyan elvakult szerelemről tanúskodik, amit minden anya szeretne a gyerekének – nyúlt a kezem után, de én olyan megilletődve ültem ott, hogy mozdulni se tudtam

- Azért utasítottam vissza Jared meghívását, mert haragszom rá azért, amit veled tett. Nyilván ismered milyen hirtelen haragú és makacs. Na, ezeket tőlem örökölte – nevetett fel - Ettől függetlenül természetesen nálatok vacsorázom. Köszönöm.

- Hát ez hihetetlen, de nagyon örülök neki – álltam fel, hogy megöleljem

Attól, hogy így megnyílt előttem, egészen elvesztette a boszorkány beütését.

-Annak nagyon nem örülök, hogy a két gyerekem külön ünnepel, de megértem. Jövőre már együtt legyünk – bizonygatta talán leginkább saját magának

- Biztosan így lesz. Akkor 7 óra körül várjuk

- Hagyjuk ezt a magázódást, hisz már az anyósod vagyok

- Uhh, ez így nem hangzik túl biztatóan, de köszönöm – nevettem el magamat

- Akkor este találkozunk. Szia – kísért ki

Alig akartam elhinni, ami odabent történt. Igazából meg is értem a viselkedését, én is utálnám azt a valakit, aki felborigatja a családom életét. Szívem szerint ugrándozva mentem volna bevásárolni, de túl sokan néztek volna idiótának, úgyhogy csak nagy vigyorgások közepette dobáltam a méretes kocsiba az este kellékeit. Vettem egy doboz fagyit is Jared-nek, hogy a meglepi vendég előtt se legyen olyan kis letört.

Otthon már vidáman táncoltak a fények a fán, Jared pedig mérnöki pontossággal aggatta a bordó díszeket a műfenyőre.

-Segítsek? – kiáltott nekem hátra a válla fölött, de le nem vette volna a szemét a díszekről

- Megoldom. Nagyon szép lett a fa – öleltem át hátulról és nyomtam egy puszit a tarkójára

Teljesen önkéntelenül vándorolt a kezem a bő pólója alá, ahol automatikusan az izmos hasát kezdtem simogatni

-Hadd fejezzem be a díszítést – nyöszörgött mélyeket lélegezve

- Esküszöm ez nem direkt volt – nevettem el magamat és eltáncoltam mellőle, hogy kipakoljam a cuccokat

- Mire fel ez a nagy jókedv?

- Szeretem a karácsonyt – rántottam meg a vállam, ami amúgy igaz is volt

Főzéssel, dekorálással, csókolózással és takarítással telt a nap, kicsit talán az Ő kedve is jobb lett, úgyhogy a fagyi majd desszert lesz.

-Nem öltözöl át? – kérdeztem 6 óra körül

- Minek? Nem tetszem így? – nézett végig magán sértődötten

- Dehogynem, csak gondoltam valami ünnepibb jobb lenne. Én is átöltözöm majd

- Nem csak ketten leszünk?

- Nem egymás miatt, hanem az ünnep miatt. Na, légyszi

- Jól van, de csak ha eljössz velem zuhanyozni

- De még nincs kész a krumplipüré – hoztam fel egy elég gyenge érvet, amit lazán kinevetett

Visszadobta a kanalat a tálba és behúzott a fürdőszobába. Azt hittem, hogy idővel csitulni fognak bennem az érzések és az izgalom, amikor ilyen intimebb helyzetbe kerülünk, de nyilván nem így lett. Most is majd kiugrott a szívem, ahogy lassan lehámozta rólam a ruhákat és finoman végigsimította a bőröm minden centiméterét.

-Annyira nagyon… - nyögte a fülembe, de nem fejezte be

Ledobálta a saját ruháit is és a hátam mögé szorította a kezeimet, hogy aztán a testével toljon be a zuhanykabinba. Olyan puccos tus volt nála, hogy minden oldalról egyszerre jött a víz, amitől most is felsikítottam, de elhallgattatott egy nedves csókkal. Annyira komoly és perzselő volt a tekintete, hogy megint összeugrott a gyomrom és csak vártam, hogy végre megint azt csináljon velem, amihez kedve van.

-Fordulj meg – hörögte a számba

Azonnal megpördültem és az egyik csapba kapaszkodva felvettem az egyik imádott pózunkat. Pár pillanat múlva már bennem is volt, amitől én megint csillagokat láttam ő pedig hörgött és zihált. A fürdőszoba fülledt levegőjében nyögtünk egyre hangosabban, míg végre elborított az ismerős-remegős kábulat. Fáradtan csúsztunk le a kabin aljára, ahol csuromvizes hajjal borultam a mellkasára egy kis pihenőért.

-Jézusom Noa – lihegte a hátamat simogatva

- Nekem mondod? Kiment belőlem minden erő

Imádtam, amikor nevetett, pláne ha az nekem szólt. Giccsesen boldogok voltunk és úgy éreztem, hogy most van minden a helyén.

JARED

Noa nagy nehezen kiimádkozott a tus alól és különböző igen tisztességtelen eszközökkel rávett, hogy felvegyek egyet a normálisabb ingeim közül. Valamiért teljesen be volt zsongva, amit egyáltalán nem tudtam mire vélni, hisz megbeszéltük, hogy csak ketten leszünk. Fel-alá futkosott a konyha és a háló között, mert még csinálni akart valami szószt, de nem tudta eldönteni, hogy mit vegyen fel.

-Minek sietsz ennyire? – értetlenkedtem az ámokfutását nézve, mire csak egy titokzatos mosoly volt a válasz

Épp a konyhában kóstolgattam a kajákat, amikor csöngettek. Valakit beszervezett volna estére?

-Anya? - tártam szélesre az ajtót és megöleltem

- Boldog karácsonyt kisfiam – nyomott egy tálca süteményt a kezembe és Noát is megölelte, megpuszilta, amitől majd eldobtam az édességet

- Mi a fene történt veletek?

- Csak annyi, hogy délelőtt eljött hozzám a feleséged, beszélgettünk egy jót és most itt vagyok – foglalta össze mosolyogva anya, továbbra is Noa kezét szorongatva

Meghatódtam, az a büdös nagy helyzet. Tudom, hogy mennyire nem rajongtak egymásért, de Noa elment hozzá és most itt van velünk. Hogy lehetek ilyen mocskosul mázlista?!

-Na, gyertek, üljetek le. Mindenki kér bort? – terelt minket Noa a kanapéhoz, de elkaptam a derekát

- Te vagy a legjobb. Imádlak.  – súgtam a fülébe és megcsókoltam, ami öreg hiba volt, mert beindultam

- Tudom. Na, vidd ezt oda az asztalra – kuncogott és egy üveg borral elküldött

Az egész estét már csak Shannon tehette volna tökéletesebbé, de így sincs okom panaszra, mert a világ két legjobb és legimádottabb nője végre nem fújt egymásra, hanem engem körül ugrálva viccelődött egymással. Anya is elemében volt, de én csak Noára tudtam figyelni, az ő kívánságait lestem, az ő érintésére és pillantására vágytam. Nehezen tudtam kezelni ezt a töménytelen mennyiségű és mélységű érzést vele kapcsolatban, de imádtam minden vele töltött pillanatot. Mi lesz velem, ha lesz egy mini Noa is velünk? Alig várom.