71. Tiszta tudat

NOA

-Szia anya – vettem fel a telefonomat, miután kb. 5 percig csörgetett

- Noa! Jól vagy? – kérdezte aggódva

- Persze, miért ne lennék?

- Szóval azt akarod mondani, hogy teljesen tiszta tudattal hozzámentél egy szó nélkül ahhoz a pojácához? – kiabálta anyám a túl végen

-Igen

- Te csak ne flegmázz velem kislányom! És mi az az őrület, hogy nem szólsz a saját családodnak arról, hogy férjhez mész?

- Elég spontán volt a dolog, Jared felbukkant Hawaii-on, ahová tárgyalni mentem és elvett – foglaltam össze nagy mosolygások közepette

- De ennyi idősen…és ahhoz, aki a legnagyobb bajban magadra hagyott és… ráadásul mindenki erről beszél

-Anya, állj le. Sajnálom, hogy nem lehettetek ott. Komolyan. De semmi mást nem bánok. Szeretem őt és boldoggá tesz. Más pedig nem érdekel – fogtam rövidre

- De…

- Nincs de, anya. Ez most rólam szól, és nem hagyom, hogy elrontsd. Nem érdekel, hogy mit szólsz hozzá, az pedig végképp nem, hogy téged esetleg nyaggatnak ezzel a munkatársaid. Ha kicsit lecsillapodtak a kedélyek, akkor elmegyünk majd mindannyian vacsorázni, hogy veletek is megünnepeljük a házasságunkat, de ennyi. Ha van kérdésed a ceremóniát vagy a lánykérést illetően, akkor szívesen beszélgetek veled, de ha csak kioktatni tudsz, akkor feleslegesen raboljuk egymás idejét – mondtam mérgelődve

- Apád beszélni akar veled –válaszolta halk lemondással a hangjában

- Gratulálok kislányom, anyáddal pedig ne törődj. Az a baja, hogy nem szóltál róla, de gondolom meglepett téged is a dolog

Elöntött a melegség apát hallva, úgyhogy neki kezdtem el ömlengeni és áradozni az egészről. Hiába húzott fel 1 órája Jared, ahogy újra elmeséltem a kis akcióját rá kellett jönnöm, hogy nem igazán tudok haragudni rá, pláne ha igaza is van, csak kicsit durván közölte azt. Nálam csak nyomorognánk, ráadásul tényleg elég menő szomszédai vannak, arról nem is beszélve, hogy a nappaliból látszik a Hollywood felirat. Giccses ugyan, de a mai napig eltátom a számat, ha meglátom.

8 körül még mindig kartondobozokat töltögettem, úgyhogy még jó, hogy Jared nem bukkant fel.

-Mikor érsz ide kb.? Csak azért kérdezem, mert ha sokára, akkor nekiállok még kicsit dolgozni – hívtam fel 1 óra múlva

- Nem tudok menni és ma ne is gyere. Majd hívlak, mennem kell és ne haragudj- darálta én pedig nem hittem a fülemnek

Dühös voltam, de legalább annyira féltem is, hogy esetleg megbánta a dolgot. Tuti belebolondulnék, ha most kijelentené, hogy ennyi volt… Borsónyi gyomorral álltam a dobozok között és semerre se vitt a lábam. Nem akartam visszahívni, mert azt mondta dolga van. De ha le akarna rázni, akkor fel se vette volna, nem?

Pár perccel később jött egy sms, hogy szeret és mindent elmagyaráz majd. Kicsit megnyugodtam ugyan, de továbbra se tudtam elképzelni, hogy mi a fenéről lehet szó. Lusta voltam egy takarón kívül bármit is kipakolni, úgyhogy abba burkolózva befeküdtem az üres ágyba és gépezni kezdtem. Tudtam, hogy nem kellett volna, de rámentem pá bulvár oldalra. Én idióta. A cikkek boldog boldogtalant idézgettek a házasságunkkal kapcsolatban, Emmától kezdve, különböző bennfenteseken át egészen Jared anyjáig. Nem volt annyira rossz a helyzet, mint gondoltam, de az anyja azért hozta a formáját. Elmélyülten gurigáztam az egérrel, amikor valami hangosan csapkodni kezdte az ajtómat.

-Noaaa – bömbölte egy ismerős, mély hang

-Shannon? – motyogtam és kipattantam az ágyból

Seggrészegen dülöngélt az ajtó előtt, whiskey-vel a kezében, valami csíkos kötött kardigánban és melegítőben.

-Hogy mehettél hozzá? – nyöszörögte az ajtófélfának döntött fejjel

-Annyira... szar. Itt – folytatta a mellkasára bökve

-Tudod milyen a születésnapod másnapján arra kelni, hogy a nő, akiért az életedet adnád, hozzáment a testvéredhez?

 - Kibaszott szar Noa. Kibaszott szar – motyogta megint és nyakalni kezdte a whiskey-t

-Shannon… én – szúrták a szememet a könnyek, borzasztó volt az egész helyzet

- Nem tudom mit kezdjek magammal. Amikor együtt voltunk valami a helyére billent. De most… feje tetején áll az egész szaros életem – csúszott le a folyosó falán és ott gubbasztott a hideg csempén

- Gyere be kérlek. Beszélgessünk – nyúltam utána pityeregve, de ellökte a kezemet az üveggel

Most csapott fejen a felismerés, hogy milyen hatalmas fájdalmat okoztam neki. Nyilván tudtam, hogy kedvelt, de azt nem, hogy ennyire. Szörnyű volt látni, hogy valakit ennyire megbántottam.

-Nem tudok semmire se gondolni – fordította el lassan a fejét és rám nézett

Összefacsarodott a szívem, pár percen belül már sokadjára. Az amúgy nevető, boldog zöld szemekben most csak kínlódás és szomorúság volt, ráadásul az én meggondolatlanságom miatt.

-Sajnálom Shannon, ami történt. Hidd el, hogy te lennél az utolsó ember, akit meg akarnék bántani

- Mégis sikerült – förmedt rám

- Kérlek menjünk be a lakásba – kérleltem újra

Nagy nehezen feltápászkodott, nem hagyta, hogy segítsek, és betámolygott a nappaliba, egyenesen a kanapéra.

-Mivel tud ő többet? Mit basztam el? Mit kellett volna tennem, hogy most az én feleségem legyél? – nézett fel rám az üveget ölelve

Mivel az egész kanapét befoglalta, leültem a feje mellé a földre.

- A világ legjobb barátja voltál Shannon, semmit nem csesztél el. Egész egyszerűen én Jared-hez tartozom az összes szarságunk és balhénk ellenére. Hidd el, hogy hosszútávon mi se működtünk volna

- De – makacskodott, ami kicsit megmosolyogtatott

- Nem. És tudod miért nem? Mert én elbasztam volna. Annyira elkényeztettél volna, hogy jó dolgomban tuti eltolok valamit. Mondjuk most is ez történt, de legalább nem 15 év házasság után 2 gyerekkel a kertben.

- Lettek volna gyerekeink – ragadta ki a „lényeget” ködös tekintettel

-Kérlek szépen ne haragudj rám – fogtam meg a borostás állát, hogy rám kelljen néznie, de elhúzta a fejét, már amennyire tudta koordinálni a mozdulatait

- Ne. Még mindig olyan az érintésed, mintha áram csapna meg – mondta letörve, mintha az ő hibája lenne

- Sajnálom. Rendeljek neked valami kaját?

- Nem tudok aludni se – folytatta töretlenül, most már a plafont bámulva

- Amíg nem mentél hozzá, biztos voltam benne, hogy egyszer visszaszerezlek. Nem akarok mással lenni Noa

-Pedig hidd el, hogy jobban fogsz járni mással. Valakivel, aki nem ilyen zűrös és értékeli, hogy hajnali 2-kor sütit sütsz neki

- A brownie – mosolyodott el és láttam, hogy elindul egy könnycsepp a szeme sarkából, amit abban a pillanatban egy durva mozdulattal letörölt

- Jó lenne egy pizza – közölte egy nagy levegő után

-Mi? – néztem rá bután

- Kaja. Éhes vagyok, mert egy ideje csak iszok

- Persze, azonnal – pattantam fel a telefonomért

Kiborító volt látni, ahogy ez a nagy medve, aki a világ leg szeretetreméltóbb embere, magába roskadva ül a kanapémon, sokadik üveg whiskey-vel a kezében és mindez az én hibám. Legszívesebben magamhoz öleltem volna, és addig szorítom, amíg egy kicsit enyhül a bánata és az én lelkiismeret furdalásom, de gyanítom, hogy akkor jövőre is itt lennénk.

-Fél óra és itt a pizza. Nem kérsz egy kis vizet?

- Van még – emelte meg az üveget fanyar mosollyal és nagy kortyokkal újra inni kezdett

- Összeköltöztök? – nézett szét kis idő múltán, nekem meg nem volt szívem válaszolni, úgyhogy csak egy aprót bólintottam

- Jah, végül is logikus. A házaspárok együtt laknak. Hülye Shan – csapott a homlokára

- Mikor?

- Úgy volt, hogy ma este, de Jared-nek közbejött valami – feleltem halkan, mire ő gúnyosan felnevetett

- Meglepő

-Nekem mindig te voltál az első – jegyezte meg, amitől csak még szarabbul éreztem magamat

- Tudom. Kérlek ne beszéljünk többet erről – nyöszörögtem és megint bőgni kezdtem, mint egy kislány

- Ohh – nézett rám meglepődve és próbált az arcomra fókuszálni, ami elég nehezen ment

Nem tudom hogy csinálta ilyen gyorsan, de a következő pillanatban már szorított magához és hangosan szuszogott a nyakamba. Ledermedve ültem az ölelésében, csak akkor húzódtam el, amikor a vállamat kezdte csókolgatni.

-Shannon, ne csináld

- A kurva életbe – káromkodott keservesen és eldőlt a kanapén a másik oldalra

- Beledöglök, hogy nem vagy velem

- Sajnálom

- Sajnálod…Hát, én is. Jobban, mint gondolnád

Nem tudtam mit mondjak, minden szó olyan bénán hangzott volna, úgyhogy csak ültem mellette, mint egy fadarab. Pár perc múlva szelídülni kezdett a szuszogása, elaludt. Óvatosan elcsakliztam tőle az üveget és ráterítettem a benti takarómat. A pizzafutár csengetésére is csak mordult egyet, mondjuk nem is csodálom, hogy kiütötte az a bődületes mennyiségű alkohol. A konyában pakolgattam, amikor nyílt a bejárati ajtó és megjelent Jared nyúzott, majd fintorgó feje.

-Mi ez a pia sz.. – kezdett bele, majd meglátta a kiütött testvérét

- Beállított teljesen elázva. Eléggé ki van borulva a házasságunk miatt – suttogtam és bementünk a hálóba, hogy ne ébresszük fel

Jared magával húzott az ágyra, megcsókolt és átölelve a mellkasomra feküdt. Olyan volt, mint egy ijedt gyerek, ami eléggé megrémített.

-Mi történt? Miért nem tudtál korábban jönni? – kérdeztem és az ujjaimmal fésülgetni kezdtem a haját, ami meg szokta nyugtatni

- Beállított anyám. A nagyon pipa anyám- helyesbített én pedig tudtam, hogy ebből semmi jó nem sülhet ki

- Az egy dolog, hogy a házasság miatt leordította a fejemet, de Shannon állapotáért is engem, vagyis minket hibáztat. Fél, hogy újra drogokhoz nyúl – mondta halkan

Görcsbe rándult a gyomrom, amikor leesett a tantusz. Nála ez igen könnyen előfordulhat, mert betévedt már ebbe az utcába és elég kemény menet volt kikevergőznie onnan, amit nyilván a családja is megkínlódott.

-Erre nem is gondoltam

- Én se hittem, hogy ekkora galibát okozunk mindenkinek a házassággal

- Mit mondtál anyukádnak?

- Nem igazán tudtam semmit se felhozni a védelmünkben. Megmondtam neki, hogy nyilván nem akartuk megbántani egyiküket sem, nem mintha ez róluk szólna. Szeretlek és ezen nem is fog változtatni senki és semmi – rántotta meg a vállát

- Szerinted megbékélnek egyszer?

- Remélem

- Anyukád mondjuk ennél jobban már nem utálhatna – húztam el a számat

- Majd ha lesz gyerekünk, szerzel pár jó pontot nála – mosolygott fel rá, nekem meg kihagyott a szívem pár ütemet

- Szeretnél babát?

- Igen, de még nem most. Nem fogok osztozkodni rajtad senkivel – közölte ellentmondást nem tűrően

- Én se most szeretném. Majd egyszer

- Azért nem akartam, hogy átgyere, mert akkor neked is jutott volna egy adag a balhéból. Holnap reggel pótoljuk. Rendben?

- Persze és köszönöm

- Felkeltem Shannont és hazaviszem – húzta ki alólam a karját

- Miért nem hagyod aludni? Ráférne

- Mert együtt akarok lenni a feleségemmel, de így nem megy. Fél óra és jövök. – csókolt meg én pedig szokásomhoz híven elolvadtam tőle