70. Mrs. Leto

Kesha, a lelkesedésed inspirál :3

<3

JARED

A feleségem. Hihetetlen, de mégis jól esik kimondani. A mellkasomnak dőlve ül a két lábam között az óceánparton, a vanília illatú haját az arcomba fújja a szél, ő pedig az összefűzött ujjainkat simogatja. Meglep, hogy milyen nyugodt vagyok. Nem pörög az agyam, nem tervezem a turnét, nem aggódom a lemez miatt és az is hidegen hagy, hogy hogy leszek két interjún egyszerre a következő héten. Mágikus hatással volt rám Noa, mert hiába égtem állandóan 1000 fokon, be kellett látnom, hogy szükségem van a nyugalomra, amit pedig csak ő tudott biztosítani. Tudom, hogy rengetegen, sőt szinte mindenki le fog barmolni, amiért elvettem ilyen hirtelen, de ők nem tudnak semmit. Azt elismerem, hogy az időzítés nem a legjobb, de nem tudtam tovább várni.

-Min agyalsz ennyire? – hajtotta hátra Noa a fejét

- Csak azon, hogy ideje volt felismernem, hogy te vagy a minden – csókoltam meg

-Ki vagy te és mit csináltál a régi Jared-del? – kérdezte nagy komolyan

-Hogy érted?

- Régebben úgy kellett kihúzni belőled bármilyen érzelmi megnyilvánulást, most pedig csak úgy ontod magadból

- Korábban nem volt egyértelmű, hogy odavagyok érted? – csodálkoztam el, ő pedig hevesen a fejét rázta

- Vagyis tudtam, hogy fontos vagyok neked, de azért jó hallani is néha – bújt hozzám mosolyogva

Ahogy visszagondoltam, rá kellett jönnöm, hogy nem volt ez így téma köztünk, most mégis annyira magától jött minden.

-Hát akkor hozzá lehet szokni. Ahogy ehhez is – kezdtem el csókolgatni a nyakát

Ha nem lett volna olyan piszok hideg a parton, tuti leteperem, de így inkább visszafutottunk a szállodába, a folyosón pedig felkaptam és úgy vittem be a szobába.

-Ez meg hogy kerül ide? – néztem csodálkozva egy nagy csokor virágra az asztalon

- Nem te intézted? – állt talpra Noa és felolvasta a kártyát

- „A szálloda egész személyzete nevében sok boldogságot kívánunk Mrs. és Mr. Leto! Továbbá örömünkre szolgálna, ha nálunk töltenék nászútjukat. Állunk szíves rendelkezésükre!”

- Hát ennek gyorsan híre ment – futottam át én is a levelet

- Ne foglalkozzunk ezzel. Gyere – húzott maga után a hálóba

Ezt az egy kis szót olyan szemvillanással, mosollyal, hangsúllyal és ígérettel mondta, hogy megint elpattant valami az agyamban és kiéhezett vadként vetettem rá magamat.

-Nem tudok betelni veled – nyögtem a szájába miközben a ruháját szaggattam le róla

Jó érzés, hogy egy örökkévalóságig próbálkozhatok.

NOA

Nem vagyok nagy házasságpárti, nem is értettem soha, hogy minek elverni egy kisebb vagyont, pont a közös élet kezdetén.   De most… Jared rám tekeredve szuszog, én libabőrös vagyok a beáramló hideg, sós levegőtől és minden jó. Ez tényleg nem csak egy papír. Egy plusz kötelék, amitől igazán igazi ez az egész. Nyilván továbbra sem életbiztosítás a kapcsolatunk, de ez egy jelzés, hogy igenis egymást választottuk mindenki más felett. És igaza volt, amikor azt mondta, hogy a korábbi lánykérésnél még nem álltunk készen. Én sem, ő pedig még annyira se, de mégis rohantunk, mintha kergetnének. Magunk se tudtuk, hogy hova vagy épp miért csak mindent akartunk azonnal, pedig ez nem erről szól. Vagy legalábbis nem úgy. Van, akiknek megadatik, hogy az első percben tudják a másikról, hogy ő kell és senki más, de mi a bonyolultabbak közé tartozunk és végigjártuk a labirintust, mire végül kilyukadtunk együtt a végén.

Eléggé kifárasztottuk egymást a nászéjszakán, én mégsem tudtam aludni, pedig ha másért nem is, a holnapi tárgyalás miatt kéne aludnom pár órát. Az esküvő előtt mindketten kikapcsoltuk a telefonunkat, de lassan muszáj lesz visszatérnünk a civilizációba. Gyanítom, hogy a világ ébren lévő fele már attól hangos, hogy elkelt Hollywood egyik szépfiúja. Jared anyja tüzet fog okádni, a srácok kiakadnak, hogy pont a bulikor kellett összeházasodnunk, az én családomról nem is beszélve. Még az is lehet, hogy én is megbánom egyszer, de kétlem. Óvatosan lehámoztam magamról a végtagjait, majd a takaróba csavarodva kicsoszogtam az erkélyre. Valahonnan zenét fújt felém a szél, de egyébként csendes volt a part, az italos bódék összecsomagolva sorakoztak az óceán mellett, ahogy a több száz napozóágy is.

A betegség idején tettem le a cigit, de most hirtelen úgy éreztem, hogy megpusztulok, ha nem szívhatok el egy szálat, pedig tudom, hogy Jared nem rajong érte.

-Te meg miért dideregsz itt kint? – kérdezte rekedten, csíkszemekkel Jared

-Nem tudok aludni, téged meg nem akartalak felkelteni

-Hmmm – motyogta csukott szemmel és átölelt, hogy rá tudjam teríteni a takarót

A mellemen nyugtatta a fejét, a kezével pedig a gerincem vonalát simogatta, amivel totálisan az őrületbe kergetett már megint. Kezdtek lassulni a mozdulatai és a légzése is elnehezedett, úgyhogy inkább visszatereltem magunkat a hálóba.

-Ígérem sietek és utána a tied vagyok – babráltam a fülbevalómmal reggel indulás előtt

- Nem megyek sehova – motyogta Jared tök kómásan a párnába

Nyomtam egy puszit a lapockájára, de hátra nyúlt értem és maga alá rántott

-Elképesztően nézel ki. Nyugi, a tenyeredből fognak enni

- Köszönöm

- Aztán viselkedj, már férjezett nő vagy – rángatta meg a szemöldökét nagy vigyorgás közepette

- Azt hiszem téged se kell félteni. Na rohanok. Csók – hajoltam hozzá és már ott se voltam

-Öhmm Miss Grant? Vagyis Mrs. Leto? – szólt utánam egy zavarodott recepciós, belőlem meg kibukott a név hallatán egy kis fruskás kuncogás

-Igen?

- Ha szabad javasolnom, inkább a másik kijáratot használja, mert elég sok újságíró és fotós áll odakinn

- Ohh… Köszönöm, hogy szólt. Megtenné akkor, hogy hív egy taxit a másik bejárathoz?

- Természetesen

Tényleg egy kisebb hadsereg állt odakinn, nem is láttam a szálloda előtti sétányt a sok embertől, ami egy egészen kicsit megrémített. Tudtam, hogy nagy a szenzáció, mert az én telefonom is megállás nélkül csörgött vagy pittyegett az email-ek miatt, de ekkora tömeggel nem számoltam.

Miután Peter, a recepciós srác letette a telefont, megjelent egy kétajtós szerkény, meg gorilla barátja, akik közrefogtak és kikísértek a kocsihoz. Először túlzásnak éreztem, de amikor megláttam, hogy teljesen körbevették a firkászok a szállodát, áldottam a srác alaposságát és sietősen bepattantam a kocsiba.

Néhány elvetemült a céghez is követett, de szerencsére nem mindenki kapcsolt időben, úgyhogy simán odaértem és az előzményekhez képest a tárgyalás is jól ment. Mindent megbeszéltünk és megegyeztünk abban is, hogy a hónap folyamán eljönnek L.A.-be és New York-ba, hogy lássák a nyugati parti bázist és Charlie aláírja a szerződést. Vidáman tárcsáztam a szőkét, amikor leértem a cég halljába.

-Megvan a biznisz – újságoltam boldogan

- Nem mondod? Na, gratulálok! Mikor jönnek?

- Valamikor még a hónapban, de a szerződés tervezetet elvileg már át is faxolták mindkettőnknek.

- Majd megnézem. Más mondanivaló? – kérdezte cinkosan

-Hallottál róla?

- Noa, egész Amerika, ha nem a az egész világ arról beszél, hogy bekötötték Jared Leto fejét

- Majd elmesélek mindent, de még nem akarom kipukkasztani ezt a buborékot. Elég lesz szembesülni mindennel, amikor visszamegyünk a valóságba

- Oké. Én most itt vagyok New Yorkban, de jövő héten huzamosabb időre L.A.-be megyek, hogy segítsek neked.

- Szuper, akkor nem sokára találkozunk! Szia

- Szia és sok boldogságot!

- Köszi

Megkönnyebbültem, hogy letudtam az utazás hivatalos részét, de annyira azért nem voltam tökös, hogy kimenjek bájologni a rám váró 100 fotóssal. Ez agyrém. Sose követett minket ennyi újságíró, mehettünk akárhova. Diszkréten kértem egy kis telefonos segítséget a titkárnőtől, úgyhogy sikerült megismételnem a reggeli akciómat.

Jared kiterülve feküdt keresztben a nagy franciaágyon a totál sötét és áporodott szobában. Be volt csukva és húzva minden, ami bántotta a szememet a kinti szikrázó napsütéshez képest. Gondoltam egy merészet és ledobva minden ruhámat, bemásztam mellé a takaró alá, mire egy morcos morgás volt a reakciója. Finoman a hátára fektettem és ráültem, majd puszilgatni kezdtem a csupasz mellkasát és az arcát. A durcás motyogást hamar átvette a vágyakozó nyöszörgés hangja és a kezei is felébredtek már.

-Remélem házas életünk minden egyes napján így ébresztesz majd – somolygott és hirtelen maga alá fordított

Azt hiszem ehhez én is hozzá tudnék szokni…

JARED

Vonakodva dobáltam össze a cuccaimat a bőröndbe,  muszáj volt visszamennünk L.A.-be. Mérhetetlen felháborodást és pletykaáradatot indított el a házasságunk, amivel szembe kell néznünk, amint kilépünk a hotel ajtaján. De amikor Noa a szemembe nézett és elmosolyodott, úgy voltam vele, hogy ezerszer is újracsinálnám.

-Mehetünk Mrs. Leto?

- Lehet, hogy inkább Grant-Leto leszek, de igen

- Vagy én leszek Grant – röhögcséltem el a saját hülye poénomon és megmarkoltam Noa kezét, mielőtt bevezettem az oroszlánok ketrecébe

Nem tudtunk bemenni a reptérre. Annyi firkász nyomult felénk, hogy komolyan megijedtem, és Noa egyre erősödő szorításából ítélve ő is. Visszarántottam a taxiba és intéztem két biztonságit, mert egyszerűen őrület volt odakint. Hatalmas zsivaj, kérdések százai, vakuk állandó kattogásával kísérve. Csomó rajongó sikítozott, mások Noát pocskondiázták, megint mások pedig csak lézengtek a többi között, de pont úgy, hogy ne lehessen tőlük beslisszolni. El se tudom képzelni, hogy mi lett volna, ha ismert embert veszek el…

Los Angeles-ben még rosszabb volt a helyzet, de ott már előre gondolkodtam és külön folyosón vezettek ki minket a mélygarázs egy eldugott részébe.

-Hát erre azért nem számítottam – kapta le Noa a nagy napszemüvegét

- Hidd el, hogy én sem. Majd megnyugszanak. Van ma dolgod vagy hazavigyelek?

- Hova haza?

- Hát hozzád – válaszoltam értetlenül, de aztán leesett a tantusz

Nagyjából már együtt éltünk, de azért olyan fapados volt az egész, most viszont össze kéne költöznünk.

-Ürítsd ki a lakásodat és költözz akkor hozzám. Emma majd eladja – ajánlottam fel

- Én is csak bérlem, de nem akarom, hogy más lakjon benne

- De minek akarod megtartani? – pillantottam rá

- Csak jó lenne, ha meglenne

- Miért?

- Csak – makacskodott

- Biztonsági tartaléknak akarod?

- Mondjuk azt, hogy befektetés

- Akkor lenne befektetés Noa, ha a tied lenne – morogtam az utat szuggerálva

- Ne magyarázz bele semmit

- A feleségem vagy Noa, úgyhogy bocs, ha nem esik jól, hogy úgy érzed kell egy plusz háló, mert lehet mégse jön be ez a házasság dolog. Megjöttünk- fékeztem le durván a hülye lakása előtt

-Egyébként meg miért nálad fogunk lakni? Miért nem itt? – szállt szembe velem, belőlem meg majd’ kibukott egy hitetlenkedő gúnyos nevetés

- Azért mert az én házam nagyobb, szebb helyen van, jobb környéken és Dave Grohl a szomszédom – soroltam, de jobban jártam volna, ha a felénél abbahagyom

- Tőled minimum másfél órát kell vezetnem és dekkolnom valami dugóban  reggelente, hogy beérjek munkába

- Noa, hagyjuk ezt légy szíves. Pakold össze a cuccodat és este eljövök érted

- Vegyünk egy lakást valahol máshol – állt elő egy újabb ötlettel

- Vagyis úgy érted, hogy vegyek egy lakást valahol máshol – szaladt ki a számon

- Pff… dögölj meg – morogta sértődötten és rám csapta az ajtót

- Bassza meg – csaptam egyet a kormányra és utánamentem

- Nem dörgölheted az orrom alá, hogy neked mennyivel több pénzed van, mert sose kértem semmit, sőt, amikor csak lehetett visszautasítottam – folytatta azonnal a szövegelést, amikor beléptem hozzá- Ezt a lakást se úgy értettem, hogy kicsengeted az árát én meg elterpeszkedek benne.

- Ne haragudj, hogy bunkó voltam

-De haragszom – erősködött, de megint sikerült lemosolyognom a lábáról és visszaölelt, amikor magamhoz húztam

- Nincs vége, csak szünetet tartok – bizonygatta a nyakamba, de tudtam, hogy béke van

- Oké, kompromisszumot ajánlok. Hozzám költözöl, megtartod a lakást is, viszont csak nálam lesz kulcs hozzá. Nem akarom, hogy iderohanj, ha esetleg összekapunk

- Rendben, legyen így. De én alszom a fal felől – tért vissza egy régi problémánkhoz

- Kizárt – nevettem el magamat és még mielőtt válaszolhatott volna megcsókoltam és lerobogtam a lépcsőn.

Poén lesz ez a házasság.