45. Manhattan

45. rész

Hirtelen riadtam fel az éjszaka közepén valami puffanásra, majd káromkodó motyogásra. Jared lesett az ágyról.

-Jól vagy? – krákogtam kiszáradt torokkal, de félig nevetve

- Kurvára – mászott be a párnája alá, de fél kézzel magához húzott

Órákkal később ébredtünk, meglepő módon egész normális állapotban, bár a ruháinkat a szoba különböző pontjairól lehetett begyűjteni.

-Tényleg leestem az ágyról vagy csak álmodtam? – kérdezte tűnődve Jared és egy piros foltot nézegetett magán

- Le bizony

- Hát ez elég extrém – rántotta meg a vállát

Gyorsan felöltöztünk, megreggeliztünk és sűrű gratulációk után visszamentünk Manhattenbe valami haverja lakásába, amit megkaptunk erre a 2 napra. Aznap kellett találkoznom a csajokkal és Nara apjával is, úgyhogy elég nyomott voltam egész úton. Az elején még próbált szóra bírni, de hamar belátta, hogy esélytelen ezért csak elmondta, hogy mi a programja és adott egy kulcsot a lakáshoz. Példaértékű volt, ahogy mellettem állt mindenben, eltűrte a hangulatváltozásaimat, ivott velem, de az volt a legjobb, hogy sokszor már megszólalnom se kellett, mert anélkül is tudta hogy mire vágyom. Olyan gyorsan egymásra hangolódtunk, mint talán még soha senkivel, ami szerintem egyértelműen jó dolog volt.

Ebédidőben találkoztunk a barátnőimmel, elég meggyötörtek voltunk mindannyian, de jó volt Naráról beszélni annak ellenére, hogy mindenkivel bunkó volt az utolsó hetekben. Borzasztó volt múlt időben beszélni róla. Nálunk talán csak az apja volt rosszabb állapotban. Nem találkoztam vele túl sokszor, de akkor mindig erős, határozott, kőszívű sznobnak tűnt. Ehhez képest most ott ült velem szemben egy ősz hajú, szürke pólós, karikás szemű, görnyedt bácsi, aki alig tudott beszélni a lányáról. Majd beleszakadt a szívem a látványba, ráadásul még ő hálálkodott nekem, hogy milyen jó barátnője voltam Narának és mennyit beszélt rólam.  Folyton elcsuklott a hangja, ahogy mesélte a történteket. Minden nap felment hozzá megnézni, hogy hogy van, mert ugye nem volt hajlandó bevonulni egy klinikára. És azon a bizonyos napon már nem volt több veszekedés a drogokról. Ott feküdt a fürdőkád mellett hamuszürkén, a kuka pedig tele volt fecskendőkkel és apró műanyag tasakokkal.

-Nem tudom… talán ha nem erőltetem ezt a munkát… talán akkor nem lépett volna erre az útra – marcangolta magát az apja

- Ne okolja magát – fogtam meg a kezét

- De én voltam az apja és nem tudtam megmenteni! – csapott az asztalra dühében

- Én meg elvileg a legjobb barátnője, de nekem se sikerült

Úgy éreztem magamat, mint akinek percenként fogy az energiája és a jókedve, búcsúzáskor olyan világvége állapotban voltam, hogy szédülni kezdtem. Csak néztem ki a fejemből és hirtelen tök elveszettnek éreztem magamat. Nem sok lány barátom volt, leginkább haveroknak mondanám őket. Jared volt az egyetlen biztos pont az életemben, ami elég szomorú, mert én sose voltam ilyen pasira építős lány. Próbáltam mindig önálló lenni és csak annyira átadni magamat a kapcsolataimnak, amennyire nagyon muszáj volt és amennyit a srác igényelt. De Vele? Semmi nem olyan, mint mással, bár ez elég Tuti Gimisen hangzik. Legalább a szüleimmel vagy a tesómmal lenne normális kapcsolatom, de nem. Nekem el kellett költöznöm az ország másik felére, mert szabadságra vágytam. Elég szomorú, hogy nem is terveztem, hogy haza megyek amikor New Yorkba jöttem.

-Bemutathatnám Jared-et – vert fejbe az ötlet és már hívtam is, hogy mit szól

- Igazából kicsit csodálkoztam is, hogy nem jelentkeztél be a szüleidhez – mondta mosollyal a hangjában

- Ezek szerint eljössz?

- Persze, szívesen. Holnap?

- Szerintem igen, mindjárt felhívom anyát

Természetesen „már várta a hívásomat” és szeretettel látnak minket másnap ebédre. A hangjából ítélve ő sem felejtette el az utolsó beszélgetésünket, amiért kicsit ugyan szégyelltem magamat, de visszaszívni nem akartam. Jared elég sokáig odavolt én meg furán éreztem magamat az idegen lakásban, hiába otthonos meg minden. Írtam neki egy cetlit, hogy elmegyek sétálni, majd nyakamba vettem Manhattent. Igazából hiányzott a város a maga furcsaságaival együtt. A legtöbb emlékem ide kötődött, itt buliztam a legnagyobbakat, a Time Square piros lépcsőin szakított velem egy srác, a Central Parkban vallottak nekem először szerelmet és milliószor néztük a csajokkal a napfelkeltét a Brooklyn hídról. Szerettem Los Angelest, de New Yorkban valahogy jobban el lehetett vegyülni és mégiscsak itt nőttem fel.

11 óra körül értem haza, Jared már az ágyban írogatott valamit.

-Szia - másztam mellé egy csókra

- Szia szépség. Mi újság?

- Sétáltam egy kicsit plusz meghívattam magunkat anyáékhoz ebédre akkor

- Hmm.. félnem kell?

- Nem hiszem, anyát könnyen le lehet venni a lábáról

- Akkor jó. Csináltam vacsorát, ott van a sütőben. Megmelegítsem neked?

- Eszel velem?

- Már vacsoráztam, de kimegyek hozzád

-Hé, minden oké? – ölelt át menet közben

- Persze, csak… - kezdtem el hüppögni, szinte a semmiből

Na ebből lett egy istenes sírás, amiből szerintem csak ő tudott megérteni egy szót is. Ott gubbasztottam az ágyon a szoknyámat gyűrögetve, ő pedig előttem guggolt és próbálta kihámozni a könnyek közül, hogy mi is a bajom. Azon az estén gondoltam rá először, hogy hozzá akarok menni.

Reggel szokatlanul ideges volt, folyton elmélázott, és nem is hallotta, amikor hozzászóltam.

-Minden rendben? Anyáék miatt vagy ilyen?

- Mi? Ja nem kérek köszi – nézett a tányérjára szórakozottan

- Ezt jó tudni, de azt kérdeztem, hogy miért vagy ilyen ideges

- Oh… csak emiatt a szülő program miatt

- Minden rendben lesz, ne aggódj. A te anyukád nem szeret engem, de túlélem – rántottam meg a vállamat

- Akkor szerinted a tied se fog engem?

- De igen és ezt már tegnap is mondtam. Felnőtt ember vagy, ne görcsölj már rá ilyenekre. Alig idősebbek nálad…

- Szóval én öreg vagyok? – tolt a konyhapulthoz és a fülembe kezdett sugdosni

- Én nem mondtam ilyet – nyögtem alig hallhatóan, mert megint játszani kezdett velem, mint egy elejtett őzgidával

A nyelve hegyével végignyalta a nyakamon lüktető eret, majd finoman harapdálni kezdte a vékony bőrt, csak hogy biztos az őrületbe kergessen.

-Anyáék várnak – próbálkoztam a szabadulással

- Még csak 9 óra van – markolt a fenekembe és úgy húzott még közelebb magához

Teljesen végem volt, az csinált velem amihez csak kedve ő pedig ezt teljesen ki is használta. Kivételesen most sikerült elérni a hálószobáig, ami még sötét volt a függönyök miatt, de pont ettől lett olyan veszettül erotikus légköre. Imádtam hallani, ahogy egyre szaporábban veszi a levegőt és olyan dolgokat motyog a fülembe, amitől még én is elpirulok. Egész súlyával rám fordult és úgy folytatta az édes kínzást, amibe lassan a kezével és nyelvével is beszállt. Egyszerűen imádtam vele szeretkezni, minden pillantását, nyögését, arckifejezését, érintését és mozdulatát. Egyértelműen vele volt legjobb a szex az eddigi pasijaim közül, úgyhogy már csak ezért is jó lenne, ha nem szúrnám el ezt az egészet.

Izzadtan, de többszörösen kielégülve vánszorogtunk a fürdőbe, majd sűrű összemosolygások közepette indultunk el anyáékhoz. Meglepő módon én nem voltam ideges, annyira biztos voltam Jared-ben és a kettőnk dolgában, hogy a szüleim a fejükre is állhattak volna, akkor se érdekelt volna az esetleges negatív véleményük. Út közben megálltunk virágot meg sütit venni, nem mintha ezen múlt volna.

-Nyugi, minden rendben lesz – szorítottam meg Jared kezét az ajtóban állva, de neki csak egy kényszeredett mosolyra futotta

-Na végre, hogy itt vagytok, gyertek beljebb – köszöntöttek minket kórusban

-Anya, apa szeretném bemutatni nektek a barátomat. Jared ő Marcy és Carl, a szüleim

- Nagyon örülök hogy itt lehetek. Ezt önöknek hoztam – adta át a pitét és a virágot

- Szerintem nyugodtan tegeződhetünk, hisz alig vagyunk idősebbek pár évvel – jegyezte meg anya epésen

- Ami nem gond, sőt – javított egy kicsit a helyzeten apa

- Rendben, köszönöm

- Na gyertek, gyertek. Mit kértek inni? Jared valami jó fajta wishkey-t elfogadsz?

- Igen, ha nem egyedül iszom

- Ohh én mindig kapható vagyok egy jó italra

Hálás voltam apának, amiért ilyen kedves volt velünk, anyától meg nem vártam mást. Amíg a fiúk elvonultak a szeszeket nézegetni, én kimentem a konyhába segíteni, jobb volt elébe menni a dolgoknak.

-Nem szokott borotválkozni? – kérdezte anya amint meglátott

- Komolyan ez az első kérdésed? Amúgy meg apának is van szakálla

- Az más

- Mégis miért?

- Jó hagyjuk, nem érdekel.

- Miért vagy vele ilyen?

- Ezért – kapta el a kezemet és a gyűrűs ujjamra bökött

- Ohh… hogy ez – néztem én is a gyönyörű ékszerre

- Tényleg ennyire utálsz? Miért az internetről kell megtudom, hogy az egyetlen lányomat eljegyezték?

- Ez még nem igazi eljegyzés volt csak egy jelzés

- Mindig is úgy néztél rám, mint az életed megkeserítőjére – rogyott le egy székre

- Mert mindig a rossz dolgokat láttad bennem és folyton baszogattál miattuk. Soha nem dicsértél meg, mindig csak Mark-kal foglalkoztál, a család büszkeségével – vágtam a képébe

- Sajnálom, ha így érezted. Én ugyanúgy szeretlek mindkettőtöket – nézett rám könnyes szemmel

-Rendben – feleltem kurtán és kimentem apáékhoz

Lehetett érezni a levegőben, hogy valami nincs rendben, de anya legalább megenyhült és kedves volt velünk. Jared oda meg vissza volt apától, be nem állt a szája a kocsiban.

-Ja és elmesélte, hogy hogy rángatta le az egyik barátodat a fáról – nevetett tovább

- Nekik is szimpi voltál

- Min veszekedtetek anyukáddal?

- Ezen – mutattam fel a gyűrűmet

- De ez még nem is volt hivatalos

- Én is ezt mondtam neki, de nem érdekelte különösebben. Mindegy, ne is beszéljünk róla

- Jó, hát őt is meg lehet érteni. Te mit szólnál, ha a lányod kihagyna egy ilyen dologból?

- Összezuhannék. De nem is nevelném úgy, mint ő engem

- Ezt nem tudhatod Noa. Biztos mindent úgy csinált, ahogy szerinte a legjobb volt. Fölösleges haragot tartani szerintem. Mi lenne, ha holnap ne adj isten valamelyikőtökkel történne valami?

- Tudom, hogy igazad van de…

- Makacs vagy, mint egy öszvér – fejezte be helyettem

- Igen

- Legyél te az okosabb Noa. Ő már idősebb, nem fog változni, de te segíthetsz ezen az ügyön és akkor nem lesz gyomorgörcsöd minden alkalommal, amikor beszéltek

- Jó, felhívom ha hazaértünk – egyeztem bele

Pár érvével és mondatával azonnal jobb belátásra tudott bírni, pedig ezt nem sok ember mondhatta el magáról. Konkrétan senki. Az mondjuk tűrte volna a vitát, hogy ez jó dolog volt-e vagy sem.

Az biztos, hogy Jared mellett nem lehetett unatkozni, olyanok meg pláne nem voltak, hogy „szürke hétköznapok”. Mindig kitalált valamit, elvitt valahova, mutatott valamit, amivel megkoronázta az időnként béndzsa napomat. Ma épp bejött értem az irodába és elmentünk a Hollywood felirathoz, mert onnan akart fotókat készíteni, amiket előző este álmodott meg. Én csak bámultam az alattunk elterülő várost, amíg ő fel-alá mászkált a hatalmas betűk között keresve a tökéletes szöget. Néha, amikor mögém ért, nyomott egy puszit a nyakamra, majd tovább fotózott. Miután szerintem minden egyes házat és fűszálat lefotózott, ragasztott valami kis matrica rajzot a H betű hátára, kézen fogott és visszaindultunk a kocsihoz.

-Noa, várj csak – állított meg

- Mi az?

- Te bízol bennem?

- Ez meg hogy jön most ide?

- Válaszolj – szólt rám

- Igen, bízom benned

- Ugye tudod, hogy ezt – mutatott kettőnk közé – csak mi tudjuk tönkretenni? Jöhet rokon, rosszakaró, újságíró vagy ex-szerelem, de ez túl erős ahhoz, hogy ezeknek hatása legyen rá.

- Komolyan így gondolod? – dőltem a kocsinak és magammal húztam őt is a kabátjánál fogva

- Igen és szeretném, ha ezzel te is tisztában lennél és… nem élnél vissza vele

- Ezt meg hogy érted?

- Egy kapcsolat nagyon kényes dolog Noa. Pláne egy ilyen mély és meztelen kapcsolat. Baromira meg lehet sérülni benne

- Mindkettőnknek – tettem hozzá, hogy ne sajnálja csak magát előre

- Igen – bólintott

- Ne beszéljünk ilyenekről. Te szeretsz, én szeretlek, legyen elég ennyi. Őszinteségnél nem kérek többet.

- Így fair. Mehetünk?

- Aham

Sok szempontból megnevelt Jared, de nem rossz értelemben. Ő olyan beszéljük meg a dolgokat ember volt, míg én magamban puffogtam legtöbbször. Megtanított levetkőzni a makacsságomat és arra is, hogy néha megéri lehiggadni és még egyszer átgondolni bizonyos dolgokat. De szerintem ő is emberibb lett ez alatt a pár hónap alatt, ráadásul már nem volt olyan sznob, mint az elején. Azt is sikerült elérnie, hogy vakon megbízzak benne…

JARED

-Akkor most hazaviszlek, aztán beugrok Shannon-hoz

- Oké és kérdezd meg, hogy mikor érnének rá Lanával vacsorázni vagy valami

- Megpróbálom nem elfelejteni

Nem tudom miért mondtam azokat a dolgokat a feliratnál, elragadott a hév vagy megszállt valami szerelmes tini lelke. Kezdtem úgy érezni magamat néha, mintha az apja lennék, akinek rendre kell nevelni a rakoncátlan lányát és rá kell szólnia ha, csúnyán beszél az anyjával. Olyan mérhetetlenül gyerekes volt néha… Mégiscsak ott van köztünk az a majd’ 20 év, ami az elején nem zavart, sőt élveztem hogy olyan szeleburdi, de mi lesz később? Látom a szemében hogy őszintén szeret és felnéz rám, amiért sok férfi ölni tudna, de engem zavar ez a nagy különbség. Shannon szerencsére egyedül volt otthon, így tudtunk beszélni egy kicsit, hiszen ő is hasonló cipőben járt

-Hülyéskedsz? Ez a legjobb az egészben. Én szeretem, hogy Lana még csak a húszas évei elején jár, mert visszaidézi bennem is azokat az időket. Oké hogy néha felelőtlen és talán még gyerekes, ahogy te mondtad, de régen rossz ha ezeket mi már elfelejtettük. Mármint én nem akarok olyan pasi lenni, akit zavar az ilyen. Amúgy meg tök mindegy szerintem hogy ki mikor született, ha egy hullámhosszon vagytok – rántotta meg a vállát

- Nem az évszám zavar, hanem az ahogyan viselkedik

- Mert hogy viselkedik?

Végig gondoltam, hogy éppen mi is zavar, de annyira röhejesen hangzott, hogy ki se mondtam hangosan.

-Sok minden

- Jaj Jared ne ködösíts már. Egyszerűen berezeltél ezért mindenféle álproblémákat gyártasz és túráztatod szegény lányt. De azt ne felejtsd el, hogy te se vagy pótolhatatlan, Noa pedig kurva jó nő. Éppen ezért nagyjából 2 napba telne, hogy valaki az ajtaja előtt másszon, és a kegyeiért esedezzen

Nem tudtam erre mit mondani, csak rugdostam a szőnyeg rojtját és próbáltam lelassítani az össze-vissza cikázó gondolataimat. Lehet, hogy tényleg sokat kombinálok meg találgatok, de ennyi idősen én már nem fogok megváltozni, ő viszont még formálható.