43. Egyezség

Kesha külön kérésére most hosszabb lett egy picit a rész, remélem elnyeri a tetszéseteket és írtok rengeteg sok kommentet!:)

"No one falls in love by choice, it's by chance.

No one stays in love by chance, it's by work.

And no one falls out of love by chance, it is choice."

-Miért nem lepődök meg? – motyogtam, amikor megláttam Davidet a pult mögött

Ott flörtölt valami szőkével, miközben csomagolta neki a kaját, de amint meglátott lehervadt a mosoly az arcáról. Éhes voltam és hülyén vette volna ki magát, ha sarkon fordulok, úgyhogy odakacsáztam a lány mögé és türelmesen kivártam a soromat.

-Szia, mit kérsz? – kérdezte kicsit megilletődve

- Te hány étteremben dolgozol? – bukott ki belőlem a kérdés

- Csak kettőben. Itt éjszaka a másikban pedig nappal

- Elég fárasztó lehet

- Elmegy – mosolygott

- Öhmm... én azt szeretném – böktem egy pizza szeletre miután abbahagytam a bámulást

Nem szóltunk egymáshoz egy szót se, én követtem a mozdulatait és fáradtan álldogáltam a pult előtt.

-Gondolom nem vágysz társaságra – nézett fel rám, amikor elvette a pénzt

- Nem igazán, ne haragudj

- Semmi gond, jó étvágyat – adta át a kaját én pedig úgy hagytam ott az egész helyet, mint akit kergetnek

Elgondolkodva nyammogtam a pizzán, miközben hazafelé sétáltam, de folyton David-nél lyukadtam ki. Lelkiismeret furdalásom volt, amiért még mindig ekkora hatással volt rám, a csapos srácról nem is beszélve. Irtó nagy marha voltam, de kellett ez a kis kaland ahhoz, hogy tisztábban lássak. Lehet, hogy hülyén hangzik, de az pillanat, amikor rájöttem mit tettem, úgy kijózanított, mint soha semmi azelőtt. Amint hazajön Jared minden ugyanolyan lesz, mint volt, és David tökéletesen feledésbe merül, a csókkal együtt.

Már majdnem hazaértem, amikor kaptam egy sms-t David-től:

„Volt olyan a nyáron, hogy hiányoztam?”

Ott álltam az utca közepén, enyhe gyomorgörccsel és egyre dühösebben. Kitöröltem az üzenetet, a számával együtt, mert nem bírtam neki válaszolni. Játszadozik velem és teljesen hülyének néz, amit nem tudok elviselni. Felmásztam a lakásomba, gyorsan letusoltam és hajat mostam, hogy ne érezzem a cigi szagot majd korán reggel magamon. Már 3 óra is elmúlt, mire ágyba kerültem, úgyhogy pillanatok alatt elnyomott az álom. Kezdett világosodni, amikor kipattantak a szemeim, mert hangokat hallottam a nappali felől. A szívem majd kiugrott a helyéről, ráadásul borzasztóan fájt a fejem, a torkom pedig ki volt száradva a sok pia miatt. Azt se tudtam merre kapjak, alig mertem megmozdulni, de nem is volt időm sokat gondolkodni, mert nyílt az ajtóm és egy borzas alak lépett be.

-A frászt hoztad rám –masszíroztam a mellkasomat és felkattintottam a lámpát

- Te ébren vagy? – csodálkozott Jared és magához ölelt

Amint elmúlt az ijedtségem, szétáradt a testemben a megszokott melegség és bizsergés, ami minden mozdulata után fokozódott. Hosszasan öleltük egymást, ő a nyakamba szuszogott, amivel elérte, hogy kora hajnalban le akarjam tépni róla a ruháit.

-Hiányoztál –mormolta a számba két csók között

Éreztem, hogy komolyan beszél, a két tenyere közt tartotta az arcomat és a homlokát az enyémnek döntve suttogott.

-Ne haragudj a múltkori miatt. Rosszul esett, hogy nem jössz velem, de hülyeségeket mondtam

- Én is elvetettem a sulykot, nem is utálom ezeket az eseményeket. Annyira – tettem hozzá kuncogva

Finoman visszadöntött az ágyra, miközben ezernyi csókkal borította be a nyakamat és a vállaimat. Gyorsan kapkodtam a levegőt, különösen miután egy eszméletlenül kacér pillantás után eltűnt a lábaim között. A haját markolászva próbáltam irányítani, bár teljesen feleslegesen, mert pontosan tudta, hogy mit és hogyan szeretek.

-Nézz rám – kérte rekedten, majd visszatért a kényeztetésemhez

Próbáltam a szemébe nézni, hogy láthassa, milyen gyönyört okoz nekem, de a testem folyamatosan hullámzott és még többre vágyott. Pár pillanat múlva rám szakadt az ég és minden porcikámon végigvágtázott a jól ismert érzés. Remegve húztam fel magamhoz Jared-et, aki keményen hozzám feszülve szította bennem tovább a tüzet. Türelmetlenül bontogattam a nadrágját, majd amikor végre megszabadult a fölösleges ruhadarabtól hezitálás nélkül felnyársalt. Csillagokat láttam, belőle pedig felszakadt egy elégedett hörgés, majd lassan mozogni kezdett én pedig úgy kapaszkodtam belé, mintha az életem múlna rajta. Beharapott alsó ajakkal nézte az arcomat, miközben egyre gyorsabban mozgott bennem.

-Szeretlek – nyögte a fülembe, amit végigfutott a hideg a hátamon és még erősebben karmolásztam a hátát

- Én is szeretlek

Mosolyogva hajolt újra a nyakamhoz és a fülcimpámat harapdálva akart teljesen megsemmisíteni. Védtelen és gyenge voltam a karjai között, de élveztem. Piszkosul élveztem, hogy azt csinál velem, amihez csak kedve van. Jó érzés volt valakinek ennyire átadni magamat, feltétel nélkül. És igen, lehet, hogy csúnyán meg fogom bánni, de az ilyen pillanatok és pillantások miatt érdemes élni. Inkább megégetem magamat ezerszer is, minthogy később nyavalyogjak az unalmas életem miatt. Néhány utolsó, mély lökéssel aztán más világba repített minket. Rajtam fekve próbálta kipihenni az elmúlt percek kemény munkáját, de cseppet se bántam, édes az ilyen teher. Bárgyún mosolyogva néztük egymást miután legördült rólam, majd lassan a kezemre vándorolt a tekintete.

-Mi az? – emeltem fel kérdőn

- Valami hiányzik róla

Pár pillanat után leesett, hogy a gyűrűre céloz és szórakozottan simogatni kezdtem a „helyét”.

-Tudod, hogy egyszer szeretném, de nem akarok belerohanni semmibe

- Türelmetlen vagyok – susogta a fülembe, tudta hogy ez a gyengém

- Én ezt nem értem. Mindig olyan megfontolt vagy, ebben miért nem?

- Ha tudnám, elmondanám neked, de teljesen elvetted az eszemet – rajzolgatott köröket a vállamra miközben beszélt

- Mit csinálok máshogy, mint az előző barátnőid? – kíváncsiskodtam

- Nem tudom, szerintem ez csak a személyiséged hatása – bókolt

- Hát te is elég jó fogás vagy – ütöttem el egy viccel, mint mindig amikor zavarban voltam

- Van egy ötletem

- Na?

- Mi lenne, ha lenne egy egyezségünk.  Eljegyezzük egymást, de nem tűzünk ki semmilyen dátumot, csak egy gesztus lenne. Aztán majd, egyszer lesz más is

- Miért ilyen fontos neked ez a gyűrű?

- Fontos és kész – rántotta meg a vállát

- Rendben – egyeztem bele egy kis idő után

- Tényleg? Benne vagy? – csillant fel a szeme és már ugrott is a bőröndjéhez

Mosolyogva néztem, ahogy a táskájában turkálva kutat a gyűrű után, majd letérdel az ágyam mellé és a kezébe veszi a kezemet. Meg voltam hatva. Ez a büdös nagy igazság.

- Nem akarok semmilyen nyálas beszédbe belekezdeni, úgyhogy csak azt mondom, amit minden reggel érzek, amikor felébredek és rád nézek. Szeretlek – mosolyodott el én pedig éreztem, hogy ennek sírás lesz a vége

- Szeretnélek olyan boldoggá tenni, mint amilyenné te teszel engem. Tehát Noa Grant- köszörülte meg a torkát – megtisztelnél azzal, hogy majd egyszer hozzám jössz feleségül? – nyitotta ki a dobozt, immáron másodjára

Könnybe lábadt szemekkel bólogattam, majd miután felhúzta az ujjamra a gyűrűt, a nyakába borultam. Jó, hát én is nőből vagyok. Szóltak a fejemben a vészharangok, de nem érdekeltek. Ez még semmire sem kötelez, így szólt a megállapodásunk. Csak egy jelzés, hogy összetartozunk.

Fura módon, egyfajta földön túli nyugalom szállt meg. Ott feküdtem a karjában és olyan egyszerűnek, természetesnek tűnt minden. Nevetséges apróságoknak tűntek azok a dolgok, amik miatt pár napja még a hajamat téptem. Úgy tűnik igaza volt, ketten együtt mindennél erősebbek vagyunk.

-Jó reggelt szépségem – ébresztgetett reggel Jared egy nagy bögre kávéval a kezében

- Szia – mosolyodtam el és azonnal a kezemre néztem, hogy nem csak álmodtam-e a lánykérést

- Még megvan, nyugi – nevette el magát és hosszasan megcsókolt

Nyugiban megreggeliztünk, majd lezuhanyoztunk és ki-ki ment a maga dolgára, azzal az egyezséggel, hogy együtt ebédelünk. Többször azon kaptam magamat, hogy a gyűrűt nézegetem és vigyorgok, amit persze bent is észrevettek. 10 percenként somfordáltak be hozzám a csajok valami hülye kifogással, hogy aztán meglepődést színlelve minden részletet kiszedjenek belőlem. Imádtam az egészet.

Két lány is jött hozzám állásinterjúra reggel, és az egyik kb. 5 perc után meggyőzött. Merész volt, vicces, művelt, stílusos és az pedig külön jó pont volt, hogy igencsak felvágták a hölgyemény nyelvét.

-Köszönöm, hogy eljöttél, egy élmény volt

- Én köszi, elég frankó lapot dobtatok össze a semmiből – nézett szét a szerkesztőségben

- Hát, akkor gondolom örülni fogsz, ha azt mondom hogy mától te is részese vagy ennek. Üdv a mókuskerékben!

- Szívatsz? – nézett rám felvont szemöldökkel

- Mondhatnám, hogy majd értesítelek, de tudom, hogy felveszlek, szóval kihagyjuk ezt a részt. Holnap kezdhetsz is

- Fasza – boxolt a levegőbe

- Tetszik a stílusod, de a cikkekben majd mellőzd az ilyeneket, jó? – nevettem el magamat

- Persze főnök – szalutált

- Na meg ezt is – böktem a kezére

Ahogy teltek a lap megszületése óta a hónapok, egyre gyorsabban és gördülékenyebben haladtak a dolgok, már én se voltam olyan görcsös lapzárta környékén, én azon se kaptam fel a vizet, ha egyik másik íróm kicsit kitolta az ebédszünetét. Az zavart viszont, hogy egyre kevesebbet tudok írni, mert egy személyben voltam PR-os, HR-es és főszerkesztő is.  Azért persze a önző módon a legjobb interjúkat megtartottam magamnak, most épp Ronan Keating lesz a címlapon, úgyhogy jövő héten megyek Hollywoodba interjút készíteni vele. Szerepet kapott valami zenés filmben, ami ha minden igaz elég nagy siker lesz.

Jared valamivel 1 óra után jött be értem, bár elég sokáig tartott, hogy elérjen az irodáig, mert mindenkivel leállt csevegni. Láttam, hogy többen kezet ráztak vele, gondolom gratuláltak az eljegyzésünkhöz. Lehet, hogy itt lenne az ideje beavatni a családomat, de annyira tudom, hogy mi lenne a reakciójuk, inkább húzom amíg tudom.

-Szia –köszönt mosolyogva és ezernyi puszit nyomott az arcomra és a számra

- Szia – vigyorogtam a nagy szeretetroham közepette

- Hol szeretnél enni?

- Már kinéztem egy helyet, de nem árulom el. Gyere – nyúlt a kezem után és úgy húzott egészen a kocsiig, mint gyerek a szánkót

- Hmm elég ismerős ez a környék – néztem szét, miután bekanyarodott az én utcámba

- Tényleg? Biztos csak egybeesés – adta a hülyét

Ebédet főzött. Amikor reggel hivatalosan a stúdióba indult, valójában bevásárolni volt és egész eddig a konyhában alkotott. Ott állt a megterített asztal, csomó virággal és zavarba ejtően sok evőeszközzel. Kicsi, nagyobb és nagy villával, több kanállal meg egy csomó tányérral egymáson.

-Megígérem, hogy ez az utolsó sznob ebéd, amin részt kell venned – húzta ki előttem a széket

- Ez így nem ér... meg akarod szerettetni velem ez az egészet

- Nem – rázta a fejét hamiskásan mosolyogva

6 fogásos ebédet rittyentett nekem, amitől ugyan nem laktam jól, de hát a gesztustól odáig voltam meg vissza.

-Szóval erre számíthatok, ha hozzád megyek?

- Nem, ez csak a beetetés időszaka. Amint kitűzzük az esküvő dátumát, ennek vége – bökött az asztalra komoly arccal

- Ugye tudod, hogy ezzel csak magadnak ártasz?

- Ahogy kinyitottam a számat, rájöttem – bukott ki belőle a nevetés és inkább csókolni kezdett

- Elmondtad valakinek ezt? – böktem a gyűrűre már visszafelé menet a kocsiban

- Csak Shannon-nak, nem mintha nem lenne teljesen egyértelmű

- Hát igen, nálunk is mindenki észrevette

- De gondolom nem akarod hivatalosan is bejelenteni

- Nem gondoltam rá. Ha valaki rákérdez, akkor nyilván nem tagadom le, de nem akarok akkora felhajtást ekörül. Ez a mi dolgunk

- Nem akarlak lelombozni, de Los Angelesben nincs olyan, hogy a „mi dolgunk”

- Tudom, ezért mondjuk utálom ezt a várost

- Nem akarsz itt élni? – fékezett le hirtelen

- Egy szóval nem mondtam ilyet, nyugi. Menj tovább

Mérgesen és kicsit zavartan nézett vissza az útra és sorolt be a többi autó közé.

-Most ezen miért akadtál ki? Annyit mondtam, hogy nem szeretem, hogy itt nincs magánélete az embernek

- Ja mert New York arról híres, hogy tiszteletben tartják az embert – gúnyolódott

- Ne csináld már ezt, nem akarok elköltözni ha amiatt akadtál ki

- Nem akarsz most elköltözni, de nem is akarsz majd itt élni

- És ha nem? Te csak itt tudod elképzelni az életedet?  De egyébként is, miért kell ilyen marhaság miatt veszekednünk? Úgyis lesz valahogy

-Bocs – mondta kurtán, de láttam rajta, hogy továbbra is dühíti a dolog

Annyira szép napunk és éjszakánk volt, hogy nem akartam elrontani emiatt a kis hülyeség miatt.

-Szeretlek – suttogtam neki egy csók kíséretében, majd kipattantam a kocsiból

Ismertem már annyira, hogy tudjam ezek a villanásai csak átmenetiek és a felét se gondolja komolyan azoknak a dolgoknak, amiket ilyenkor mond.

Estére már ő is lenyugodott és gondosan kerülve ugyan ezt a témát, de egész kellemes esténk volt. Másnap Zoe, az új lány már nem bírt magával, ahogy beértem előttem termett és éhes ragadozó módjára követelt valamiféle munkát.

-Megiszom a kávémat, utána mindent megbeszélünk, rendben?

- Jó

- Befelé fogsz bámulni az ajtómon és nézed, hogy mikor végzek, igaz? – vontam fel a szemöldökömet

- Abban biztos lehetsz

- Akkor gyere – ráztam meg a fejem nevetve

Ledobáltam a cuccaimat, bekapcsoltam a gépet és megnyitottam a következő lapszám tervét.

-Pont jókor jöttél, mert ma jelenik meg az új szám, ergó a következő még sehogy sem áll. Mick, akinek a helyére jöttél, leginkább aktualitásokról, programokról írt. Viszont mivel Bay is elment, a könyves rovatot is vinnie kell valakinek. Melyik érdekelne jobban?

- A programok. Könyvekről is írok én ha kell, de elég radikális a gondolkodásom

- Oké, azért megpróbáljuk. Itt az utalvány, vedd meg a rajta szereplő könyvet és mondjuk péntekig írj róla kritikát. A városi és környékbeli programok listája mindig kint van a konyha mellett, oda szépen elsétálsz, kiválasztasz hármat, ami érdekel. Minden világos?

- Persze, nem lesz gond – mosolygott és már ott sem volt

Sajnos egyre jobban elterjedt az eljegyzésünk híre, ami nem lett volna gond, csakhogy anyámék fülébe is eljutott, amit egy nem túl kedves hívás formájában a tudtomra is adott. Volt ott minden egészen a hálátlantól az „így hálálod meg azt a rengeteg gondoskodást, amit kaptál”-ig.

-Tudod mit kaptam tőled? – kérdezte vissza mérgesen

- Na?

- Egy mintát, hogy mit ne csináljak, amikor gyerekem születik – csaptam rá a kagylót

Tudtam, hogy fájdalmat okozok neki, de annyi sérelem és fájdalom gyűlt össze bennem az évek során, amiket nem volt bátorságom kimondani, hogy most egybe zúdítottam rá mindent ezzel az 1 mondattal.