44. Az esküvő

Hát remélem megérte a várakozást...:) 

Hiába tudtam, hogy bocsánatot kéne kérnem anyámtól, egyszerűen nem akaródzott felhívni. Minden egyébbel elfoglaltam magamat, munka után pedig bevásároltam, hogy vacsorával várhassam Jared-et és végre együtt legyünk. Szinte már ott lakott, volt hogy egy hétig haza se ment, max valamilyen szerződésért vagy mappáért. Alig fértünk el a lakásomban, de nem bántam a kupit, mert mellé megkaptam Őt is. Bepasszíroztunk még egy fiókos szekrényt a hálóba, aminek következtében csak akrobata mutatványok árán lehetett bemászni az ágyba, a fürdőszobai vackairól nem is beszélve. Valahogy fel se merült, hogy nála legyünk, mert ő viszonylag messze lakott Los Angeles belvárosától, egy csendesebb kertvárosi övezetben.

-Szia gyönyörűség – csókolt meg mosolyogva ahogy ledobálta a cuccait este

- Szia

- Annyira jó hazajönni úgy, hogy vár valaki – mondta elgondolkodva majd még egy puszi után a konyha felé somfordált és kerülgetni kezdte a már elkészült kajákat

- Ne nyúlkálj, inkább terítsünk és együnk

- Nekem jobb ötletem van – kapta el a derekamat és a pultra dobott

Szemérmetlenül simogatni kezdte a hátamat, hasamat, majd pillanatok alatt eltűnt a keze a nadrágomban, amit hamar lehúzott rólam. Olyan volt, mint egy éhes vad, aki mindent akar és azonnal. Nem vesződtünk valami puhább hely keresésével, ott helyben szeretkeztünk egy olyan „eldobom az agyamat” típusút.

-Khmm… azt hiszem a desszerttel kezdtünk – kuncogtam öltözködés közben

- Túvonzó volt a többihez képest – rángatta meg a szemöldökét mosolyogva

Be nem állt a szája egész este, mesélt az új lemezről, hogy végre ontja a dalokat és Shannon totál szerelmes, ami őt is boldoggá teszi.

-Látnod kéne, amikor Lana-ról beszél, tiszta köd a tekintete

- Itt van Los Angelesben?

- Igen, miért?

- Elmehetnénk valahova négyesben

- Rendben, de valamikor anyához is hivatalosak vagyunk – említette meg félvállról

Pontosan emlékeztem még az anyukájával vívott szócsatámra, úgyhogy nem igazán dobott fel a közös vacsora ötlete.

- Ezt nem is mondtad

- Hát most mondom, de nem nagy dolog

- Péntek este megyünk New Yorkba, ugye nem felejtetted el?

-Ja, az esküvő – forgatta meg a szemét, de nem mondott többet

Néha olyanok voltunk, mint egy idős házaspár, máskor pedig mint a fülig szerelmes tinik, akik nem tudnak betelni egymással. Ő olvasott az ágyban, én pedig egy interjúhoz állítottam össze a kérdéseket. Néha összemosolyogtunk, váltottunk 1-2 csókot, de mindenki elvolt a maga kis világában. Még ébren voltunk, amikor éjfél körül megszólalt a telefonom, ismeretlen számmal.

-Halló, Noa Grant … Ohh jó estét… Minden rendben?... Mi?! – kaptam a szám elé a kezemet és potyogni kezdtek a könnyeim

-De… mi-mi történt? És mikor? – kérdeztem remegve

Jared aggódva simogatta a hátamat és próbálta kiszedni belőlem, hogy mi történt, de csak sírtam és a fejemet ráztam. Nara meghalt. Ahogy letette az apja a telefont, az én kezemből is kicsúszott és az ágyra bukva zokogni kezdtem.

Próbáltam neki válaszolni, de csak levegő után tudtam kapkodni két sírógörcs között.

-N-Nara – hüppögtem ő pedig azonnal magához ölelt

- Hogy történt?

- Túllőtte magát – ráztam meg a fejemet szomorúan

Hibásnak éreztem magamat. Ő megkért, hogy menjek el hozzá, mert szüksége van rám, de túl mérges voltam rá, ráadásul veszekedtünk, amikor utoljára beszéltünk. Borzalmas érzés volt. Kiszakadt belőlem egy darab és irgalmatlanul fájt a helye.

-Ott kellett volna lennem mellette, amikor kicsúszott a talaj a lába alól – sírtam Jared vállába

- Nem hibáztathatod magadat az ő butasága miatt Noa

- De akkor is segítenem kellett volna neki valahogy. Cserbenhagytam – néztem fel rá könnyes szemmel

- Ezt most felejtsd el, megértetted? Nem a te hibád

Egész este ő járt a fejemben, a sok marhaság, amit még az egyetem alatt csináltunk, a new orleans-i kis kiruccanásunk, a sok piálós esténk. Egyedül akartam lenni, úgyhogy kivittem a paplanomat a nappaliba és a kanapén ültem törökülésben egész éjszaka. Csak néztem ki a fejemből, néha rám jött 1-1 sírógörcs, de egyébként a közös dolgaink cikáztak a fejemben.

Reggel Jared aggódva nézett rám, gondolom nem voltam valami szívderítő látvány.

-Maradj ma itthon – javasolta

- Neked van dolgod?

- Ne legyen? – mosolyodott el és leült mellém

- Szeretném, ha kicsit itt lennél még velem – motyogtam és a vállára hajtottam a fejemet

Meséltem neki Naráról, hogy milyen volt, mik voltak az álmai, hogy lettünk jóba és mennyire hasonlítottunk egymásra. Néha elmosolyodtam egy-egy beszólásán vagy pofavágásán, ami eszembe jutott. Jó volt beszélni róla, legalább megelevenedett egy kicsit, bármilyen morbidan is hangzik.  Jared pedig imádnivaló volt. Minden programját lemondta, velem volt egész nap és leste minden kívánságomat.

Egész héten nem mentem be dolgozni, emailben kiosztottam mindenkinek a feladatokat, péntek délután pedig indultunk New Yorkba. Művészet lesz az esküvőre emberi kinézetet varázsolnom magamnak, de annak is örülhet, hogy így egyáltalán elmegyek. Bár legalább találkozom Nara apjával és a lányokkal is. Az lesz még egy vidám délután…

Charlie nem garasoskodott, az első osztályra vett nekünk jegyet, aminek most kifejezetten örültem, mert legalább volt egy kis magánszféránk a 6 órás út alatt.

JARED

Szomorúan ücsörgött mellettem, sehol nem volt az imádott csillogás a szemében és a szokásosnál is sápadtabb volt. Utáltam, hogy nem tudok neki segíteni. Dühös voltam és ingerlékeny, persze nem vele, hanem az egész elcseszett világgal szemben, amiért szenvednie kell. Próbáltam nyugtatgatni, meghallgatni és kitalálni, hogy mit szeretne, ennél többet nem hiszem, hogy tehetnék most. Szerencsére ismertem már annyira, hogy tudjam, mikor akar beszélgetni vagy épp elvonulni a világ elől.

-Mit kérsz inni? – kérdeztem, amikor elért hozzánk a stewardess

- Mi? Ja… csak egy teát – mosolyodott el halványan

- Szeretnél elmenni valahova az esküvőn kívül?

- Találkozom a volt csoporttársaimmal és Nara apjával is

- Akarod, hogy elkísérjelek?

- Köszönöm, de jobb lenne, ha egyedül mennék

- Egy helyre viszont el kell mennünk – jutott eszembe a bakancslistánk

- A Time Square-re csókolózni – bólogatott és mintha egy pici élet visszatért volna a szemeibe

Piszok nehéz volt visszafognom magamat, mert legszívesebben addig csókoltam volna, amíg bírjuk szusszal, de gondolom most nem igazán erre vágyott. Inkább csak megfogtam a kezét és mélyeket lélegeztem, hogy lehiggadjak, minden téren.

A reptéren már várt minket az a szőke bájgúnár, akit legszívesebben az első percben jól megcipőztem volna. Noa nyilván elmondta neki a történteket, ezért hosszú másodpercekig ölelgette és simogatta a hátát. Ökölbe szorult kézzel vártam, hogy véget érjen ez a baromi meghitt pillanat és végre megint megfoghassam a kezét, csak hogy mindenki tudja a helyét.

-Charlie, szeretném bemutatni neked Jaredet. Jared, Charlie – mutatott be minket Noa

- Szia. Gratulálok az esküvőhöz – mondtam udvariasan

- Ne kiabáljuk még el, holnapig simán leléphet a mennyasszony – poénkodott, elég kevés sikerrel

Mivel valami kastélyban lesz az esküvő, nem a városban foglalt nekünk szállást, viszont én mindenáron el akartam vinni Noát a Time Square-re. Szóltam a srácnak, hogy most bizony várni fog ránk egy fél órát, mert nekünk dolgunk van.

-Oké, nem gond. Akkor kiteszlek ott titeket, én meg addig beülök valahová

Reméltem, hogy egy kis ideig el tudom majd terelni Noa figyelmét és kapok egy olyan mosolyt, amitől úgy elborít a boldogság. A tér szokás szerint nyüzsgött, hiába volt este 11 óra, százával pózoltak a turisták hol a helyi rendőrökkel, hol egymással. Láttam Noát, hogy kicsit elvarázsolódott és mosolyogva nézelődött jobbra-balra. Sétáltunk egy darabig, majd szembe fordítottam magammal és finoman csókolni kezdtem. Az ujjai automatikusan a nyakamra és a hátamra siklottak, én pedig a derekát öleltem. Hosszú percekig csókolóztunk, hol csak puhatolózva, hol pedig egymás ajkát szaggatva. Rendesen sikerült felhúznia, de nem vagyok annyira érzéketlen, hogy rámásszak, amikor gyászolja a barátnőjét.

-Szeretlek- susogta miután nagy nehezen elváltunk egymástól

- Én is szeretlek – pusziltam meg a gyűrűs ujját

Andalogva sétáltunk vissza a kocsihoz, ahol Charlie egész úton szóval tartotta. Tőlem is kérdezgetett, de csak annyit válaszoltam mindig, amennyit nagyon muszáj volt. Jóval éjfél után értünk oda a kastélyhoz, aminek láttán a padlón kötött ki az állam.

NOA

Annyira édes volt, ahogy próbált mindig a kedvemben járni, ettől a Time Square-es akciótól pedig egész egyszerűen elaléltam. Annyira nyálasan tökéletes volt, hogy az már szinte fájt. Láttam rajta, hogy nem szimpatizál különösebben Charlie-val, ezért még hálásabb voltam neki amiért elkísért, bár ahogy láttam a kastély azért őt is lenyűgözte.

-Ilyen helyen foglak elvenni – súgta a fülembe, miután beléptünk

Annyira gyönyörű volt minden, a díszítés, a szobák, a nagyterem, egyszerűen mint valami esküvői magazinban. Későre járt, úgyhogy Jared-del elvonultunk a szobánkba, ami nem volt ugyan túl nagy, de annál romantikusabb.

Megnyugtató volt a karjai közt feküdni, érezni az illatát és az állandó törődését.

-Nagyon bunkónak tartanál, ha azt mondanám, hogy veszettül kívánlak? – kérdezte rekedtes hangon

-Nem, de én most képtelen lennék rá, ne haragudj

- Semmi gond – nyomott egy puszit a vállamra és még jobban magához húzott

Megint Narával álmodtam, de semmi ijesztőt szerencsére. Egyszerűen csak együtt voltunk, hol az egyetemen hol valami ismeretlen parkban. Reggel mosolyogva ébredtem, de amint tudatosult bennem, hogy ez mind csak álom volt, megint lefelé görbült a szám. Jaredet nem találtam az ágyban, helyette a kandalló melletti fotelban ült és a telefonját nyomogatta.

-Jó reggelt – tette maga mellé és visszamászott hozzám az ágyba

- Szia

Reggel száz ágra sütött a nap, a kastély kertje pedig lélegzetelállító volt. Nagyon bíztak az időjárásban, mert mindenfelé székek és padok voltak, egyelőre kicsit kaotikusan. Az éjjeliszekrényen már ott gőzölgött a reggeli kávém, helyesen körberakva apró péksüteményekkel.

-Ez a te műved? – kérdeztem az engem bámuló Jared-től, aki nagy komolyan a fejét rázta

- Hogy aludtál? Sokat nyöszörögtél éjszaka

- Narával álmodtam, biztos azért

- Sajnálom

- Igazából jó volt, sokat bohóckodtunk meg ilyenek – rántottam meg a vállamat és inni kezdtem a kávémat

Egy ideig furán méregetett, de nem mondott végül semmit, csak mellém ült és ő is megreggelizett. Megint kezdett megszakállasodni, aminek az lett az eredménye, hogy néha látszott az arcán evés után, hogy mi volt a menü. Most is kicsit lekváros maradt, úgyhogy odahajoltam és lepusziltam az édességet róla, amit ő úgy értelmezett szerintem, hogy meggondoltam magam a szexet illetően. Ő is azonnal feltérdelt és szorosan magához vonva  kezdte simogatni a hátamat a pólóm alatt.

-Jared – nyöszörögtem és próbáltam eltolni

- Nem akarod? Azt hittem… szóval azt hittem azért… - vette szaporán a levegőt

- Ne haragudj… csak lekváros voltál – sütöttem le a szememet egy kis mosollyal a szám szélén

- Ohh – ült vissza a sarkára, de hamar kibukott belőle a nevetés

- Kicsit nimfomán vagyok – állapította meg, ami meg engem késztetett nevetésre

Az esküvő elég nagy bulinak ígérkezett, 2-re vitték az egész bagázst a városba az anyakönyvezető elé, úgyhogy én délben bevettem magam a fürdőbe, Jared legnagyobb idegességére. Ő legalább annyit pepecsel magával, mint én, úgyhogy volt harc a tükörért rendesen, bár nekem megvannak a módszereim…

Egészen jó lett a végeredmény, pedig azt hittem nehezebb lesz embert varázsolnom magamból az elmúlt napok után.  Jaredről azt hiszem késsel kell majd lehámozni a csajokat, mert megint bedobta az aduászt, azaz szakadtan elegáns volt, amit sajnos nem csak én imádtam. Aha, persze, ahogy azt az én lány agyam kitalálta. Egész délután el nem engedte volna a kezemet, egy nőn se akadt meg a szeme és nem vándorolt női fenekekre a tekintete.

A hivatalos esküvő nem volt nagy szám, nem is tudom, hogy minek kellett mind a 200 vendéget begyömöszölni az anyakönyvezetős terembe.  A mennyasszony nagyon szép volt és akaratlanul is elképzeltem, hogy mi állunk a helyükön Jared-del.

-Min mosolyogsz? – hajolt hozzám

- Csak rajtuk, rajtunk

- Ne parázz rá

- Dehogyis, jó érzés – döntöttem a fejem a vállára

Végig simogatta a kezemet, az igen-eknél meg is szorította, ami elindította bennem a bizsergést.

A ceremónia végeztével visszavittek minket a kastélyhoz, ahol már minden csillogott-villogott, a székeket pedig hamar feltöltötte a násznép. Charlie-nak majd szétszakadt a szája, amikor meglátta a már majdnem feleségét közeledni a rengeteg virág között. Jó volt látni, hogy ennyire boldog, olyan szerelmesen nézett, hogy szerintem az összes csaj belezúgott egy kis időre.  Kicsit elterelte az egész ünnepség a figyelmemet Naráról, de aztán random pillanatokban szomorodtam el. Nem akartam lelombozni a körülöttem lévőket, úgyhogy mosolyt erőltettem magamra, táncoltunk Jared-del, de leginkább beszélgettünk és ittunk az asztalunknál.

-Hogy érzed magad?

- Megvagyok – rántottam meg a vállamat és tovább piszkálgattam egy répadarabot a tányéromon

- Mihez lenne kedved?

- Őszintén? Leinni magamat – nevettem fel keserűen

- Akkor pont jó helyen vagyunk

- De te nem is nagyon iszol alkoholt

- Ha neked ez kell, akkor iszom veled. Mit kérsz? – indult meg a bárpult felé

- Vodkát meg valami lónyálat

Nem aprózta el, hozott egy egész üveggel, mellé pedig két poharat meg valami gyümölcslevet.

Erre volt most szükségem, minden korttyal lazultam egy kicsit viszont szokás szerint egyre jobban hadartam. Jared nagyon aranyos volt, csak bámult ki a fejéből és a számat bámulta, vagy azért mert le akart kapni, vagy így próbálta megérteni, hogy miről hadoválok.

-Na most én nem igazán tudom, hogy miről beszélsz – tette a kezét a combomra egy csukás után – csak azt, hogy ha 3 percen belül nem téphetem le rólad a ruhádat, akkor az én nadrágom fog szétszakadni – mormogta közvetlenül a fülembe

Szerencsére mindenki elvolt magával, senkinek nem tűnt fel, hogy Jared maga előtt tolva kivezetett a teremből és úgy szaladtunk fel a fehér márványlépcsőn a szobánkba, hogy kb. háromszor majdnem orra buktunk.

­-Nem tudom hogy csinálod, de egy pillantásoddal eléred, hogy megkívánjalak – motyogta a számba, miközben ügyetlenül próbálta kigombolni az ingét

Türelmetlen voltam és veszettül akartam, úgyhogy lerángattam róla a maradék ruháját is, hogy végre érezzem a bőrét a bőrömön és kipipáljuk a 2. pontot is a bakancslistánkon.