40. Bakancslista

Sziasztok! 

Nagyon jól estek a hozzászólások, csak így tovább:) :*

40. rész

Nem csak a köhögés miatt nem tudtam megszólalni. Bámultam a dobozt és annyira röhejesnek tűnt ez az egész. Én nem akarok még hozzámenni, nem Tudok hozzámenni. Imádom, szeretem, de 23 évesen pár hónapnyi együtt járás után senkinek nem fogom azt mondani, hogy igen, örökre veled szeretnék élni. Nem is laktunk még együtt könyörgöm! Ez túl korai, így nem tudom komolyan venni ezt az egészet, különösen mivel 1 hete még azt se tudta, hogy „beleférek-e az életébe”

-Noa? – szólítgatott már egy ideje Jared

-Jól vagyok – makogtam

- Biztos?

- Persze

- Akkor válaszolj. Hozzám jössz? – ismételte el a kérdést és nyomatékosításképp kinyitotta a dobozt

Gyönyörű volt a gyűrű, de muszáj volt az eszemre hallgatnom és ellenállnom ennek az egésznek. Én nem leszek elvált nő.

-Jared… tudod, hogy szeretlek, de... – kezdtem bele, mire összecsapta a dobozt és dúlva- fúlva kirobbant a szobából

Nagyokat pislogva, remegve álltam fel és néztem a távolodó árnyékát az üvegen át.

-Jared! – találtam meg a hangomat és utána szaladtam

Úgy fújtatott, mint valami megvadult bika, amikor utolértem és elkaptam a kezét.

-Hülyét csináltam magamból – üvöltötte

- Higgadj már le és hallgass végig

- Nem! Egész végig csak játszottál velem. Mindent megtettem érted, de te átbasztál és elárultál– vette kicsit halkabbra a hangját, de még így is mindenki minket bámult

- Egyáltalán nem árultalak el, annyit akartam mondani, hogy ez még korai

- Ha most nem akarsz hozzám jönni, akkor sose fogsz Noa. Azt nem értem, hogy minek tetted eddig a szépet, ha csak játszottál? Kellett a reklám? – gúnyolódott, mire felpofoztam

- Fogd be! Mérges vagy és sértett, de akkor se beszélj így velem, mert nem érdemlem meg

- Teljesen bolond vagyok, amiért azt hittem, hogy bármi komoly lehet köztünk. Más világban élünk – mondta az arcát dörzsölgetve

-Ez tény, de eddig is megoldottuk

- Tudod mekkora szégyen, ha egy pasi házassági ajánlatát visszautasítják?!

- Akkor ez az egész nem is rólam szól, hanem arról, hogy csorba esett a hírneveden? – kezdtem én is kiabálni

- Ne forgasd ki a szavaimat

- Akkor meg hallgass végig az isten áldjon meg – rogytam le a padra

Remegett a gyomrom az idegességtől és a jéghideg kezeimet tördelve próbáltam összeszedni a gondolataimat.

-Hogy gondoltad ezt az egészet?

- Mire gondolsz? – ült le mellém a padra

- Ha igent mondtam volna, akkor X év után összeházasodunk, és mi lesz később? Ugyanígy össze-vissza élünk? Te turnézol én pedig éjszakába nyúlóan várom, hogy felhívj, és havonta 1-szer találkozunk? Gyereket nem akarsz, úgyhogy gondolom ilyesmire számítottál

-Nem a színpadon akarok meghalni Noa.  Ezzel az új lemezzel van még 1-2, maximum 3 évünk ebben a világban, utána vége és ez így van jól. Vágyom már a nyugodtabb életre, arra hogy legyen egy házam, amit én rendezek be és minden este odamegyek haza. Nem akarok üres hotelszobákat és azt se, hogy mindig minden riporter a magánéletemről kérdezzen. Azt akarom, hogy mindenki tudja a nevedet és azt, hogy te vagy a feleségem

Könnyezve hallgattam ezt a szónoklatot és nem akartam elhinni, hogy ezek a szavak attól a pasitól származnak, aki alig pár napja még abban sem volt biztos, hogy velem akar lenni.

-Szeretlek Jared, de kérlek ne beszéljünk egyelőre házasságról. Túl nagy nyomást rak rám és érzem, hogy be fogok pánikolni, pedig nem akarok. Kell még egy kis idő nekünk… Nem akarok elválni – tettem hozzá lehajtott fejjel, hüppögve

-Nem fogunk elválni – suttogta és magához húzott, hogy megöleljen

- Tudom, hogy a ma élő nők fele azonnal igent mondana neked és valószínűleg meglincselnek, ha ez kiderül

- Noa, szerinted miért vagyok pont veled?

- Őszintén? Nem tudom – mosolyogtam fanyarul

- Rengeteg apró gesztusodból kiderült már számomra, hogy őszintén szeretsz és ez nekem elég. Nem kell más, de te ezen felül még okos is vagy ráadásul gyönyörű. A nap minden percében

- Oké, most egy hisztis picsának érzem magam

- Nem vagy az, csak még fiatal. És mondanám, hogy a gyerek kapcsán is alku képes vagyok, de tudom, hogy kiakadnál, ezért nem mondom – mosolygott halványan

- Az biztos… mind bőgni kezd a közelemben

-Nekem nincs velük bajom, de nem tudom még elképzelni, hogy sajátom legyen. Majd talán… egyszer

- Rendben – bólintottam, majd automatikusan befordultam az én utcámba, Jareddel a nyomomban

Szinte már együtt éltünk, a lakás minden sarkában volt valami cucca, zokni, karkötő, pengető, könyv, összefirkált cetli vagy épp valami kis hangszer. Kezdtem rájönni, hogy miért mondják bizonyos szerelmekre, hogy vak. Eddig mindig mindenkiben találtam valami olyan kis apróságot, ami miatt kitehettem a szűrét. Igazából nem voltak nagy dolgok, de kifogásnak mind tökéletes volt. Jared-nek is volt 1-2 aprósága, de nála nem zavart. Nem érdekelt, hogy néha elfelejtett felhívni, hogy mindig szájjal felfelé tette el a poharakat a szekrénybe sem pedig, hogy szanaszét hagyta a cuccait. Túlságosan szerettem ahhoz, hogy ilyeneken fennakadjak és ez gondolom így volt jó. Külön világ volt a mienk és még abban a fázisban voltunk, amikor lubickoltunk a különcségünkben.

Ha társaságban voltunk, akkor 1-1 pillantással zavarba tudtuk hozni másikat, és ha ez beszéd közben történt, akkor lazán elfelejtettük a mondanivalónkat. Nem bírtuk ki, hogy ne érjünk a másikhoz, még ha csak egy karsimogatás erejéig is. Szerettük egymást.

Azok a régen giccsesnek és nyálasnak tűnő filmek értelmet nyertek, nem kaptam hányingert a romantikus számoktól és vigyorogva figyeltem a körülöttem lévő világot.

-El kéne mennünk pihenni valahova. Mit gondolsz? – kérdezte egyik este a hasamon fekve

-Alig pár hete jöttünk vissza a szigetről

- Na és? Nincs megkötés – okoskodott

- Annyiból van, hogy mindketten dolgozunk

- Kiscsillag, te saját magad főnöke vagy, én pedig egy zenekarban vagyok. Melyik meló a kevésbé határidős szerinted?

- Jó, igaz. Hova szeretnél menni?

- Mi lenne, ha írnánk egy bakancslistát? – ült fel hirtelen és nyúlt is egy füzetért

- Oké, de meg is kell tennünk akkor azokat a dolgokat- lelkesültem be én is

- Persze, ez a lényege. Kezded?

- Igen. Szeretnék egyszer pincérnőként dolgozni – feleltem egy kis gondolkodás után

- Ez könnyen valóra válhat. Én szeretnék elmenni veled Toszkánába – firkantotta a papírra

- Csókolózni veled a Time Square-n

-Könyvet írni

- Országos hírnevet a Dash-nak

- Mikroszkóp alatt nézni dolgokat és egyszer bent lenni valami műtéten

- Téged fotózni

- Téged fotózni – felelte mosolyogva és még egyszer felírta a lapra

-Elutazni Kubába

- Szeretkezni veled New Yorkban

- Hát ez is könnyen megoldható – hajoltam hozzá kacéran egy csókra

Írogattunk még néhány dolgot, de a legtöbb közös volt. Együtt elmenni ide, együtt csinálni ezt meg azt stb, ami kicsit beparáztatott megint, de tartottam magamat és nem szóltam egy szót se. Aznap este nem szeretkeztünk.

A lista ott figyelt a hűtőmön, próbáltuk idő szerint sorba tenni és mivel NewYork-ba már volt meghívásunk, 2 pontot kapásból kihúzhatunk hamarosan.

A lapnál interjúztam egy érsebész pasit, aki mellesleg nyitott egy galériát a városban, ami baromi sikeres lett én pedig lecsaptam rá és bekönyörögtem Jared-et egy műtétjére a héten.

-Elég fura fazonnal jársz, de ha ez kell a boldogságához, akkor szerdán bejöhet – egyezett bele és adott egy névjegykártyát

Izgatott voltam a dolog miatt, imádok örömet szerezni azoknak, akiket szeretek, az ő arca pedig szó szerint felragyogott minden alkalommal, amikor megleptem.

-Van egy meglepim – vigyorogtam, ahogy ajtót nyitottam neki

- Az jó, mert elég szar napom volt – nyomott egy puszit az arcomra fáradtan, majd besétált a hálóba és fejjel az ágyba bukott

- Mi a baj?- simogattam a hátát

- Nem megy az írás, minden dallam hülyén cseng, az akkordok nem találják egymást, ráadásul még Shannon is jobb zenéket hoz, mint én – motyogta el a végét

- Féltékeny vagy a tesódra? – nevettem fel

- Nem vagyok féltékeny, de én írom a dalokat, most meg olyan alapokat hoz, ami már egy szál gitárral is megállná a helyét

- Jared, te csapatban dolgozol. Örülj, hogy van valaki, akinek megy a dolog, amikor neked nem. Ez a jó benne

- De soha nem volt még ilyen! Írogatom ezt a sok szar teljesen feleslegesen – fújtatott és szétdobált pár papírt

- Higgadj le, mert attól hogy dúlsz-fúlsz, semmi nem lesz jobb. Elég sok minden változott mostanában körülötted és gondolom benned is, érthető hogy kicsit nehezebben megy most az írás is

- Ez nem ilyen egyszerű Noa – rázta meg a fejét szomorúan és kiment a konyhába

A hálóajtóból néztem, ahogy gondterhelten az étkezőasztalra csúsztatja a vacsoráját és a tepsiből enni kezdi a rakott zöldséget. Nem tudtam, hogy mi tévő legyek, próbáljam beszéltetni vagy hagyjam egyedül és rendezze le magában.

-Szeretnék segíteni, de nem tudom hogyan. Nyugodtan menj haza, ha nem vágysz társaságra – próbáltam nyugtatni

- Nem, direkt jöttem hozzád. Te vagy az egyetlen, aki le tud nyugtatni

Nekem pedig ő volt az egyetlen olyan ember, aki 1 mondattal pillangókat tudott varázsolni a hasamba.

Odavittem két tányért az asztalra, majd a félig kihűlt kaját bedobtam újra a sütőbe.

-Kíváncsi vagy a meglepire? – tért vissza az izgatottságom

- Persze, ne haragudj- tette le a telefonját, hogy teljesen rám figyeljen

- Hallottál már Joshua Crab-ről?

- Ismerős a neve

- Van egy galériája a 9. utcában, ezért lesz benne a lapban, viszont eredetileg érsebész

- Beteg vagy?! – kapta el a kezemet ijedten

- Jaj nem, dehogy, nem azért mondom

- Teljesen meg vagy húzatva?! – folytatta idegesen

- Ne haragudj, csak azt akartam mondani, hogy megengedte, hogy bemenj egy műtétre a jövő héten – daráltam gyorsan, nehogy még jobban kiakadjon

- Ohh – bámult maga elé, gondolom kellett egy kis idő, mire lehiggadt, de akkor aztán fülig szaladt a szája

- Nem hiszem el, hogy ezt elintézted nekem – ölelt meg szorosan

- Nem poénból írtuk azt a listát – rántottam meg a vállam mosolyogva

- Noa?

- Igen?

- Szeretlek – súgta alig hallhatóan a fülembe, nekem pedig úgy meglódult a szívem erre a kis szócskára, hogy csak na

Zavartan, lesütött szemmel mosolyogtam és próbáltam egy „Én is téged”-et kinyögni, elég kevés sikerrel.

-Nem tudom, veled annyira más egy csomó minden és azt érzem, hogy megéri az összes veszekedés aztán kibékülés

- Hát abban nem volt hiány, az tény

- Tudom, de szerintem mindegyik után erősebb lett ez a dolog köztünk

- Igen, ezen én is gondolkodtam

Mosolyogva nézte az arcomat, amivel totál zavarba hozott, úgyhogy inkább visszafordultam a tányéromba.

-Tessék, felírtam egy újabb pontot- tolta oda  a listát

„Szeretkezni veled minden este”