56. Testvérek

Köszönöm a lelkifröccsöt az illetékeseknek:) :* <3

Nem voltam csúcsformában, megint kavargott egész nap a gyomrom, de azért lelkesen készültem az esti Shannon-os találkára. Nap közben kaptam egy nagy csokor liliomot, azt hittem tőle, de mellé fogtam. Jared küldte azzal a szöveggel, hogy reméli jobban érzem magam egy kicsit. Ennyi.

Hiányzott. Nem tudtam eléggé utálni, a szívem rendszeresen lekaratézta a negatív gondolataimat vele kapcsolatban. Végül is a maga fura módján ugyan, de megkérte a kezemet abban az étteremben! Bár úgy tűnik, hogy efelett csak az egyikünk nem tudott elsiklani. Az is zavart, hogy mindenben őt láttam, mindenről ő jutott eszembe, de ennek ellenére nagyon szívesen tarkón vágtam volna, ha látom.  A lakásban még most is találtam pár cuccot, ami az övé volt, a gépemen pedig itt-ott közös képeket, amik időről időre taccsra tettek. Nem tudom, hogy lehet egy értelmes nő annyira mazochista, hogy egy olyan akció után, mint amit Jared csinált, még mindig odalegyen érte.  Shannon-nak pedig akaratlanul is sok hasonló mozdulata, pillantása, szófordulata volt, amiktől deja vu-m lett. Nem tudom elválasztani őket egymástól. Jared olyannyira a bűvkörébe vont, hogy baromi erősnek kell ahhoz lenni, hogy egyszer kiszakadjak onnan. Az pedig egy ideig most nem leszek.

JARED

Tudtam, éreztem, hogy ez lesz a vége. Készültem rá, de így is zavar ez a Shannon Noa páros, pedig tudom, hogy jobban illenek egymáshoz, mint a borsó meg a héja. Odavoltam érte, de ő nem hozzám való, hanem egy lazább sráchoz. Boldoggá tudtuk volna tenni egymást, de nem a normális módon, hanem ezen a fura imádat-utálat határon táncolva, ő pedig ennél többet érdemel. A büszkeségemen viszont így is nagy csorba esett, amit nehezen viselek. Muszáj összeszednem valakit, aki kicsit helyre teszi az önbizalmamat. Talán bepróbálkozok Scarlett-nél újra.

NOA

Minden kavargó gondolatom ellenére nagyon vártam Shan-t, amennyire lehetett kicsíptem magamat. Minden nő szereti érezni, hogy valaki hajt rá, nyilván nekem is piszkálta a fantáziámat a dolog. Már harci díszben voltam, amikor 4 óra körül megszólalt a kaputelefonom.

-Igen?

-Noa? Mark vagyok – szólt bele a testvérem én pedig nem hittem a fülemnek

- Öhmm… hogy kerülsz te ide?

- Ha felengedsz, elmondom

Hitetlenkedve nyomtam meg a gombot, hisz ő volt az utolsó ember, akire számítottam. Anyáék mindig védték, hogy csak azért nem jött el meglátogatni a kórházban, mert kapott valami eszméletlenül jó állást Hollandiában és nem tud szabadságra jönni. Nem épp egy jó testvér ismérve…

-Szia hugi – állt meg félszegen az ajtóban

- Hát mit ne mondjak, nem számítottam rád

- Tudom és sajnálom

- Értem – feleltem kurtán és belöktem mögötte az ajtót

- Fel kellett mondanom, ahhoz, hogy el tudjak jönni

- Te felmondtál? – pördültem meg a tengelyem körül, mire bólintott egyet

- Ahogy megtudjam, hogy beteg vagy, szabadságot kértem, közölték, hogy most nem lehet. Erre beadtam a felmondásomat, de még így is ott kellett maradnom 3 hétig a szerződés miatt. Tényleg sajnálom

- Örülök, hogy itt vagy – csapódtam bele sírva

Imádtam őt, bár nem voltunk túl közel egymáshoz, ráadásul mindig is volt bennem egy kis irigység, amit nagyon nehezen hagytam magam mögött.  Sután ütögette a hátamat, totál zavarban volt a kis szerencsétlen, aztán a kanapéhoz terelt. Kérdezett a betegségemről, az itteni életemről, munkáról, de a pasi témát gondosan kikerülte, mert neki már túl kényes volt ilyenekről beszélni. Ömlött belőlem a szó és ő is kezdett megnyílni előttem. Meglepődve kaptam az órára a szememet, amikor megint csengett a kapucsengő.

-Shannon gyere fel, kicsit változott a terv – hadartam és megnyomtam a gombot

- Az a helyzet, hogy 6-tól elvileg programom lenne, azért jött ide egy barátom, de biztos megérti, ha lemondom

- Miattam nem kell, visszamegyek a szállodába. Fáradt vagyok a repülés miatt

- Szálloda? Hülye vagy? Itt maradsz – közöltem és a kulcsos tálból felé dobtam a tartalék kulcscsomót

- Biztos?

- A testvérem vagy, hogy gondoltad, hogy szállodában alszol? – értetlenkedtem

- Nem tudtam, hogy hogy vagy, ennyi. De akkor maradok

- Hahó – dugta be a fejét Shannon az ajtón

- Szia, gyere van itt valaki, akinek szeretnélek bemutatni – húztam mosolyogva a nappaliba

- Ő Mark, a testvérem. Mark, ő Shannon egy nagyon jó barátom

- Szia, nagyon örülök, hogy találkoztunk – rázta meg a tesóm kezét mosolyogva

- Én is

- Simán csatlakozhatnál hozzánk Mark, ha van kedved, de persze megértem, ha itthon akartok maradni

- Elárulod, hogy mi a program? – kíváncsiskodtam

- Koncertre megyünk, jót tenne neked egy kis ilyen tombolás is, pláne mivel nincsenek új tányérjaid – jegyezte meg viccelődve

- Jaj de mókás vagy… Mark, van kedved menni vagy fáradt vagy?  - fordultam hozzá

- Eléggé megvisel az időeltolódás, de mi lenne, ha holnap együtt ebédelnénk hárman, ma pedig csak ti mennétek?

- Biztos vagy benne? Szívesen látunk – erősködött Shannon kedvesen

- Köszi, de inkább bedőlök az ágyba

- Rendben, akkor érezd magad otthon, hűtőben van kaja, törölköző a fürdőszobai szekrényben. Majd jövünk – pusziltam meg

A srácok kezet fogtak és a mielőbbi viszontlátással köszöntek el egymástól.

-Jó arcnak tűnik a bátyád – jegyezte meg Shannon miközben kinyitotta nekem a kocsi ajtót

Most nem valami baszott nagy fekete terepjáróval jött, hanem egy egyszerű ezüst kis Prius-szal, ami rendetlen volt ugyan, de sokkal normálisabb volt.

-Az is, bár nem vagyunk a legjobb testvérek

- Annak is kell idő, minél idősebbek lesztek, annál jobban fogtok egymásra támaszkodni – magyarázta az utat nézve

- Remélem, mert nagyon hiányzott. Képzeld, felmondott azért, hogy idejöhessen

- Az szép – bólogatott elismerően

- Na milyen koncertre megyünk?

- Egyik haverom lép fel a bandájával, szerintem kurva jók. Pattogós és rock’n’roll-os feldolgozásaik is vannak, meg pár saját szám

- Jól hangzik

- Csak 8-tól kezdenek, gondoltam előtte elmehetnénk kajálni valahová. Van kedved?

- Persze – füllentettem, mert nem akartam megbántani, nem ő tehetett arról, hogy egy falat nem ment le egész nap a torkomon

Egyik pillanatban úgy éreztem, mintha megint Jared-del lennék, a következőben viszont mintha közük se lenne egymáshoz. Shannon-nak annyival több köze volt a valósághoz, sokkal emberibb volt, mint a testvére. Ha a fotósok nem köröztek volna a parkolóban körülöttünk, akkor teljesen olyanok lettünk volna, mint két egyszerű földi halandó, akik elmentek vacsorázni egy este. Shannon a derekamra csúsztatta a kezét és úgy akart gyorsabb sétára ösztönözni, de nem akartam olyan képeket, amin úgymond együtt vagyunk, úgyhogy diszkréten arrébb léptem.  Utáltam a firkászokat, azt pedig még inkább, amikor összehoztak valami légből kapott gusztustalan és primitív cikket rólam. Őket ismerve tuti ki leszek kiáltva valami pénzéhes picsának, aki kivetette a hálóját az egész Leto klánra. Ez még tényleg nagyon hiányzott.

Mogorván lapozgattam az étlapot, de Shannon szokás szerint most is 1 perc alatt feldobott.

-Amikor először voltam Jamie koncertjén, kb. 20 éves lehettem. Az este nagy része totál köd, de reggel a kocsma mögötti sikátorban ébredtem az egyik kidobó mellkasán – mesélte csevegő hangon, belőlem pedig kibukott a nevetés

- Jó rég óta zenélnek akkor már – számoltam utána

- Ők tipikusan azok az arcok, akik nappal mókuskerekeznek, de a boogie mindig benne van a lábukban

- Miért nem ez a főállásuk, mint neked?

- Mert nekik nem volt ilyen szerencséjük – felelte egy kis gondolkodás után

- Ha bármit csinálhatnál, akkor is a zenéből akarnál megélni?

- Kezdetben nyilván a pénz is szempont volt, de az azért mindig elsődleges volt, hogy élvezzem. Ez tesz boldoggá, ha mást csinálnék, akkor nem is lennék én – rántotta meg a vállát

Most megint olyan volt, mint a testvére. Mindkettőjüket a zene élteti, bár Jared még millió és egy dolgot csinált a zenekar mellett.

-A fenébe is, abba kell hagynom ezt az összehasonlítgatást – dörrentem saját magamra

- Na és veled mi a helyzet? Visszamész Frisco-ba és folytatod az írást?

- Nem tudom még. Szeretem ezt csinálni, de most kicsit sok mindenből. Kéne egy kis szünet, de a kezelések miatt elég kötött vagyok

- Sokat gondolsz Jared-re? – váltott hirtelen témát

- Nem biztos, hogy erről veled kéne beszélnem – mondtam ledöbbenve

Fájt hallani a nevét vagy épp rágondolni, itt ülni a testvérével és róla beszélni pedig egyenesen borzalmas volt. Utálni akarom minden egyes sejtemmel, azt akarom, hogy maradjon nyugton a szívem, amikor szóba kerül. Fájdalmat akarok neki okozni, megbüntetni, amiért így bánt velem és elvenni a kedvét az élettől, ahogy ő is tette velem.

-Igen, sokat – feleltem megfeszült idegekkel

- Oké, nem kell erről beszélnünk, ha nem akarsz

- Inkább hagyjuk a témát, mert olyanokat mondanék vagy tennék, amit később megbánok

- Öhmm… rendben

Csendben megvacsoráztunk, nekem megállás nélkül azon az idiótán járt az eszem, bár Shannon nagyjából a fejenálláson kívül mindent megpróbált, hogy elterelje a figyelmemet. Tudom, hogy neki is kurva nehéz ez a helyzet, ezért sem értem, hogy miért ragaszkodik hozzá ennyire.

A koncert tényleg fergeteges volt, sok számot ismertem és amennyire bírtam, tomboltam is. Sokan voltak, úgyhogy el tudtunk vegyülni, bár az én eszement pattogásomat nehéz lett volna nem észrevenni. Torkom szakadtából énekeltem, néha meg úgy pörögtem, mint egy búgócsiga. Időnként belecsapódtam Shannon-ba, aki a pultnál állva, vigyorogva figyelt engem és a kis műsoromat. Intettem neki, hogy jöjjön be a tömegbe táncolni, mire lehúzta a maradék sörét és beugrált közénk. Nem vagyok biztos benne, hogy ugyanazt a zenét hallottuk, a táncunk legalábbis egészen különböző volt, de így is majd szétszakadt az arcom a nagy vigyorgásban. Néha megforgatott, máskor csak magában ugrált és riszált.

Leizzadva botorkáltunk el a pultig, de a színpadról Shannon-t szólongatták.

-Ha nem tévedek, itt van egy kedves barátom, aki ég a vágytól, hogy énekeljen nektek. Shannon, nem tudsz kibújni alóla ember – röhögött a mikrofonba a szőke énekes gyerek

Szegényem csak a fejét rázta és próbált kiállni a ráirányított reflektor alól, elég kis sikerrel, mivel én csak azért is a színpad felé tuszkoltam. Pár lépés után megadta magát és felugrott a lépcsőkön, egyenesen a szőke mellé.

-Emberek ő az én Shannon barátom, aki eredetileg dobos és gitáros, de szerintem meg tudjuk győzni, hogy énekeljen is pár nótát. Na hadd halljam – buzdított minket vigyorogva, én pedig mindenkit túlkiabálja éljeneztem és vörösre tapsoltam a kezeimet

Shan most már röhögve markolászta a mikrofont, majd az első pár hang után hitetlenkedve rázta meg a fejét és énekelni kezdett. Valami 80-as évek beli gagyi kis szám volt, de az ő feldolgozásukban bitang jól szólt, a hangjától meg finoman szólva is elaléltam. Sokkal több érzelem volt benne, mint Jared-ében.

Ebben az utolsó 10 percben, ha lehet még nagyobb extázisba taszították a kb 300 fős közönséget, én speciel halálosan fáradtan rogytam le egy bárszékre a végén. Mosolyogva néztem, ahogy Shan a gratulálók között utat törve magának felém tart.

-Ez állati volt. Láttad hogy énekeltek az emberek? Annyira várom már, hogy megint koncertezzünk – magyarázott felvillanyozva

- Többet kéne énekelned

- Az Jared asztala – rántotta meg a vállát szerényen

- Én ebben nem lennék olyan biztos. Énekeljetek együtt vagy ilyesmi

- Lehet – hagyta rám

- Akarsz még maradni?

- Nem, hazaviszlek, biztos kimerültél

- Köszi – nyomtam automatikusan egy puszit az arcára

- Ezt miért kaptam?

- Mert foglalkozol velem. Rég éreztem ilyen jól magamat

- Örülök, gyere – terelt a kijárat felé

Csengett a fülem a benti zajtól, de be nem állt a szám egész úton, ő pedig csak mosolyogva hallgatta a marhaságaimat.

-Szólj ha elszalad velem a ló vagy nagyon unod. Hajlamos vagyok a szófosásra

- Próbállak követni, de néha elveszek – nevetett fel

- Majd belejössz – Jared-nek is volt ilyen baja az elején – tettem hozzá magamban

- Feljössz egy kávéra? – kérdeztem mikor megállt a lakás előtt

- Inkább nem, tesód biztos alszik már

- Oké, de holnap akkor az ebéd áll még, ugye?

- Persze. Dél körül felveszlek titeket, ha jó úgy

- Rendben és köszi az estét még egyszer – hajoltam hozzá, hogy megpusziljam, de ő is pont akkor fordult felém amiből egy elég béna homlok kocc lett

- Na ez elég tökéletlenül sikeredett – röhögött fel a fejét masszírozva

- Maradj nyugton – szóltam rá kuncogva, majd megpusziltam

- Akkor holnap. Jó éjt – intett én pedig felandalogtam a lakásomba

Annyira jól éreztem vele magam, minden tök természetes és egyszerű volt. Mark már hangosan horkolt, úgyhogy a pizsimet felkapva lábujjhegyen osontam a fürdőbe átöltözni és kicsit megmosakodni. Élveztem, hogy tetszem egy pasinak, ráadásul már elég rég volt az utolsó Jared-del töltött éjszakám is, ezért akaratlanul is elkalandoztak a gondolataim.  

Hajnalban izzadtan és szaporán szuszogva ébredtem, mert megint azt álmodtam, mint annó San Francisco-ban. Túlfűtött, erotikus és piszkosul szenvedélyes éjszakát Shannon-nal.

Mark Grant