55. Áldás vagy átok?

-Frisco-ba? Miért? - nézett rám meglepve

- Nem szeretem L.A-t, nincsenek itt barátaim, minden a testvéredre emlékeztet, és hiányzik Frisco. Szóval vannak indokaim

- Most ezzel több ponton is szembe tudnék menni, de hagyjuk későbbre. Kajáljunk és nézzünk filmet vagy valami. Utálom ezt a fagyos hangulatot köztünk – fogta meg a kezemet

- Én meg azt, hogy itt van egy rakat ki nem mondott probléma és megválaszolatlan kérdés

- Most mégis mit akarsz? – emelte fel a hangját

- Először is, hogy beszélj velem normálisan, más… - folytattam volna, de félbe szakított

- Kurvára nem tudom mi tévő legyek Noa. Nagyon vonzódom hozzád, de Jared-et nem tudom kihagyni ebből az egészből. Veled akarok lenni, de te csak barátként tekintesz rám, én pedig vagyok akkora pöcs, hogy legyintek és bebeszélem magamnak, hogy az is valami és lehetünk barátok. Közben viszont megveszek, hogy hozzád érjek és kiver a víz a boldogságtól, amikor nevetni hallak – fejezte be szaporán lélegezve

- Ohh – nyögtem és lerogytam a kanapéra

- Ennyi? Ohh? Itt picsogok, mint valami tinédzser és te csak ennyit mondasz?  Nevess ki, mutogass rám ujjal vagy mit tudom én – jelent meg egy apró mosoly az arcán

- Én sose tudtam az ilyen helyzeteket kezelni Shannon. Hiába oltári nagy klisé, de én most nem vágyom kapcsolatra, pont elég volt belőle egy időre. Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztalak, de az lenne a legjobb tényleg, ha nem találkoznánk, amíg még itt vagyok Los Angelesben

- Igen, az lenne a legjobb, de tapasztalatból mondom, hogy ez sose működik. De ha ezt akarod, akkor legyen. Edd meg a kaját – bökött a kajás zacskó felé és ott hagyott

Nem tudom mi ütött belém, de olyan zokogás tört rám egyik percről a másikra, hogy majd megfulladtam. Remegett az egész testem és egymással versenyezve ugrottak be a Jared-del közös emlékeink, a kórház, a fürdőszobai hideg kőpadlón való fetrengéseim, Nara halála és a Shannon-os pillanatok. 

Ami felgyűlt bennem az elmúlt hetekben, hónapokban, az most mind egyszerre bukott ki, felrobbantam. Köröztem a lakásban mindent és mindenkit szidva, ami a kezem ügyébe került azt földhöz vágtam, aztán a szilánkokat kerülgetve mentem és ordítottam tovább. Letéptem a parókámat és a mosogatóba dobva rálocsoltam az összes mosogatószer a flakonból. Teljesen elborult az agyam, bőgtem, hisztiztem, kiabáltam, rúgtam, csaptam, törtem, de leginkább szenvedtem, mert kibaszottul fájt, amit Jared tett és hiányzott. Ha lett volna otthon valamilyen alkohol, gondolkodás nélkül megiszom az utolsó cseppig, amivel nyilván visszaküldtem volna magam a kórházba. Pia híján miután kiőrjöngtem magamat csak ültem a padlón, mint egy darab fa és magam elé bámultam. Ami lehet, az elcsesződött az életemben, itt vagyok pasi nélkül, egy melóval, amit nem élvezek és egy jó kis rákkal, aminek egyértelműen az a célja, hogy kiszipolyozzon teljesen. Már ha hagyom neki.

Piszok magányos voltam és nem tudtam kit hívhatnék fel. Az a baj, hogy idecsődíthetnék egy cirkusznyi embert is, attól még belül ugyanolyan sivár lennék. Kimerültem, elhagytam út közben az álmaimat és elég durva kapcsolatfüggésem lett. Nem találtam semmit, ami boldoggá tett, vagy tovább lekötött volna, mint 10 perc. Mikor lettem olyan lány, aki epekedve várja, hogy a faszija felhívja? Tényleg San Francisco-ban van a helyem? Vagy vissza kéne mennem New York-ba, ne adj isten az egyetemre? Aligha… Frisco-ban boldog voltam minden marhaság ellenére is. Ott buliztam a legjobbakat, ott voltak a barátaim és az újság is jól ment. Oké, hogy nem voltam főnök, de nem is kell annak lennem 24 évesen. Túl nagy éket ver közénk a többiekkel, én legalábbis tuti nem tudom kezelni.

Magam elé raktam az egész szatyor kaját és a pálcikákkal ügyetlenkedve enni kezdtem.  Holnap reggel felhívom Tom-ot és megkérdezem, hogy van-e jogi akadálya annak, hogy itt hagyjam a lapot és visszamenjek hozzájuk.

Shannon

Biztos túlreagálom és csak rápörögtem a témára, de egyszerűen képtelen voltam másra gondolni. Muszáj a sarkamra állni és megbeszélni ezt Jared-del. Ha ő az áldását adja rá, akkor elcsábítom Noát, ha addig élek is. Csikorogva fékeztem le a tenger parti háza előtt, aztán minden finomkodás nélkül rátenyereltem a csengőre.

-Mi ilyen sürgős?- csoszogott ki valami béna barna házi papucsban

- Beszélnem kell veled Noáról. Beengedsz?

- Baj van?

- Nem. Vagyis nem tudom.

- Mondd már

- Oké, szóval tudom, hogy azt mondtam soha semmi nem lesz köztünk, de kicsit elferdítettem a dolgot

- Együtt akarsz vele lenni, ugye? – kérdezte mosolyogva

- Igen – bólintottam és nagyot húztam a sörömből

- Erre mit mondjak? Nem vagyok meglepve

- De nem kiabálsz, és nem jön gőz a füledből – vizsgáltam meg közelebbről

- Valljuk be Shannon, hozzád sokkal jobban illik, mint hozzám

- Biztos vagy benne?

- Te vagy a testvérem és a legjobb barátom Shan. Nyilván fura lesz az elején, de soha nem állnék a boldogságod útjába

- Tényleg ilyen egyszerű lenne? – motyogtam félhangosan a meglepettségtől

- Ő hogy áll ehhez a dologhoz?

- Még nem tud róla, hogy össze fogunk jönni – nevettem el magamat megkönnyebbülten

- Akkor itt az ideje, hogy elmondd neki

- Muszáj lesz, mert vissza akar menni Frisco-ba

- Hoppá

- Mi az? – ültem le mellé a kanapéra

- Csak egy jó tanács. Ne kényszerítsd választásra. Különösen, ha az egyik sarokban a karrierje van. Úgyis azt választja.

- Úgy tűnik ebben egy húron pendültetek – fintorogtam, de azért elgondolkodtam, azon amit mondott

- Sok közös volt bennünk, de ahogy egyszer ő mondta, én túl „merev” vagyok neki. Talán igaza van – rántotta meg a vállát

- Oké, utoljára. Neked abszolút nem lenne problémád azzal, ha megkörnyékezném a volt barátnődet, Noa Grant-et  - rágtam a szájába, hogy biztos legyek a zöld jelzésben

- Csak nyugodtan – bólintott

- És ha összejön, megígéred, hogy nem szólsz bele? – vontam fel a szemöldökömet őt ismerve

- Tudod, hogy nem bírom ki. Egyébként meg, ha az én állandóan járó pofám akadályozna meg, akkor nem is akarod igazán

- Ott a pont – bólintottam

- Na? Mire vársz?

- Mi? Ja, semmire. Itt se vagyok – álltam fel szórakozottan

Megöleltem, megköszöntem az „áldást”, aztán már száguldottam is vissza Noához.

Soha nem voltam az a nagy csajozó gép, de azért volt jó pár barátnőm és egyéjszakás kalandom az évek során. Vele viszont nem akarom elcseszni. Tényleg kell nekem.

Noa

Elborzadva néztem végig a lakáson és a pusztításon, amit kb. fél óra leforgása alatt produkáltam. Üvegszilánkok hevertek mindenfelé, a párnák a nappali 4 sarkában eldobálva, az üveg dohányzóasztalról halkan csöpögött a padlóra az eltört vázából a víz, engem pedig bástyaként vettek körül a kínais dobozok. Nyilván mindegyikbe beleettem.

Isteni érzés volt kiadni magamból a felgyűlt feszültséget, fájdalmat és félelmet. Nyilván nem megy egyik napról a másikra a talpra állás, de ha magam mögött hagyom ezt a várost, az embereivel és emlékeivel együtt, akkor menni fog.

Nekiálltam feltakarítani a kuplerájt, amit csináltam, de hamar megzavart valaki.

-Shannon. Te hogy kerülsz ide?

- Éhes vagyok – mondta fülig érő szájjal

- És miért ide jöttél? – értetlenkedtem

- Erre venned kellett volna a lapot, hogy a kínaira célzom és nevetve beinvitálni – okoskodott

- Csak meglepődtem, mert abban maradtunk, hogy nem találkozunk

- Ezt te mondtad én pedig erre leléptem

- Feltűnt

- Bemehetek? – mutatott befelé

- Nem igazán va… – kezdtem volna kifogást gyártani

- Itt meg mi a szent szar történt? – nézett szét elhűlve

- Kicsit átrendeztem a szobát – rántottam meg a vállamat

- Hmm… tetszik. Határozottan izgalmasabb, mint volt – hümmögött a törmelék között szlalomozva

- Örülök. Miért jöttél vissza? Ja és az összes kajába beleettem, de maradt még. Ott van a konyhapulton – mondtam egy apró mosollyal

Nem akartam megadni magam a vonzerejének, mert csak összezavarná a fejemet és a tervemet. Amiben pedig ugyebár nem szerepel pasi egy ideig.

-Oké, szóval az van, hogy beszéltem Jared-del és azt mondta, hogy őtőle lehet köztünk valami. Nem mintha kéne, hogy legyen, de ha esetleg ettől tartottál, akkor ez az akadály elhárult

- Nem azért nem jöttem össze veled, mert féltem, hogy megbántom azt a majom testvéredet Shannon, hanem mert nem tudok máshogy nézni rád – zúdítottam rá az érzéseimet, talán kicsit bunkó módon

- Oké… öhmm…akkor.. – makogott

Látszott, hogy zavarba jött, megfordult, hogy megint lelépjen, de az ajtóban megtorpant.

-Tudod mit gondolok? Hogy saját magadat is áltatod. Biztos megnézted a Bridget Jones-t vagy mi a faszomat, és most azt csinálod, amit abban láttál, de tudom, hogy vonzódsz hozzám. Azt is érzem, hogy piszok dühös vagy, összetörtek és bebújtál a falaid mögé, de ne legyél ennyire távolságtartó.

-Ne mondd meg, hogy mit csináljak – motyogtam remegő hangon

- Tudom, hogy nagyon önálló vagy és mindegy egyedül akarsz megoldani és a kezedben tartani, de hidd el, hogy néha jól jön egy kis segítség. Mindenben, mindenkinek – beszélt hozzám nyugtatóan

- Mit akarsz tőlem? – néztem fel rá

- Maradj itt és engedd, hogy helyrerázzalak

- Nem tudok itt maradni Shannon. Ez a kurva város felemészt. Több szarság történt velem amióta itt vagyok, mint előtte bármikor

- Oké, mit szólsz ehhez. Ugye azt mondtad, hogy nem szereted a melódat és nincsenek barátaid. Mi lenne, ha felmondanál, elutaznánk valahova, aztán ha visszajöttünk újratárgyaljuk a dolgot

- Nem mehetek el, kontrollra kell járnom

- Milyen gyakran?

- Hetente egyszer, de azt mondta a doki, hogy ne nagyon virgonckodjak még. Nem is tudnék

- Mennyi ideig kell még visszajárnod?

- Te jó ég, sose fogynak el a kérdéseid?!

- A-aa. Szóval?

- 1 hónap tuti, utána az eredményektől függ – gondoltam vissza

- És addig mit akarsz csinálni? Itt gubbasztasz a 4 fal között?

- Hát néha lakberendezek is – néztem szét ironizálva

- Na, a humorod még pislákol. Kezdetnek nem rossz. Figyelj, csak annyit kérek, hogy ne lökj el mindenkit magadtól

- Nem lökök el mindenkit magamtól – mondtam felháborodva

- Szeretsz velem lenni? – rázta meg a fejét, mintegy új lapot nyitva

- Hát el tudlak viselni

- Helyes – mosolygott rám és magához ölelt

Fölösleges lett volna tiltakoznom, pörölnöm vagy ellenszegülnöm, egyrészt mert volt ráció abban, amit mondott, másrészt pedig jól estek a szavai. Szeretek egyedül lenni, de bekattanok, ha hosszabb ideig magányos vagyok, és ahogy a mellékelt ábra is mutatja, kell a képletbe egy pasi is. Ez olyan rossz dolog? Tényleg küzdenem kell ez ellen?

Még a kórházban megfogadtam, hogy nem fogok annyit stresszelni, meg túlbonyolítani a dolgokat, jön aminek jönnie kell.

-Tényleg mindegyikbe belenyaltál? – kérdezte Shannon a kajás dobozok fölé hajolva

- Igen – feleltem büszkén

- Akkor akár össze is önthetem őket. Maradt ép tányérod?

- A mosogatóban van pár koszos műzlis tál, ami túlélte

- Remek – grimaszolt és elmosott egyet

Letelepedett mellém a kanapéra, bekapcsolta a tévét és láthatóan nagyon meg volt elégedve magával.

-Hogy tudsz ilyen gyorsan enni a pálcikákkal? – kérdeztem őszinte csodálattal

- Könnyű, csak rá kell érezni. Megmutatom – tette át a kezét a vállamon és kb. az ölébe húzott

Megfogta a kezemet, beledugta a pálcikákat és tanítani kezdett. Béna voltam, de ő türelmesen irányította az ujjaimat. Amíg ő megevett egy csomó rizst, én pár szem húsig és zöldségig jutottam csak.

-Oké, elég volt mára. Amúgy se fér belém már több – dőltem hátra kipirulva a nevetéstől

- A végére egész belejöttél – dicsért meg

Elég későre járt, de nem úgy nézett ki, mint aki haza akarna menni, kitartóan váltogatta a csatornákat.

-Hidd már el, hogy valamelyik csatornán mindig megy Harry Potter – bizonygatta a távirányítót nyomogatva

- Ez hülyeség – legyintettem, de amikor meghallottam egy varázsigét, a fülemig szaladt a szám

- Megmondtam! – kurjantotta örömében és a popcornos tálat maga elég kapva a képernyőre tapadt

Körbe tekertem magamon a takarót és a vállának dőlve befészkeltem magam mellé. Jól esett a testéből áradó meleg és az egyszerű, férfias illat, amit állandóan az orromban éreztem. Erős volt, törődött velem és valami megmagyarázhatatlan okból egy rákos lánnyal akarta tölteni az idejét. Kiegyensúlyozott volt és ez a harmónia engem is megnyugtatott.

Reggel a szobámban ébredtem, gondosan betakarva, egyedül. A nappaliban az előző esti hadiállapotok uralkodtak, de az asztalon várt egy üzenet

„Este 6 körül beugrom érted, légy kész. Ja és csak azért nem takarítottam fel, mert férfi vagyok. Shannon”

Kuncogva olvastam újra az újság sarkára írt kis üzenetet és agyalni kezdtem a beígért programon. Nem tudom mit találhatott ki, de őt ismerve nagyot fog szólni.