65. Múzsa

Ne haragudjatok a rövidzárlatért, de egyetemi dolgok miatt nem igen értem rá, utána pedig elutaztam egy kicsit pihenni. Most viszont itt vagyok és imádlak titeket, amiért ti is:) <3 Hamarosan hozom a következő részt is!

Csók

18+

Forgott velem a szoba, alig kaptam levegőt, de egy pillanatig se voltam hajlandó elengedni Jared-et. Villámgyorsan lerántotta rólam a pólómat én pedig az övéhez nyúltam, de elkapta a kezemet.

-Váh…várj – lihegte

- Mi?! Mire? – fakadtam ki türelmetlenkedve

- Lassan akarom – búgta a fülembe és kínzó tempóban csókolt meg újra

Durcásan ugyan, de viszonoztam az érintését és élveztem, hogy úgy ér hozzám, mint egy porcelán babához. Végigcsókolt a nyakamtól kezdve egészen a lábamig, amivel egész egyszerűen az őrületbe kergetett és már a felénél felrángattam volna magamhoz, ha hagyja.

-Ne türelmetlenkedj – dorgált meg gyilkos mosollyal

- De kívánlak – nyöszörögtem

- Én is téged… nem is tudod mennyire- csókolt a köldökömbe

Túl sok és túl kevés volt egyszerre, amit velem művelt, de végre visszatért hozzám és csókolgatni kezdte az arcomat és a számat. De ha már itt tartunk, ezt a játékot is ketten játsszák…

-Feküdj a hátadra és ne mozdulj – utasítottam és átvetettem rajta a lábamat

Ugyanazt csináltam, mint ő, csak elidőztem az oldalánál és kíméletlenül csókoltam, nyalogattam, hogy biztos megőrjítsem. Éreztem a hasamon, hogy mennyire kíván már és én is rosszul viseltem, úgyhogy megkegyelmeztem neki.

-Elég volt! – robbant ki belőle rekedten és maga alá fordított

Lassú és borzasztóan intim volt az egész, annyira egymáséi voltunk, hogy már az már-már lehetetlen.

-Szükségem van rád – motyogta lihegve a vállamba

Piszkosul élveztem, hogy így odavan értem és nem akartam azzal foglalkozni, hogy most vajon meddig fog tartani. Lustán fordult le mellém az ágyra, de húzott is rögtön magához.

-Lassan indulunk turnézni – szólalt meg kis idő után

- Tudom

- Velünk tartasz?

- Az elég hülyén venné ki magát – könyököltem fel, hogy lássam az arcát

- Tudom, de akkor hogy fogunk találkozni?

- Egyelőre munkanélküli vagyok, úgyhogy ráérek utazgatni- fintorogtam

- Erről jut eszembe, mit vársz a holnapi találkozódtól? – keményedett meg a hangja

- Semmi extrát, csak találkozom egy régi baráttal. Beszélgetünk egyet, esetleg munkáról is. Nem kell aggódnod – csücsörítettem felé játékosan

- Nem aggódom – nyomott egy puszit a számra, de nem volt túl meggyőző

- Akarsz velem jönni?

- Dehogy akarok, csak nem szeretném, ha telebeszélné a fejedet – morogta a plafont szuggerálva

- Mégis mivel?

- Nem tudom, mondjuk ajánl egy munkát Belgiumban vagy Indiában vagy valami messzi helyen

- Nyugi, erre nem sok esély van, és amúgy se fogadnék el semmilyen melót anélkül, hogy megbeszélnénk – rántottam meg a vállamat

- Tényleg? – kérdezte őszinte csodálkozással

- Aham. Kérsz valamit enni? – másztam ki az ágyból, ő pedig csak mosolyogva bólintott

Épp gyümölcsöket mostam, amikor két kar fonódott körém és illetlenül a fenekemhez nyomta magát Jared. Suttogva énekelt a fülembe, miközben magához szorítva táncolni kezdett. A pillangók egy pillanat alatt újraéledtek a hasamban, a fejemet hátra vetve élveztem az érintését.

-Inkább rád vagyok éhes. Most. Itt – motyogta a fogával a fülemet súrolva

- Akkor mire vársz? – nyöszörögtem és még jobban hozzányomtam a fenekemet

Türelmetlenül rángatta le a bugyimat és ott a konyha kellős közepén újra szeretkeztünk, de most nem finoman és lassan, hanem mocskosan és szenvedélyesen.

-Nem tudok betelni veled – lihegte miután mindketten "megkönnyebbültünk"

- Azt hiszem feltűnt, hogy ez kölcsönös – haraptam az ajkamba rámosolyogva

- Elég világossá tetted. Na futás az ágyba, én viszem a kaját.

Reggel ostoba mosollyal a számon ébredtem, ami csak még szélesebbé vált, amikor megláttam a mellettem hortyogó épp Jézusként kinéző Jared-et. Finoman kisimogattam a haját az arcából, így semmi nem takarta el ezt a csodás szemétládát előlem. Hiába viselkedett úgy, ahogy, most akarattal se tudtam volna rá haragudni, annyira teper, hogy minden olyan legyen, mint régen.  Elmélázva nézegettem az arca minden kis milliméterét, amikor hangosan csörögni kezdett a telefonom.

-Bassza meg – kaptam fel azonnal, hogy ő ne ébredjen fel, de persze esélyem se volt

- Hallo, Noa Grant – szóltam bele bosszúsan

- Noa, Charlie vagyok. Muszáj találkoznom valakivel egy leendő szerződés ügyében délután. Áttehetnénk délre a találkozót? Elviszlek ebédelni

- Öhmm persze, végülis ráérek

- Ok, akkor ugyanott, csak délben. Szia!

- Szia! – nyomtam ki én is és bocsánatkérően az ásítózó Jared-re pillantottam

- Ki volt az?

- Charlie. Áttette délre a találkozót

- Nagyszerű. Na megyek zuhanyozni – morogta

- Most minek csinálod a fesztivált? Kétlem, hogy neked ne lennének női barátaid

- Az más – felelte kurtán és ment tovább

- Mégis miért lenne más? – caplattam utána

- Azért mert szerintem más – erősködött és lekapta a pólóját

Szépen végignéztem, ahogy letusolt, miközben velem pörölt. Arra jutottunk, hogy ő csak munka miatt találkozik nőkkel és általában ott van vele Emma is.

- Én felajánlottam, hogy gyere velem, ha ettől megnyugszol

- Mindegy, nem érdekes. De mivel este jön a barátnőd, gondolom ma már nem találkozunk

- Be szeretnélek mutatni Ruby-nak

- Ohh – lepődött meg

- Nem akarsz vele találkozni?

- De…csak… mennyit meséltél neki rólam, rólunk?

- Attól félsz, hogy neked esik? – vontam fel a szemöldökömet

- Hát megfordult a fejemben

- Tudja, hogy mi minden történt, de közel se minden részletet. Amúgy pedig, ha a legcsekélyebb esélyét is látnám annak, hogy kikaparja azokat a gyönyörű szemeidet, nem engedném a közeledbe – öleltem át

- Ne haragudj – nyöszörögte a hajamba ölelés közben

- Ne beszéljünk róla

- Lassan mennem kell, de szerintem 4-5 körül végzek

- Oké, gyere fel, ha elintéztél mindent és akkor bemutatlak titeket egymásnak

- Felhívsz, ha végeztél az ebéddel?

-Fel – forgattam a szememet

- Erre nem mondok semmit. Szia kicsi – csókolt meg és ott se volt

A szobámban táncikálva készülődtem a találkozóra, egyszerre akartam elegáns és csinos lenni, hátha mégiscsak előáll Charlie valami állásajánlattal. A hajamat szépen oldalra fésültem, végre volt egy kis tartása és lehetett formázni.

Nem volt messze az étterem, de baromi nagy forróság volt, úgyhogy kocsival mentem. Ő már ott ült az asztalnál és elmélyültem nyomogatta a telefonját.

-Noa, hát itt vagy – terült el egy boldog mosoly az arcán és azonnal megölelt

- Szia Charlie!

- Jézusom de vékony vagy – tartott el magától

- Kényszer fogyókúrán voltam, de már kezdek visszahízni

- Oké, mindent hallani akarok, de nézd meg ezt először– tolt elém egy mappát

Kíváncsian nyitottam ki a dossziét, amiben egy szerződést találtam.

-Hát ez? – hápogtam

- 3 hét múlva lejár a srác próbaideje, utána felveszlek téged, ha még mindig szeretnéd

- Te…te miattam kirúgod a gyereket?

- Igen – rántotta meg a vállát

- Nem ilyen áron szerettem volna munkát Charlie – csuktam be a dossziét és hátradőltem a székben

- Noa, minden üresedést egy kirúgás előz meg és egyébként se volt a topon a fiú

- De…

- Mit de? Ez egy nagyon frankó meló és pont neked való. Lehet utazni, népszerűsíteni a céget, előadásokat tarthatsz, írhatsz meg minden

- Utazhatok? – ragadtam le egy szónál és beugrott a turné

- Igen, egy csomó konferencián és meetingen kellene képviselned a céget

- Hol?

- Mindenhol a világon

- De a székhelyem Los Angelesben lenne, ugye?

- Így van. A nyugati part képviselője lennél

- Wow – ámultam el

- Gondolkozz rajta, benne van a részletes munkaköri leírás, a fizetés és minden egyéb részlet

- Köszönöm – néztem rá hálásan és a táskámba süllyesztettem a szerződést

- Nincs mit. Most pedig mesélj és rendeljünk, mert farkas éhes vagyok

- Hiányzik a házi koszt?

- Az is – komorodott el

- Ne haragudj, nem akartam tapintatlan lenni

- Semmi gond, igazából nem igen jött be ez a házasság. Ahogy elvettem és az ujján volt a gyűrű, mintha kicserélték volna, tudod? Hisztis lett, követelőző, türelmetlen. Nem tudom mi lesz – rázta a fejét a telefonjával játszva

- Sajnálom, hogy így alakult. Pedig az esküvőn nagyon úgy tűnt, hogy passzoltok egymáshoz

- Én is azt hittem. De elég rólam, most te mesélj

Elmondtam neki a betegségemet, de a Leto testvéreket kihagytam a sztoriból, nem volt kedvem újra feleleveníteni az egészet, elég lesz pár óra múlva Ruby-val.

-Remélem a te szerelmi életed nincs romokban

- Ami azt illeti nincs, jól megvagyunk Jared-del. Nem sokára indulnak turnézni

- Ahh így már minden világos- nevetett fel

- Mi minden?

- Azért vagy ráizgulva a munka utazós részére, hogy tudjatok találkozni

- Francért vagy te ilyen eszes – morogtam viccesen

- Örülök, hogy jól megvagytok – simogatta meg a kezem kedvesen

Hazafele menet rájöttem, hogy Charlie olyan volt, mintha az apám és a bátyám lenne egy személyben. Gondoskodik rólam, csomó mindent feláldoz és segít, amiben tud, plusz elmondhatok neki pasi ügyeket és ő is megosztja velem a magánéletét. Jókedvűen hívtam fel Jared-et, alig vártam, hogy elújságoljam neki a szerződést.

-Szia, na végeztetek?

- Igen és jó hírem van! Tudod már mikor végzel?

- Akár most is leléphetek, ha szeretnéd. Csináljunk valamit!

- Oké, én most a belvárosban vagyok

- Menjünk ki Venice Beach-re

- Öhmm jó, akkor felvegyelek vagy odajössz?

- Útba esek, úgyhogy gyere akkor ide a stúdióhoz

- Rendben, akkor fél óra és nálad vagyok

Madarat lehetett volna velem fogatni, egész addig, amíg le nem sikerült parkolni Shannon mögött a stúdiónál. Hátulról láttam, hogy bent ül és telefonál, de úgy tűnt, hogy ő egyelőre nem vett észre. Oda kéne mennem vagy mi a fenét csináljak? Nem fogok bujkálni előle, pláne nem ilyen látványosan. Nagy levegőt vettem és odakacsáztam mellé.

-Hello – tátogtam az ablak előtt

Láttam, hogy mond valamit a telefonba, majd kinyomja és lehúzza az ablakot

-Szia Noa. Öhmm… nagyon csinos vagy – szállt ki zavarodottan

- Köszi, állásinterjú félén voltam

- És hogy ment?

- Felajánlottak egy melót – mosolyogtam rá

- Gratulálok

- Köszi. Veled mi újság?

- Semmi – felelte kurtán és átváltott hidegbe, mintha most kapott volna észbe, hogy haragszik rám

- Értem, hát akkor majd gondolom valamikor találkozunk

- Hozzá jöttél, igaz? – szólt utánam, pedig már azt hittem meglóghatok a kínos szituból

- Ha a testvéredre gondolsz, akkor igen, hozzá. Megbeszéltük, hogy találkozunk ebéd után

Erre olyan fájdalmas fejet vágott, mintha legalábbis gyomorszájon vágtam volna, aztán visszaszállt a kocsijába és elhajtott.

-Te meg mit állsz itt az út szélén? – kérdezte Jared nevetve

- Shannon-nal beszéltem, aztán itt hagyott – magyaráztam még mindig megrökönyödve

- Miről?

- Semmi különös, csak mögötte álltam meg és hülyén vette volna ki magát, ha nem is köszönök be neki

- Elég nehéz most neki, én azért is kerülöm a beszélgetést, amennyire lehet.

- Valószínűleg ezek után én is így fogok tenni. Mehetünk?

- Nem

- Miért?- torpantam meg

Mosolyogva intett, hogy menjek vissza én pedig gyanútlanul felé sétáltam, mire lekapott.

-Elmaradt a csók – magyarázta, de a remegő tagjaim miatt viszonylag nehezen fogtam, hogy mit mond

-Te vezetsz – dobtam oda neki a kulcsot, amin jót röhögött

- Na milyen volt az ebéd? Azt mondtad a telefonban, hogy híreid vannak

- Bizony, nem is akármilyenek. Charlie felajánlott egy munkát, ami sok utazással járna, főleg az elején. Ergó tudnánk találkozni, mert úgy intézném a külföldi találkozókat, hogy ott vagy közel legyen ahhoz a városhoz, ahol játszotok. Na mit szólsz?

- Ez… ez hihetetlen Noa! Ugye elfogadtad?

- Még nem, itt a szerződés, átolvasom, aztán aláírom, ha minden rendben van.

- Ha gondolod odaadom Emmának is, ő ért az ilyen jogi dolgokhoz

- Köszi, de nem hiszem, hogy Charlie átverne

- Nem próbálkozott nálad? – komorodott el az arca

- Persze, hogy nem! Nem is hagytam volna

- Akkor jó. Hoztam a gépemet, hátha látunk valami jót – vidult fel egy pillanat alatt

Jared kalapban és napszemüvegben, kivételesen összefogott hajjal jött, bár gyanítom, hogy így is mindenki felismert minket. 5 percenként jött oda hozzá 1-1 lány fotózkodni.

-Nem zavar, hogy látják, hogy együtt vagyunk?

- Már miért zavarna?

- Mert a közönségetek 80%-a lány, akik vagy beléd vagy pedig Shannon-ba szerelmesek. Lehet, hogy árt a biznisznek, ha kiderül, hogy nem vagy egyedülálló

- Leszarom, azért vegyék meg a koncert jegyet, mert szeretik a zenénket

- Oké, te tudod – rántottam meg a vállamat

Letelepedtünk a homokba, én Jared elé, a lábai közé, ő pedig a vállam csókolgatásával volt elfoglalva.

-Miért bocsájtottál meg nekem?

- Mi?

- Miért bocsájtottál meg nekem? – ismételte meg higgadtan

- Mert ostoba vagyok – dőltem hátra a mellkasának

Nem hiszem el, hogy erről akar beszélgetni

-Tudod, hogy én miért jártam a nyakadra?

- Gondolom mert vissza akartál szerezni

- Igen, de tudod miért?

- Mi ez a kérdés szekció? – néztem rá hátra

- Rájöttem valamire – folytatta

- Na mire?

- Arra, hogy befolyásolod a zenémet

- Öhmm… értem. És ez jó vagy rossz?

- Kezdetben azt hittem rossz és dühös voltam. Viszont idővel elfogadtam és a magam javára fordítottam

- Azaz?

- A múzsám lettél – mondta olyan hangom, mintha a legsötétebb titkát árulta volna el és őt ismerve valószínűleg az is volt