63. Megbántad?

Puha érintésekre ébredtem. Kavargott a fejem, hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, de abban biztos voltam, hogy Jared simogat. Csukott szemmel belehajtottam az arcomat a tenyerébe és mosolyogva élveztem, ahogy kényeztet. Ujjával az ajkamat súrolta, majd éreztem, hogy megmozdul, mire kipattantak a szemeim.

-Jó reggelt – susogta csillogó szemekkel alig pár centire tőlem

- Szia. Mennyi az idő?

- 11 múlt

- Ez komoly? Nem tudom mikor aludtam utoljára eddig – csodálkoztam el

- Pedig sokat nyöszörögtél álmodban- kezdett el újra simogatni

- De ugye semmi értelmeset nem mondtam? – néztem fel rá ijedten

- Van olyan, amit nem kéne hallanom?

- Pff… nem nagyon. Akaratom ellenére is túl őszinte vagyok veled – fintorogtam

- Az sose rossz

- Én tudnék példákat mondani – feleltem kedvetlenül és felültem, hogy otthagyom, de megállított

- Ne menj el – ölelt magához

Jó ég tudja meddig feküdtünk így végül a mobilom zavarta meg az idilli képet.

-Szia baba! Na elcsíptem egy korábbi gépet, úgyhogy olyan 3 körül érek Los Angelesbe. Ki tudnál jönni elém? – kérdezte Shannon vidáman

- Szia! Öhmm persze, ott leszek

- Minden oké?

- Igen, csak nem rég keltem – pillantottam Jared-re, aki lélegzet visszafojtva feküdt mellettem és a plafont bámulta

- Mit csináltál te lány, hogy eddig aludtál? – kérdezte nevetve

- Semmi különöset, főztem meg pakolgattam itthon este

- Jól van, így legalább tovább fent tudsz maradni velem este – mondta huncutul és láttam magam előtt a mosolyát ehhez

- Az biztos… Akkor nem sokára. Szia!

- Szia baba

Fanyarul mosolyogva tettem a telefont Jared hasára és melléfeküdtem a kinyújtott karjába.

-Akarod, hogy itt legyek, amikor beszélsz vele? Vagy kezdjem én négyszemközt?

- Nem tudom. Sehogy nem lehet ezt kíméletesen elmondani, de inkább négyszemközt maradnék vele

- Ahogy akarod. Most viszont mennem kell. Hívj fel, ha beszéltél Shannon-nal

- Szerintem ő előbb fog felbukkanni nálad – motyogtam

Csendben kísértem ki az ajtóig és néztem, ahogy tollászkodik a tükör előtt. Úgy tűnik ez nem változott. Megölelt, belecsókolt a nyakamba, amitől kirázott a hideg, majd kiengedte magát, engem pedig megint lógva hagyott.

Jobb is, hogy Shan hamarabb jön, legalább mielőbb túl lehetünk ezen a borzalmas beszélgetésen. Lehet, hogy el kéne kezdenem összepakolni a cuccomat...

Össze-vissza kóvályogtam a lakásban, idegesen pakolgattam, de semmi nem tudott lekötni 10 percnél tovább, úgyhogy inkább leléptem. Kocsiba ültem és felmentem a Hollywood felirathoz, hogy kicsit lenyugodjak és összeszedjem magamat mielőtt felveszem Shannon-t a reptéren. Csak bámultam a lábam előtt elterülő szmogos és koszos várost, ami jó ideje az otthonom már, de mégsem érzem magam idevalósinak. Frisco valahogy barátságosabb volt nekem az egész Kieran-es balhé ellenére is. Tudom, hogy sokan ölnének azért, hogy L.A.-ben élhessenek, de ennyi itt töltött idő után elmondhatom, hogy fele annyira se poén, mint ahogy azt sokan képzelik. Jól elfilozofáltam meg elnézelődtem az időt, úgyhogy indulnom kellett a reptérre, azt persze még mindig nem tudtam, hogy mit mondjak Shannon-nak. Higgadtan tötyörögtem a szokásos dugóban, majd a leparkoltam a hatalmas parkolóban. Kikerestem, hogy melyik terminálhoz érkezik a chicago-i gép, bár igazából tudhattam volna, de mert ott strázsált egy csomó paparazzi. Diszkréten elvonultam az egyik nagy növény mögé, hogy még véletlenül se találjanak be ezek a majmok. Onnan tudtam, hogy megjött Shannon, hogy támadásba lendültek a fotósok, záporoztak a kérdések és ezernyi vaku villant. Zavarodottan sétáltam oda hozzá, ő viszont hatalmas mosollyal kapott fel és pörgetett meg ott a reptér közepén. Muszáj volt kuncognom a lelkesedésétől és a kis műsortól, amit a paparazzik láthattak tőlünk.

-Szia baba! – csókolt meg újra mosolyogva

-Üdv itthon

- Mi a baj? – torpant meg, mivel nem csókoltam vissza akkora hévvel, mint ő

- Majd otthon megbeszéljünk, rendben?  - pillantottam körbe idegesen

- Nem megyek sehova, amíg el nem mondod, hogy mi van – dobta le maga mellé a táskáját, mint egy hisztis gyerek

- Négyszemközt kéne

- Noa, az istenit – kaptam el a karomat, amikor lehajoltam a cuccáért, hogy elinduljunk

- Értsd meg, hogy nem 50 fotós gyűrűjében akarom ezt megbeszélni

- Azt hiszem, tudom miről van szó – morogta szomorúan és a hátára vetette a táskát, majd ott hagyott

Úgy mentem utána, mint egy pincsi kutya, de így is lehagyott és a kocsinak dőlve cigizett mire kiértem. Melléálltam az autóhoz, láttam, hogy néz de még nem tudtam megszólalni.

-Ne haragudj – szólaltam meg könnyes szemmel

- Nem haragszom, csak kibaszottul nagyot csalódtam mindkettőtökben – dobta el a cigijét és kikapta a kezemből a kocsi kulcsot

Úgy ültem mellette, mint egy rossz gyerek, nem mertem megszólalni, a levegőben pedig pattogott a kettőnk közti feszültség. Alig állította le a kocsit, már is pattant és dúvadként rontott be a házába. Azonnal bezárkózott a kis stúdióba és zenélni kezdett.

-Szeretném ezt megbeszélni – motyogtam bele a gitárjátékába, de ő csak a húrokat figyelte és a fejét rázta

- Tegnap beállított Jared, a nyakkendőjét kereste nálad. Utána visszajött és beszélgetni kezdtünk, semmi nem történt – szögeztem le, nem mintha figyelt volna rám

- Beszélgetni kezdtünk én pedig azon kaptam magam, hogy minden régi érzésem előjött vele kapcsolatban. Hidd el, hogy én akartam ezt a legkevésbé, pláne azok után, amit velem tett. És persze ott vagy te is

- Voltam – szólalt meg először, de továbbra se nézett fel

- Nem akarok neked hazudni, ahhoz túlságosan szeretlek

- Hagyd már abba ezt a szánalmas magyarázkodást! – csattant fel

- Mi?!

- Az elejétől fogva csak egy pótlék voltam. Addig kellettem, amíg Jared visszahízelegte magát a szívedbe meg még ki tudja hová – tette hozzá epésen

- Ne mondj ilyeneket légy szíves! Oké, megsértettelek, teljesen meg is értem, de azt te is tudod, hogy nem csaltalak meg

- Tényleg? Tudnom kéne? Meg meg is kéne bíznom benned? Ne nézzük már hülyének egymást Noa

- Sajnálom ezt az egészet Shannon. Hidd el, hogy én tényleg akartam ezt a kapcsolatot, azért is költöztem össze veled

- De őt a jelek szerint jobban akarod. Ha 1000 évig élek se fogom megérteni a női agynak ezt a részét. Átvert téged, valószínűleg meg is csalt, de neked mégis ő kell

- A szerelemben nincs logika – jegyeztem meg csendesen

- Ja és ennyivel el lehet intézni az egészet? – horkant fel

- Nem. Nem tudom. Mit vársz tőlem? – fakadtam ki én is

- Én? Az ég világon semmit. Pakold össze a cuccodat aztán éljetek boldogan

Olyan hideg volt a hangja és a tekintete, amilyen még életemben nem láttam. Borzalmas érzés volt, hogy én okoztam neki ezt a fájdalmat, legszívesebben szembeköptem volna magamat. Kikullogtam a szobából és rezignáltan dobálni kezdtem a cuccaimat a bőröndbe, ami kb. még ki se hűlt az előző akcióm óta.

Szerencsésen segget csináltam a számból, úgyhogy nagyon remélem, hogy ezúttal legalább megérte. Még szerencse, hogy megtartottam biztonsági hálónak a saját lakásomat, így most volt hova mennem és nem kellett Jared-nél csöveznem. Hiába éreztem magam pocsékul, egy kicsit megkönnyebbültem, hogy sikerült tisztavizet önteni a pohárba. Nem tudom mi lesz ezután, pláne kettejükkel és a bandával, de nagyon remélem, hogy meg tudják oldani normális emberek módjára. Írtam Jared-nek egy sms-t, hogy „pakolok”, aztán folytattam a ruha hajigálást. Shannon ki se dugta az orrát egész este, én 9 körül végeztem mindennel, amikor is bemerészkedtem hozzá elköszönni és odaadni neki a kulcsokat.

-Remélem, hogy egyszer majd meg fogjuk tudni ezt beszélni – mondtam halkan és letettem a billentyűzet mellé a kulcsokat

Már nem zenélt, csak feküdt a kanapén és a plafont bámulva cigizett. A kis szoba már rég megtelt füsttel, minden lámpát lekapcsolt, úgyhogy csak a kintről beszűrődő minimális fény világította meg a stúdiót.

-Nem játszhatsz így az emberekkel Noa. Túl fiatal vagy még ehhez a világhoz és hozzánk is. Előbb utóbb elő fog jönni Jared-del is – tette hozzá gúnyosan

- Mi a francról beszélsz?

- Elcsavarod minden szerencsétlen fejét, aztán úgy játszol velük, mintha bábok volnának. Egyik nap az egyiket akarod, másnap a másikat, azt pedig pláne nem akarod, hogy mással legyenek, még akkor se ha neked nem kellenek. Gyerekes vagy Noa és azt hiszed, hogy minden körülötted forog. Én marha ezt akartam veled éreztetni, mert oda voltam érted. Azt szerettem volna, ha boldog vagy mellettem és ha ehhez az kellett, hogy a világ közepének érezd magad, akkor azt tettem.

- Tudod talán ez volt a baj Shannon. Nem hibáztatlak téged, ne értsd félre, de ha táplálod a hülyeségemet, akkor sose fogok változtatni rajta. Őszinteséget kértem csak tőled az elején

- Én is, mégis átbasztál. Akkor szerinted kvittek vagyunk? – gúnyolódott velem újra

-Jó, ezzel nem megyünk semmire. Sajnálom, ami történt és remélem, hogy nem sokára normálisan fogunk tudni beszélni egymással

Azzal sarkon fordultam és ott hagytam a füstös lukban főni a saját levében. Kicsit csökkent a lelkiismeret furdalásom, amiatt amit mondott. Talán tényleg ez volt a baj. Elkényeztetett és ezért nem vettem észre a saját hibáimat. Ezért kell a veszekedés, hogy fejlődjön a kapcsolatunk és azzal együtt mi is. Jól esett visszamenni a régi lakásomba, mert hiába volt a nagy vendégszeretet Shannon-nál, mindig is vendégnek éreztem magamat nála. Miközben pakoltam vissza a ruháimat a szekrénybe, megfogadtam, hogy a következő 1 évben még véletlenül se költözöm el sehová. Kell a francnak ez a sok cécó!

Este 11 körül beállított Jared, a változatosság kedvéért megint kaját hozott, folyton etetett.

-Na hogy ment? – dörmögte a fülembe ölelés közben

- Viszonylag jól. Olyan volt, mintha már számított volna rá

- Hogy érted?

- A reptéren már kérdezte, hogy mi bajom van, erre mondtam, hogy nem a fotósok gyűrűjében kéne megbeszélni. Ezután közölte, hogy tudja miről van szó

- Elég szar egy helyzet, de jobb lesz így – jegyezte meg nagy bölcsen, mire elmosolyodtam

- Ja és jó lesz, ha nem hagyjuk abba a veszekedést, mert azt megállapítottuk Shannon-nal, hogy nálunk ez gond volt.

- Mármint, hogy nem veszekedtetek? – kérdezte csodálkozva

- Igen. Mindent rám hagyott, annyira odavolt. Azért most a végén közölte, hogy nem tudom elviselni, ha nem körülöttem forog a világ

- Szerintem én jobban igénylem, hogy én legyek a középpontban, mint te – jegyezte meg elgondolkodva

- Az biztos… Milyen kaját hoztál? – váltottam témát, mert korgott a gyomrom

- A kedvenc kínai helyedről azt a csípős húst, amit szeretsz

- Köszi – mosolyogtam rá hálásan és letelepedtünk a kanapéra enni

JARED

Legszívesebben kiugrottam volna a bőrömből, hogy újra velem van. Hiányzott az illata, az ironikus viccei, a mosolya meg az a nézés, amit eddig csak tőle láttam. Holnapra összetrombitált minket Emma, hogy összerakjuk a turnéállomásokat meg ilyesmiket, úgyhogy muszáj lesz találkoznunk Shannon-nal, bár jobb lenne már előtte beszélni vele azért. Nem voltunk különösebben büszke erre az egészre, de amikor Noára nézek valami olyan érzés jár át, amiért azt mondom, hogy megérte.  Annyira szép még így vékonyan és kicsit meggyötörten is, hogy legszívesebben addig csókolnám, amíg bírnám, de nem tudom, hogy készen áll-e már. Jézusom, olyan vagyok, mint egy tini, aki nem meri megcsókolni a barátnőjét!

-Na? – bökdösött meg Noa, de gőzöm nem volt mit kérdezett

- Tessék?

- Mikor találkozol legközelebb Shannon-nal?

- Holnap. Banda meeting lesz, de szerintem reggel beugrok hozzá

- Oké. Majd szólsz, hogy mi volt? – kérdezte hatalmas kék szemekkel

- Persze, de ne aggódj. Ez az én meccsem, te a tiedet már lejátszottad – simogattam meg az arcát és az a láthatatlan erő megint el kezdett felé tolni

Uralkodj magadon te idióta! - morogtam magamba és inkább ettem még egy falatot

Noa persze úgy nézett rám, mint aki meghibbant, de szerintem már megszokta, mert csak vágott egy pofát és tovább ügyetlenkedett a pálcikákkal.

-Itt maradsz éjszakára? – kérdezte ártatlanul éjfél körül

- Szeretnéd?

- Nem, igazából jó lenne, ha hazamennél, csak udvarias akartam lenni – ironizált a szemét forgatva

- Te meg az a rengeteg eszed – húztam magamhoz nevetve

- Megyek fürdeni akkor. Jössz?

- Tisztán jöttem hozzád – közöltem fapofával és ledobtam magam a nagy franciaágyra

Meg egyébként is rád ugranék, amint levetkőzöl – tettem hozzá magamban, bár így is nagy szükségem lesz majd az önuralmamra éjszaka

Nyilván az összes nála maradt ruhámat kidobta, úgyhogy felvettem az egyik melegítőalsóját és úgy feküdtem be az ágyba. Nyilván röhögni kezdett, amint meglátta rajtam, de hát már csak azért a hangért is megérte.

-Ugye nem bántad meg? – kérdeztem halkan már őt ölelve

- Nem. Te?

- Legyen elég annyi, hogy most nehezen találnál nálam boldogabb pasit

- Akkor mi az istenért nem csókolsz már meg? – fakadt ki durcásan

- Mert azt hittem korai – nevettem fel a saját óvatoskodásomon és végre újra éreztem az ízét a számban