64. Déja vu

Charlie

 Zihálva pattantak ki a szemeim, Shannon-nal veszekedtem tovább álmomban és az egész valahogy összekavarodott Kieran erőszakoskodásával.

-Hé, mi a baj? – kérdezte rekedten Jared

Úgy voltunk egymásra tekeredve, mint két inda, de most még jobban bújtam hozzá.

-Semmi, hülyeséget álmodtam

- Mit?

- Veszekedtem Shannon-nal és valahogy Frisco-ban volt az egész és Kieran is benne volt

- Nagyon megvisel ez az egész, igaz? – kérdezte halkan

- Hát el tudtam volna képzelni jobb programot, de ez van. Én kavartam meg, úgyhogy vállalnom kell – fúrtam az arcom a nyakához

Ő is eléggé le volt fogyva, minden bordáját éreztem, ahogy öleltem, de ettől még picit se vesztett a vonzerejéből. A haja hosszabb volt, mint az enyém, pláne most, hogy nem kötötte össze és olyan volt, mint egy szénaboglya. Finoman megcsókolt és a vállamat simogatva újra elaltatott.

-Noa, mennem kell – suttogta ébresztgetés közben

- Hmmm

- Megyek Shannon-hoz, aztán Emmához

- Oké, majd hívj –motyogtam csukott szemmel

- Rendben. Szia – puszilt meg megint én pedig visszafordultam a párnába aludni

JARED

Görcsben volt a gyomrom, ahogy leparkoltam Shannon háza előtt. Nem csengettem, csak bementem a kulcsommal, felkészülve a legrosszabbra. A konyhapultnál ült és Cheerios-t evett, de amint meglátott ledobta a kanalat és elindult felém, mint egy felbőszült bika.

-Hadd mondjam el a védőbe… – kezdtem bele, de ahogy elém ért behúzott egy kurva nagyot

Az egész fejem sajgott és forrón lüktetett a hatalmas pofontól, idegesen tapasztottam a kezemet az arcomra, de nálam is elpattant a húr. Ahogy felegyenesedtem én is megütöttem, és a falnak löktem.

-Szerettem őt te fasz – ordította és két kézzel fogta az én kezeimet, aztán a hátam mögé csavarta őket

- Tudom, de nem illettetek egymáshoz, te túl jó vagy neki – nyöszörögtem a fájdalomtól

- Pff… ezt a béna szöveget – gúnyolódott és ellökte magát tőlem

- Hidd el. Ugyanúgy el van cseszve, mint én – magyaráztam a csuklómat dörzsölve

- Lehet, hogy ő el van fuserálva, de én kihúztam volna ebből az állapotból

- De miért akarnád megváltoztatni?- néztem rá értetlenül és látszólag ő is elgondolkodott

- Mert vele akartam lenni – erősködött újra

- Tudom és hidd el, hogy nagyon sajnálom ezt az egészet

- Sajnálhatod is. Elég mocsok vagy

- Ezt aláírom

- Soha nem vesztünk össze nőn, mert fontosabb volt, hogy testvérek vagyunk.

- Tudom, de azért az tegyük hozzá, hogy ahogy szétmentünk te bepróbálkoztál nála – mondtam halkan, bár lehet, hogy túl messzire mentem

- Igen, mert te otthagytad akkor, amikor leginkább szüksége lett volna rád. El se hiszem, hogy minden faszságodat képes megbocsájtani – rogyott le a kanapéra hitetlenkedve

- Hát én se, pont ezért akarok vele lenni.

- Mert hülyének nézheted?

- Nem, hanem mert eléri, hogy elgondolkozzak a tetteimen

- Ez elég gyenge érv

- Nekünk elég

- Jaj de romantikus – horkant fel, de kicsit higgadtabb volt

- Próbálkozik az ember- húztam el a számat, de felszisszentem a fájdalomtól

- Hagyjuk, nem akarok Noáról vagy kettőtökről beszélni. Felfogtam, de egyhamar nem leszek veled normális

- Sose voltál az – csúszott ki a számon

- Jaj de nagyon vicces vagy – grimaszolt és visszaslattyogott a pulthoz enni

- Van valamilyen teád? – kezdtem el nyitogatni a konyhaszekrényt

- Kávé van. Normális ember azt iszik reggel – szurkálódott tovább, de ez már majdnem a szokásos testvéri civódás volt

- Mióta gondolod, hogy normális vagyok? – ráncoltam a homlokomat, ő pedig nem tudott elfojtani egy kis vigyort

- Van narancslé, ha nem kérsz kávét – bökött a hűtő felé

Megkönnyebbültem, hogy túl vagyunk az első körön és végre tényleg érezni kezdtem azt a boldogságot, amit Noa hozott újra a napjaimba. Szar volt nélküle, pedig nagyon erősen próbáltam elhitetni magammal, hogy nem is volt ő olyan különleges lány és csak beképzeltem az egészet.

Ahogy teltek a napok valahogy feltöltődtem, többet és jobbat írtam, nem voltam kedvetlen és végre megint volt kedvem emberek közé menni. Shannon hideg volt velem és érthető módon nem igazán kereste a társaságomat, de munka közben nem volt semmilyen feszültség köztünk. Tomo bölcsen kimaradt mindenből, Emma néha beszólt, de amúgy hagyták, hogy egymás között rendezzük le. Anyámat nem igazán akartam bevonni a dologba, eddig se volt oda Noáért, gondolom nem ezért az akcióért fogadná kebelbarátjává, de valamikor jó lenne kibékíteni őket.

NOA

Kezdtem nagyon unni, hogy munkanélküli vagyok, úgyhogy kipofoztam az önéletrajzomat és nekiláttam szétküldeni őket Los Angeles szerte. Jared persze ajánlgatta, hogy felhív pár embert és hipp-hopp szerzünk nekem munkát, de ezeket rendszeresen visszautasítottam.

-De ez miért kínos neked? Manapság minden kapcsolatok útján megy!

- Nem akarom, hogy azért vegyenek fel valahová, mert a Te barátnőd vagyok

- Miért lenne az olyan nagy baj? – csattant fel sértődötten

- Azért mert azt szeretném, hogy a képességeimet értékeljék nem pedig téged. Az egód így is bőven jó állapotban van – haraptam az ajkamba, hogy elfojtsam a mosolyomat

- Szurkálódunk, szurkálódunk Miss Grant? – kérdezte fenyegetően és a derekamnál fogva közelebb húzott magához

- Ez csak egy ténymegállapítás volt – hajoltam hátra, hogy ne tudjon lekapni

A vége persze az lett, hogy hátradöntött és úgy csókolt meg, mint ahogy a főhősnőt szokás a giccsparádés hollywood-i filmekben. Igazából nem sok különbséget látok az egész szitut illetően. Híres zenész pasi: pipa. Hollywood: pipa. Bulvár szereplés: pipa. Ismeretlen lány: pipa. Minden stimmel.

Szerencsére a Dash-es időkből sok embert ismertem, plusz Charlie is felbukkant időről időre és továbbra is hívott a cégéhez. Úgy éreztem, hogy itt az ideje egy beszélgetésnek, hiába van New Yorkban a központjuk, hátha tud valami állást az ország másik felén is.

-Charlie Teller – szólt bele szigorúan

- Itt pedig Noa Grant

- Noa, szia! De jó hallani a hangod! Mi újság? – váltott vidámra

- Nem sok, épp munkát keresek és gondoltam megkérdezem, hogy nincs-e valami korszakalkotó javaslatod számomra

- Hmm ami azt illeti kicsit haragszom rád

- Na aztán miért?

- Mert kb. 2 hete küldtem neked egy emailt, miután kikötötted, hogy ne hívjalak többet. Ebben a levélben pedig azt írtam, hogy terjeszkedünk és, hogy nem lenne-e kedved csatlakozni a csapathoz Los Angelesben

- Mi?! De hova küldted? Semmit nem kaptam! – téptem fel a laptopomat, hogy ellenőrizzem

- A munkahelyi email-edre, azt mondtad azt használod

- Csak használtam, amíg ki nem basztak. Deaktiválták az egész fiókot, de az igaz, hogy előtte se néztem egy darabig

- Miért?

- Kórházban voltam, de nem ez a lényeg most. Találtál már valakit?

- De jól vagy?

- Gyógyulok, igen. Szóval?

- Hát, ami azt illeti igen, felvettünk egy srácot

- A csudába – szomorodtam el

- Sajnálom Noa, tényleg. Azt hittem azért nem válaszolsz, mert eleged van belőlem, úgyhogy nem is hívtalak utána

- A jó büdös francba

- Azért összefuthatunk egy kávéra, kiengesztellek

- Itt vagy L.A.-ben? – csodálkoztam el

- Igen, az új bázis miatt ideköltöztem pár hónapra

- Költöztél? – hangsúlyoztam az egyes számot

- Jah… az asszony otthon maradt. Hosszú, majd elmondom, ha érdekel – komorodott el

- Oké, találkozhatunk valamikor

- Szuper és megígérem, hogy találok neked valami melót

- Köszi, de megoldom egyedül. Holnap ráérsz mondjuk?

- Öhmm várj egy kicsit… igen, olyan 5 körül. Az neked jó?

- Persze, nincs sok dolgom – fintorogtam

- Oké, akkor a mólónál? Ott a Shell étteremnél?

- Rendben, ott leszek. Akkor holnap!

- Aham, szia Noa!

Kicsit bedepiztem, hogy ez se jött össze, viszont tipikus nőként fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mi lehet a gebasz a friss házasoknál.

Elmentem bevásárolni, kivételesen nem kocsival, mert egyre erősebbnek éreztem magamat. Tettem egy kis kitérőt és benéztem néhány boltba is, főleg mert egyre gyakrabban szúrtam ki fotósokat itt-ott Los Angeles utcáin, akik engem követtek. Szatyrokkal megpakolva estem be a lakásba és már kapcsoltam is be a gépemet, hátha visszajelzett valamelyik munkahely, de megint nem volt szerencsém. Viszont szinte azonnal befutott egy hívás Ruby-tól Skype-on, úgyhogy jókedvűen vettem fel és integettem a kamerába.

-Na mi a helyzet te gaz csábító? – köszöntött vigyorogva

- Semmi különös, kezd megoldódni a helyzet

- Visszatértél ahhoz a hipnotizáló istenhez, mi?

- Ha ez nálad Jared, akkor igen – bólintottam

- És a másik? Hogy fogadta?

- Képzelheted… Azt mondta, hogy sejtette, hogy ez fog történni. Jared elvileg ma reggel beszélt vele, már hívnia is kellett volna – tettem hozzá elgondolkodva és a telefonom után kezdtem turkálni a táskámban

Volt tőle 3 nem fogadott hívásom…

-Hívott?

- Igen, csak nem hallottam, mert vásárolni voltam

- Figyelj csak, otthon leszel a hétvégén?

- Szerintem igen

- Nincs még programotok?

- Nem tudok róla, miért?

- Arra gondoltam, hogy meglátogatlak. Ben az apjával elmegy a nagyszülőkhöz, akik nem rajonganak értem, úgyhogy gondoltam kihagyom

- Hú, de jó lenne! Persze, gyere amint tudsz – lelkendeztem

- Biztos nem rondítok bele a friss szerelmesek idilljébe?

- Dehogy is, ne légy hülye – nevettem el magamat

- Oké, akkor holnap ugye péntek, szerintem olyan 6 körül elindulok - gondolkodott hangosan a telefonját bűvölve

- Nekem teljesen jó. Akkor olyan 10-11 körül érsz ide forgalomtól függően

- Igen. A címed a régi, ugye?

- Igen, most megint az él

- Fasza, na akkor holnap találkozunk

- Oké és köszi! Szia

- Csók – cuppantott és kilépett

Egészen jóra fordult ez a nap, bár arra még kíváncsi vagyok, hogy Jared mit intézett Shannon-nal

-Szia! Na mi volt reggel?

- Kicsit durván indult, de aztán megbeszéltük amennyire lehetett. Nem a legjobb a viszony, de ez érthető

- Ott van veled?

- Igen, most rakjuk össze a turnét

- Oké, akkor nem zavarlak

- Nem zavartál. Este átmegyek, jó?

- Rendben. Szia!

- Hiányoztál Noa – mondta alig hallhatóan, gondolom, hogy a többiek ne hallják

- Te is nekem

- Akkor este!

Úgy vigyorogtam magam elé, mint egy fogyatékos, teljesen megrészegített ez a régi-új érzés, amit Jared váltott ki belőlem.

Annyi kajával állít be hozzám minden alkalommal, mintha legalábbis az egész házat meg akarná etetni, pedig egyikünk se egy nagy evő.

-Tele van a hűtő – nyitottam ki miután lepakolt 2 zacskó indiait a pultra

- És nekem azt honnan kéne tudni?

- Sehonnan – hagytam rá nevetve

Mindkettőnknek jó kedve volt, lekerült rólunk a „tilosban járás” súlya, úgyhogy önfeledten élveztük a másikat.

-Holnapra mit tervezel?

- Képzeld, jön Ruby. Tudod a frisco-i barátnőm

- Aham, emlékszem. Mikor?

- Majd csak este

- Akkor gondolom nem alszok itt – állapította meg teátrális szájgörbítéssel

- Hát akkor gondolom nem – nyomtam egy puszit a szomorú szájára

- Majd csak túlélem

- Előtte pedig Charlie-val találkozom – említettem meg félvállról

- Azzal, aki meg akart szerezni a cégéhez?

- Igen és akinek voltunk az esküvőjén – emlékeztettem a féltékenykedés elkerülése érdekében

- Nem örülök neki - közölte hidegen

- Az a te bajod – rántottam meg a vállamat

- Tőle elfogadsz munkát, de azt nem hagyod, hogy én segítsek?

- Igen, mert ő nem a pasim

- Attól ő még akarhatja – morgott

- Házas. Felesége van – magyaráztam, mint egy ütődöttnek

- Csak magamnak akarlak – kapott el hirtelen és a matracba nyomott

Időm se volt lehülyézni, olyan intenzíven kezdett csókolni és simogatni, hogy abban a pillanatban elvesztettem a fejemet. 

63. Megbántad?

Puha érintésekre ébredtem. Kavargott a fejem, hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, de abban biztos voltam, hogy Jared simogat. Csukott szemmel belehajtottam az arcomat a tenyerébe és mosolyogva élveztem, ahogy kényeztet. Ujjával az ajkamat súrolta, majd éreztem, hogy megmozdul, mire kipattantak a szemeim.

-Jó reggelt – susogta csillogó szemekkel alig pár centire tőlem

- Szia. Mennyi az idő?

- 11 múlt

- Ez komoly? Nem tudom mikor aludtam utoljára eddig – csodálkoztam el

- Pedig sokat nyöszörögtél álmodban- kezdett el újra simogatni

- De ugye semmi értelmeset nem mondtam? – néztem fel rá ijedten

- Van olyan, amit nem kéne hallanom?

- Pff… nem nagyon. Akaratom ellenére is túl őszinte vagyok veled – fintorogtam

- Az sose rossz

- Én tudnék példákat mondani – feleltem kedvetlenül és felültem, hogy otthagyom, de megállított

- Ne menj el – ölelt magához

Jó ég tudja meddig feküdtünk így végül a mobilom zavarta meg az idilli képet.

-Szia baba! Na elcsíptem egy korábbi gépet, úgyhogy olyan 3 körül érek Los Angelesbe. Ki tudnál jönni elém? – kérdezte Shannon vidáman

- Szia! Öhmm persze, ott leszek

- Minden oké?

- Igen, csak nem rég keltem – pillantottam Jared-re, aki lélegzet visszafojtva feküdt mellettem és a plafont bámulta

- Mit csináltál te lány, hogy eddig aludtál? – kérdezte nevetve

- Semmi különöset, főztem meg pakolgattam itthon este

- Jól van, így legalább tovább fent tudsz maradni velem este – mondta huncutul és láttam magam előtt a mosolyát ehhez

- Az biztos… Akkor nem sokára. Szia!

- Szia baba

Fanyarul mosolyogva tettem a telefont Jared hasára és melléfeküdtem a kinyújtott karjába.

-Akarod, hogy itt legyek, amikor beszélsz vele? Vagy kezdjem én négyszemközt?

- Nem tudom. Sehogy nem lehet ezt kíméletesen elmondani, de inkább négyszemközt maradnék vele

- Ahogy akarod. Most viszont mennem kell. Hívj fel, ha beszéltél Shannon-nal

- Szerintem ő előbb fog felbukkanni nálad – motyogtam

Csendben kísértem ki az ajtóig és néztem, ahogy tollászkodik a tükör előtt. Úgy tűnik ez nem változott. Megölelt, belecsókolt a nyakamba, amitől kirázott a hideg, majd kiengedte magát, engem pedig megint lógva hagyott.

Jobb is, hogy Shan hamarabb jön, legalább mielőbb túl lehetünk ezen a borzalmas beszélgetésen. Lehet, hogy el kéne kezdenem összepakolni a cuccomat...

Össze-vissza kóvályogtam a lakásban, idegesen pakolgattam, de semmi nem tudott lekötni 10 percnél tovább, úgyhogy inkább leléptem. Kocsiba ültem és felmentem a Hollywood felirathoz, hogy kicsit lenyugodjak és összeszedjem magamat mielőtt felveszem Shannon-t a reptéren. Csak bámultam a lábam előtt elterülő szmogos és koszos várost, ami jó ideje az otthonom már, de mégsem érzem magam idevalósinak. Frisco valahogy barátságosabb volt nekem az egész Kieran-es balhé ellenére is. Tudom, hogy sokan ölnének azért, hogy L.A.-ben élhessenek, de ennyi itt töltött idő után elmondhatom, hogy fele annyira se poén, mint ahogy azt sokan képzelik. Jól elfilozofáltam meg elnézelődtem az időt, úgyhogy indulnom kellett a reptérre, azt persze még mindig nem tudtam, hogy mit mondjak Shannon-nak. Higgadtan tötyörögtem a szokásos dugóban, majd a leparkoltam a hatalmas parkolóban. Kikerestem, hogy melyik terminálhoz érkezik a chicago-i gép, bár igazából tudhattam volna, de mert ott strázsált egy csomó paparazzi. Diszkréten elvonultam az egyik nagy növény mögé, hogy még véletlenül se találjanak be ezek a majmok. Onnan tudtam, hogy megjött Shannon, hogy támadásba lendültek a fotósok, záporoztak a kérdések és ezernyi vaku villant. Zavarodottan sétáltam oda hozzá, ő viszont hatalmas mosollyal kapott fel és pörgetett meg ott a reptér közepén. Muszáj volt kuncognom a lelkesedésétől és a kis műsortól, amit a paparazzik láthattak tőlünk.

-Szia baba! – csókolt meg újra mosolyogva

-Üdv itthon

- Mi a baj? – torpant meg, mivel nem csókoltam vissza akkora hévvel, mint ő

- Majd otthon megbeszéljünk, rendben?  - pillantottam körbe idegesen

- Nem megyek sehova, amíg el nem mondod, hogy mi van – dobta le maga mellé a táskáját, mint egy hisztis gyerek

- Négyszemközt kéne

- Noa, az istenit – kaptam el a karomat, amikor lehajoltam a cuccáért, hogy elinduljunk

- Értsd meg, hogy nem 50 fotós gyűrűjében akarom ezt megbeszélni

- Azt hiszem, tudom miről van szó – morogta szomorúan és a hátára vetette a táskát, majd ott hagyott

Úgy mentem utána, mint egy pincsi kutya, de így is lehagyott és a kocsinak dőlve cigizett mire kiértem. Melléálltam az autóhoz, láttam, hogy néz de még nem tudtam megszólalni.

-Ne haragudj – szólaltam meg könnyes szemmel

- Nem haragszom, csak kibaszottul nagyot csalódtam mindkettőtökben – dobta el a cigijét és kikapta a kezemből a kocsi kulcsot

Úgy ültem mellette, mint egy rossz gyerek, nem mertem megszólalni, a levegőben pedig pattogott a kettőnk közti feszültség. Alig állította le a kocsit, már is pattant és dúvadként rontott be a házába. Azonnal bezárkózott a kis stúdióba és zenélni kezdett.

-Szeretném ezt megbeszélni – motyogtam bele a gitárjátékába, de ő csak a húrokat figyelte és a fejét rázta

- Tegnap beállított Jared, a nyakkendőjét kereste nálad. Utána visszajött és beszélgetni kezdtünk, semmi nem történt – szögeztem le, nem mintha figyelt volna rám

- Beszélgetni kezdtünk én pedig azon kaptam magam, hogy minden régi érzésem előjött vele kapcsolatban. Hidd el, hogy én akartam ezt a legkevésbé, pláne azok után, amit velem tett. És persze ott vagy te is

- Voltam – szólalt meg először, de továbbra se nézett fel

- Nem akarok neked hazudni, ahhoz túlságosan szeretlek

- Hagyd már abba ezt a szánalmas magyarázkodást! – csattant fel

- Mi?!

- Az elejétől fogva csak egy pótlék voltam. Addig kellettem, amíg Jared visszahízelegte magát a szívedbe meg még ki tudja hová – tette hozzá epésen

- Ne mondj ilyeneket légy szíves! Oké, megsértettelek, teljesen meg is értem, de azt te is tudod, hogy nem csaltalak meg

- Tényleg? Tudnom kéne? Meg meg is kéne bíznom benned? Ne nézzük már hülyének egymást Noa

- Sajnálom ezt az egészet Shannon. Hidd el, hogy én tényleg akartam ezt a kapcsolatot, azért is költöztem össze veled

- De őt a jelek szerint jobban akarod. Ha 1000 évig élek se fogom megérteni a női agynak ezt a részét. Átvert téged, valószínűleg meg is csalt, de neked mégis ő kell

- A szerelemben nincs logika – jegyeztem meg csendesen

- Ja és ennyivel el lehet intézni az egészet? – horkant fel

- Nem. Nem tudom. Mit vársz tőlem? – fakadtam ki én is

- Én? Az ég világon semmit. Pakold össze a cuccodat aztán éljetek boldogan

Olyan hideg volt a hangja és a tekintete, amilyen még életemben nem láttam. Borzalmas érzés volt, hogy én okoztam neki ezt a fájdalmat, legszívesebben szembeköptem volna magamat. Kikullogtam a szobából és rezignáltan dobálni kezdtem a cuccaimat a bőröndbe, ami kb. még ki se hűlt az előző akcióm óta.

Szerencsésen segget csináltam a számból, úgyhogy nagyon remélem, hogy ezúttal legalább megérte. Még szerencse, hogy megtartottam biztonsági hálónak a saját lakásomat, így most volt hova mennem és nem kellett Jared-nél csöveznem. Hiába éreztem magam pocsékul, egy kicsit megkönnyebbültem, hogy sikerült tisztavizet önteni a pohárba. Nem tudom mi lesz ezután, pláne kettejükkel és a bandával, de nagyon remélem, hogy meg tudják oldani normális emberek módjára. Írtam Jared-nek egy sms-t, hogy „pakolok”, aztán folytattam a ruha hajigálást. Shannon ki se dugta az orrát egész este, én 9 körül végeztem mindennel, amikor is bemerészkedtem hozzá elköszönni és odaadni neki a kulcsokat.

-Remélem, hogy egyszer majd meg fogjuk tudni ezt beszélni – mondtam halkan és letettem a billentyűzet mellé a kulcsokat

Már nem zenélt, csak feküdt a kanapén és a plafont bámulva cigizett. A kis szoba már rég megtelt füsttel, minden lámpát lekapcsolt, úgyhogy csak a kintről beszűrődő minimális fény világította meg a stúdiót.

-Nem játszhatsz így az emberekkel Noa. Túl fiatal vagy még ehhez a világhoz és hozzánk is. Előbb utóbb elő fog jönni Jared-del is – tette hozzá gúnyosan

- Mi a francról beszélsz?

- Elcsavarod minden szerencsétlen fejét, aztán úgy játszol velük, mintha bábok volnának. Egyik nap az egyiket akarod, másnap a másikat, azt pedig pláne nem akarod, hogy mással legyenek, még akkor se ha neked nem kellenek. Gyerekes vagy Noa és azt hiszed, hogy minden körülötted forog. Én marha ezt akartam veled éreztetni, mert oda voltam érted. Azt szerettem volna, ha boldog vagy mellettem és ha ehhez az kellett, hogy a világ közepének érezd magad, akkor azt tettem.

- Tudod talán ez volt a baj Shannon. Nem hibáztatlak téged, ne értsd félre, de ha táplálod a hülyeségemet, akkor sose fogok változtatni rajta. Őszinteséget kértem csak tőled az elején

- Én is, mégis átbasztál. Akkor szerinted kvittek vagyunk? – gúnyolódott velem újra

-Jó, ezzel nem megyünk semmire. Sajnálom, ami történt és remélem, hogy nem sokára normálisan fogunk tudni beszélni egymással

Azzal sarkon fordultam és ott hagytam a füstös lukban főni a saját levében. Kicsit csökkent a lelkiismeret furdalásom, amiatt amit mondott. Talán tényleg ez volt a baj. Elkényeztetett és ezért nem vettem észre a saját hibáimat. Ezért kell a veszekedés, hogy fejlődjön a kapcsolatunk és azzal együtt mi is. Jól esett visszamenni a régi lakásomba, mert hiába volt a nagy vendégszeretet Shannon-nál, mindig is vendégnek éreztem magamat nála. Miközben pakoltam vissza a ruháimat a szekrénybe, megfogadtam, hogy a következő 1 évben még véletlenül se költözöm el sehová. Kell a francnak ez a sok cécó!

Este 11 körül beállított Jared, a változatosság kedvéért megint kaját hozott, folyton etetett.

-Na hogy ment? – dörmögte a fülembe ölelés közben

- Viszonylag jól. Olyan volt, mintha már számított volna rá

- Hogy érted?

- A reptéren már kérdezte, hogy mi bajom van, erre mondtam, hogy nem a fotósok gyűrűjében kéne megbeszélni. Ezután közölte, hogy tudja miről van szó

- Elég szar egy helyzet, de jobb lesz így – jegyezte meg nagy bölcsen, mire elmosolyodtam

- Ja és jó lesz, ha nem hagyjuk abba a veszekedést, mert azt megállapítottuk Shannon-nal, hogy nálunk ez gond volt.

- Mármint, hogy nem veszekedtetek? – kérdezte csodálkozva

- Igen. Mindent rám hagyott, annyira odavolt. Azért most a végén közölte, hogy nem tudom elviselni, ha nem körülöttem forog a világ

- Szerintem én jobban igénylem, hogy én legyek a középpontban, mint te – jegyezte meg elgondolkodva

- Az biztos… Milyen kaját hoztál? – váltottam témát, mert korgott a gyomrom

- A kedvenc kínai helyedről azt a csípős húst, amit szeretsz

- Köszi – mosolyogtam rá hálásan és letelepedtünk a kanapéra enni

JARED

Legszívesebben kiugrottam volna a bőrömből, hogy újra velem van. Hiányzott az illata, az ironikus viccei, a mosolya meg az a nézés, amit eddig csak tőle láttam. Holnapra összetrombitált minket Emma, hogy összerakjuk a turnéállomásokat meg ilyesmiket, úgyhogy muszáj lesz találkoznunk Shannon-nal, bár jobb lenne már előtte beszélni vele azért. Nem voltunk különösebben büszke erre az egészre, de amikor Noára nézek valami olyan érzés jár át, amiért azt mondom, hogy megérte.  Annyira szép még így vékonyan és kicsit meggyötörten is, hogy legszívesebben addig csókolnám, amíg bírnám, de nem tudom, hogy készen áll-e már. Jézusom, olyan vagyok, mint egy tini, aki nem meri megcsókolni a barátnőjét!

-Na? – bökdösött meg Noa, de gőzöm nem volt mit kérdezett

- Tessék?

- Mikor találkozol legközelebb Shannon-nal?

- Holnap. Banda meeting lesz, de szerintem reggel beugrok hozzá

- Oké. Majd szólsz, hogy mi volt? – kérdezte hatalmas kék szemekkel

- Persze, de ne aggódj. Ez az én meccsem, te a tiedet már lejátszottad – simogattam meg az arcát és az a láthatatlan erő megint el kezdett felé tolni

Uralkodj magadon te idióta! - morogtam magamba és inkább ettem még egy falatot

Noa persze úgy nézett rám, mint aki meghibbant, de szerintem már megszokta, mert csak vágott egy pofát és tovább ügyetlenkedett a pálcikákkal.

-Itt maradsz éjszakára? – kérdezte ártatlanul éjfél körül

- Szeretnéd?

- Nem, igazából jó lenne, ha hazamennél, csak udvarias akartam lenni – ironizált a szemét forgatva

- Te meg az a rengeteg eszed – húztam magamhoz nevetve

- Megyek fürdeni akkor. Jössz?

- Tisztán jöttem hozzád – közöltem fapofával és ledobtam magam a nagy franciaágyra

Meg egyébként is rád ugranék, amint levetkőzöl – tettem hozzá magamban, bár így is nagy szükségem lesz majd az önuralmamra éjszaka

Nyilván az összes nála maradt ruhámat kidobta, úgyhogy felvettem az egyik melegítőalsóját és úgy feküdtem be az ágyba. Nyilván röhögni kezdett, amint meglátta rajtam, de hát már csak azért a hangért is megérte.

-Ugye nem bántad meg? – kérdeztem halkan már őt ölelve

- Nem. Te?

- Legyen elég annyi, hogy most nehezen találnál nálam boldogabb pasit

- Akkor mi az istenért nem csókolsz már meg? – fakadt ki durcásan

- Mert azt hittem korai – nevettem fel a saját óvatoskodásomon és végre újra éreztem az ízét a számban