60. Újra a nyeregben

Sziasztok! 

Bocsi a hosszú szünetért, de egyetemi dolgaim voltak...

Remélem elnyeri a tetszéseteket ez a rész (is), hamarosan jön a következőőőő:)

             

-Na, minden megvan? – nézett szét Shan a lakásomban

- Szerintem igen, még az a két bőrönd van és mehetünk – böktem sarokba szórakozottan

Teljesen máshol jártak a gondolataim, folyton Jared szavai kergették egymást a fejemben és különböző forgatókönyveket gyártottam. Vajon most vele is költözést tervezgetnénk, ha együtt maradunk? Vagy soha nem jutottunk volna el idáig? Mi lett volna Shannon-nal, ha a testvérével maradok?

-Noa? Akkor?

- Hogy mi? – kaptam fel a fejem a nevemre

- Mi a baj?

- Semmi. Miért?

- Mert percekre elbambulsz, nem hallod, ha szólok meg ilyenek

- Ne haragudj, csak elfáradtam kicsit a pakolásban, meg délután babáztam is. Itt voltak Hank-ék

- Biztos csak ennyi? – fogta meg a kezemet

- Tuti – erőltettem egy mosolyt az arcomra és megcsókoltam

- Akkor jó. Na gyerünk akkor – kapta fel a két koffert vigyorogva és leegyensúlyozott a lépcsőn, amíg én nosztalgiázva körbenéztem a lakásban, majd magam mögött hagytam a régi életem egy jelentős részét.

- Mondtam, hogy jövő héten megyünk a NASA központjába?

- Nem, hogyhogy?

- Jared kitalálta, hogy az új dalt ott mutassuk be

- Hú, tényleg mindjárt kijön a lemezetek – lelkesültem fel, majd egy gonosz terv ugrott be

- Shannon – kezdtem el simogatni a sebváltós kezét

- Igen? – kérdezte gyanakvó hangon, de vigyorogva

- Egész véletlenül nincs meg otthon a gépeden vagy valami szuper titkos pendrive-on az album?

- Ez elég tisztességtelen kérdés

- Tudom – csúsztattam a kezemet a combjára, amire megfeszült az arca

- Vezetek – szűrte a fogai közt

- Nekem meg barna a hajam, de ennek sincs semmi köze a beszélgetéshez. Szóval? Meghallgathatom otthon az új dalokat?

- Ne légy ilyen türelmetlen. Megígérem, hogy te az egészet hallani fogod a jövő héten, nem csak azt az egy számot. Így jó lesz? – parkolt le a háza előtt

- Majd meglátjuk – kacsintottam rá és kipattantam a kocsiból

SHANNON

Úgy érzem ebből én fogok rosszul kijönni, de ez legyen a legnagyobb bajunk! Gonoszul kacarászva lökte be a kiskaput két bőröndöt maga után húzva, majd toporogni kezdett a bejárati ajtónál. Másoltattam neki kulcsot és találtam egy kulcstartót, amin egy rák vigyorog. Első blikkre talán morbid, de tudom, hogy neki elég sötét humora van ahhoz, hogy értékelje. Nem is tévedtem. Odadobtam neki a kulcscsomót, ő pedig hangosan felnevetett a kis narancssárga állatot látva.

Eszméletlen mennyi cuccot hozott magával, pedig elsőre nem is tűnt soknak a 3 bőrönd és 2 doboz. Minek neki 13 pár cipő? Ráadásul szinte ugyanolyan az összes, max máshol van rajta a csat. Annyi tapasztalatom már azért van, hogy nem tettem szóvá sem ezt, sem pedig a 83 féle blézerét, amit beaggatott a szekrénybe. Élveztem, hogy megállás nélkül csacsog, rendezkedik, egyáltalán azt, hogy ott van. Mégis volt benne valami fura, mintha máshol járna az esze. Majd elmondja, ha akarja.

Bőven elmúlt éjfél mire minden cucc a helyére került, mi pedig bezuhantunk az ágyba. A feje mögé tettem a kezemet és úgy húztam magamra, hogy minél közelebb legyünk egymáshoz. Ő csendben az oldalamat simogatta én pedig kábán a hajával játszottam. 

-Ne – húzta le a kezemet

- Bocsi. Amúgy így is szép a hajad – próbáltam menteni a helyzetet

- Dehogy szép! Úgy nézek ki, mint akit megtéptek

- Inkább úgy, mint aki legyőzte a rákot – húztam le róla a takarót és mielőtt visszaszólhatott volna, megcsókoltam

Általában azonnal reagál az ő teste is, de most valahogy csak feküdt ott.

-Na jó, bökd ki mi a bajod légy szíves – húztam le róla a takarót és törökülésben mellé ültem

Az ajkát harapdálta egy ideig, aztán szembehelyezkedett velem és az ujjait babrálva beszélni kezdett.

-Beállított ma hozzám a testvéred. Elmondta a Sean-os történetet és azt, hogy emiatt rohant el fejvesztve, amikor kiderült a leukémiám. Bizonygatta, hogy szeretett engem és tudja, hogy te meg én jobban illünk egymáshoz, mint vele, de attól még fáj neki ez az egész

Megtörtént az, amitől a legjobban tartottam. Visszaférkőzött Noa tudatába, és ami még rosszabb, a szívébe is. Szótlanul ültem, de belül majd felrobbantam a méregtől és a csalódottságtól. Hogy lehetettem akkora marha, hogy azt hittem velem is boldog lehet?

-Minek költöztél ide? – kérdeztem indulatosan

- Miért ne költöztem volna ide?

- Látom rajtad, hogy még odavagy érte – álltam fel és körözni kezdtem a szobában

- Ebben tévedsz. Igen, fontos volt nekem. De olyan módon árult el és vert át, ami megbocsájthatatlan. Te az első pillanattól kezdve a tenyereden hordoztál és megbíztam benned – állt elém és a pólómmal kezdett babrálni

Hinni akartam neki, de totál begőzöltem és csak a kettejük képét láttam.

-Jó… majd… majd holnap megbeszéljük – fogtam meg a kezét lemondóan és visszahúztam az ágyba

Legszívesebben hátat fordítottam volna neki és alvást színlelve hergelem tovább magamat, de nyilván nem hagyta. Úgy fonódott körém, mint egy kígyó az áldozatára és nem hagyta, hogy hanyagoljam. Miután ügyesen szembefordított magával, a karomba fészkelte magát és a nyakamat kezdte puszilgatni. Férfi legyen a talpán, aki ezt 2 percnél tovább képes tűrni.

-Noa én már öreg vagyok a taktikázáshoz meg a hülye trükkökhöz. Nem akarok segget csinálni a számból, úgyhogy ha nem vagy ebben biztos, akkor nem kell erőltetni – emeltem fel az állát, hogy lássam a szemét

- Nem kell tartanod attól, hogy nekem valaha is bármi közöm lesz megint a testvéredhez. Nem poénból cuccoltam össze veled. Világos?

- Jó – hagytam rá

Kicsit csitult bennem az indulat, de tuti lesz még ebből veszekedés Jared-del is, meg lehet, hogy vele is.

NOA

Lélegzetvisszafojtva feküdtem mellette, nem tudtam, hogy végeztünk-e vagy sem. Totál megértem, hogy kiakadt, ő lenne az utolsó, aki hazugságot érdemelne, mégse voltam vele teljesen őszinte. De jó lesz ez, elnyomom magamban ezeket a hülyeségeket és vidáman elleszünk. Lassan melózni is visszamegyek és minden olyan lesz, mintha normális ember lennék. A rocksztár barátot kivéve.

Nem sokat aludtam este, Shan valamikor 4 körül ment ki a nappaliba és reggel 7-kor kint találtam meg a teraszon. Egy hatalmas bögre kávét iszogatott és csak bámult ki a fejéből.

-Csatlakozhatom? – kérdeztem félénken az előző este miatt

- Persze – lágyult el a tekintete és arrébb húzódott a kanapén

Azonnal átölelt és a kezembe nyomta a kávéját is, ő ilyen osztozkodó típus.

-Megígérem, hogy nem foglak szarban hagyni – szólaltam meg egy kis idő elteltével, mire ő felröhögött

- Istenem, ilyet is csak te tudsz mondani – görnyedt össze nevetve, ami engem is megmosolyogtatott

- Jó, hát tudod hogy értem

- Tudom hát, nincs para. Elég szar az egész helyzet, de valamiért mégiscsak itt vagy most, pedig nem kényszerítettelek tüzes vassal. Addig maradsz, ameddig akarsz. A lényeg, hogy ne verjük át a másikat. Oké?

- Igen és köszi – hajoltam hozzá egy csókra

Nyálasan romantikus volt, ahogy a nap felkeltében smárolunk békülés után, de hát ha egyszer ilyen fasza helyen lakott egy ilyen isteni csávó, akkor mit lehet tenni? Úszok az árral.

Shannon egész nap stúdiózott meg a srácokkal volt, kíváncsi vagyok mit fog mesélni este. Én délben beugrottam végre a szerkesztőségbe, ahol agyon ölelgettek a srácok és könyörögtek, hogy menjek vissza. Kirendeltek ugyanis valami picsát Tom-ék, hogy ideiglenesen irányítsa lapot, mellesleg tökéletesen figyelmen kívül hagyva az én jelöltemet.

-Hallod, múltkor azt akarta, hogy írjunk egy cikket arról, hogy lelövik azokat a kutyákat, amikben nincs olyan chip. Kérdezem, hogy ezt mégis honnan veszi. Tudod mit mondott az a némber? „Nagymamám hallotta a fodrásznál.” Hát azt hittem felképelem – méltatlankodott Dan

- Mennyi idős ez a nő?

- Nem tom’ szerintem olyan 30 lehet, de hát annyi esze van, mint egy marék lepkének – forgott körbe a székével röhögve

- Na, megígérem, hogy pár héten belül véget ér a rémálom és visszajövök – jelentettem be boldogan

- Nem szívatsz? – állt meg a pörgésben Dan

- Nem bizony. Már csak kontrollra kell járnom, kezdek erősödni is, úgyhogy szerintem semmi akadálya nincs

- Ez azz! – kapott fel boldogan

- Na, úgy látom mindenki elkészült a rá kiszabott feladatokkal – szólalt meg valaki affektálva mögöttünk

Lassan fordultam szembe a hang forrásával, majd felvettem a legkedvesebb hangomat és arcomat.

-Jó napot kívánok! Noa Grant vagyok – nyújtottam neki kezet, mire a padlón kötött ki az álla

Bugyután hebegni kezdett, hogy nem találkoztunk még és mennyire örül, hogy itt vagyok és így tovább, de a szavába vágtam.

-Én is sokat hallottam már magáról. Egyébként jó tanácsként mondom, hogy ha ne adj isten a jövőben még vezető beosztása kerülne, jó volna kerülni ezt a hangnemet a munkatársaival. Nem célravezető – kacsintottam rá

Szerencsétlennek csak vörösödött a botoxos feje, de egy szót se szólt vissza. Fújtatva robogott vissza az ÉN irodámba a 10 centis, platformos picsa cipőjében, majd nekiállt telefonálni.

-Ez állat volt – lelkendezett Dan, majd szép lassan mindenki körénk gyűlt

Hiányoztak a srácok, bár leginkább az, hogy korombeliekkel legyek és végre érezzem, hogy hasznos vagyok.

-És milyen lesz a következő szám? Ki lesz a címlapon?

- Ne is mond! Ez az ostoba nő mindenkinek beharangozta, hogy lezsírozott egy interjút Morgan Freeman-nel. Érted? Morgan Freeman! Ő a világ legjobb színésze! Erre kiderült, hogy ez igazából annyi, hogy megszerezte a menedzsere számát. Találkozott a nővel, de állítólag annyira röhejes és buta volt, hogy 5 perc után elküldték a búsba. Szóval ugrott Freeman és egyelőre kb. üres a címlap

-Ezt most nem mondod komolyan?! De ha ilyen amatőr akkor hogy került ide? – hitetlenkedtem

- Nem tudom, gondolom széttette a lábát valami fejesnek. Az tuti, hogy nem az esze miatt van itt

- Akkor szerezzünk valakit – lelkesültem be és rögtön pörögni kezdett az agyam

Pillanatok alatt elborított a régi bizsergés és az adrenalin, hiszen közeledett a lapzárta és ahogy elmondták a srácok, a cikkeknek is kb. csak a fele van kész.

-Én nem ismerek senki híreset – morfondírozott Emily

- Tuti? Olyan is jó lenne, aki most kezd befutni és mondjuk egy kis színházban játszik vagy ilyesmi

- Várjatok csak. Azt hiszem van egy ötletem. A nagynéném masszőr és mintha azt mondta volna, hogy jár hozzá valami színész

- Azt nem tudja kicsoda?

- Ő Ed-nek hívja, de ettől bárki lehet. Pillanat, felhívom – pattant fel Emily

- Na, ez kezdetnek szuper. Mi van a cikkekkel? Ki nincs még kész? – néztem körbe, mire vagy 5 kéz lendült a magasba

- Akkor? Mire vártok fiatalok? – nevettem el magamat és el kezdtem körbe sétálgatni, hogy segítsek nekik

A szőkeség ott trónolt az irodámban, ki se tudta az orrát egész nap, amíg mi kb. befejeztük a lapot.

-Kell nekünk Eddie Redmayne? – kiáltotta el magát Emily vigyorogva, mire egy össznépi éljenzés volt a válasz

Este 8-kor néztem először a telefonomra, Shannon keresett, úgyhogy gyorsan felhívtam, hogy ne aggódjon.

-Szia! Ne haragudj, hogy nem vettem fel, de bejöttem a szerkesztőségbe és mostanáig melóztunk. Annyira élvezem! – lelkendeztem

- Gondoltam, hogy ott vagy, azért nem hívtalak többször. Mikor jössz?

-Szerintem egy fél órán belül – néztem szét

- Oké, várlak baba – cuppantott bele a telefonba

Villámgyorsan leszervezték az Eddie-s interjút, én pedig megígértem nekik, hogy a következő számot már én fogom koordinálni.

Halálosan elfáradtam, de mérhetetlenül boldog voltam és újra éreztem, hogy igazán élek. A Jared-es sztori hülyeségek tűnt, nem is gondoltam rá egész nap, viszont Shannon hiányzott. Nagyon megkívántam a fagyit, úgyhogy hazafele menet jól bevásároltam. Shan a teraszon ücsörgött és twitterezett, én pedig két nagy tállal és kanalakkal mellé telepedtem.

-Szia! – mosolyogtam rá és nyomtam egy puszit a szájára

- Hello. Na mesélj, milyen vol… - kezdett bele, de a szeme a fagyira siklott, úgyhogy mindent elfelejtett és rávetette magát

Be nem állt a szám egész este, annyi szünetet tartottam csak, amíg betömtem egy nagy kanál fagyit, majd újra darálni kezdtem.

-Úgyhogy kb. másfél hét múlva visszamegyek melózni – fejeztem be boldogan

- Nekünk is kb. akkor indul a cd promó meg aztán a turné – tette le a kanalát és rám nézett

- Ohh… Nem gáz, megoldjuk

- Hajlandó vagy eljönni mondjuk Európába velünk?

- Végig? – szaladt fel a szemöldököm

- Nem, hiszen dolgoznod kell neked is. Csak időnként, hogy találkozzunk

- Persze, az megoldható

- Tényleg? – csodálkozott el és megkönnyebbülten felsóhajtott

- Simán. Ne parázz ilyeneken, úgyis megoldjuk. Nem vagyok fa, hogy egy helyben kelljen maradnom – kacsintottam rá, mire felkapott és úgy kezdett csókolni

- Részletesen elmondom az úti tervet, jó? Bent a hálóban – suttogta a fülemben, amitől azonnal felébredt a hasamban szunnyadó pillangó had