47. Enyhülés

JARED

Nem akartam, hogy megint elcsússzon valamin a tervem, úgyhogy egyik este fogtam magam és elmentem Noához.

-Szia, én vagyok. Beszélhetnénk? – kérdeztem a kapucsengőn

- Jó, gyere fel

Na ez már jó jel, legalább nem küldött el a fenébe, mint általában, bár ettől még lazán rám csaphatja 5 perc után az ajtót. Most nem volt nálam se virág, se csokoládé, se valami összerakott és átgondolt beszéd, egyszerűen csak ezredjére is bocsánatot akartam kérni tőle és megesküdni, hogy az életben nem csalom meg többet.

-Bejöhetsz, de fogd rövidre – mondta kimérten miután beengedett

Elég rosszul festett ő is, fáradt és fénytelen volt a szeme, szerintem fogyott is ráadásul láthatóan rosszkor mentem, mert egy tonna papír volt az asztalon, középen a laptopja és vagy 4 kávésbögre jobbra-balra.

-Dolgozol?

- Igen – masszírozta meg az arcát

- Noa, én… szóval nem tudok újat mondani, csak azt, hogy elcsesztem és nagyon de nagyon sajnálom. Mondd meg, hogy mit csináljak és megteszem

- Semmit nem kell tenned Jared. Megértettem, hogy megbántad, talán el is hiszem, de ettől még nem fogok tudni bízni benned megint. Minden faszságod ellenére szeretlek, de ez már nem biztos, hogy nem elég. Nem akarok minden nap úgy felkelni, hogy vagy mellettem leszel vagy nem, este pedig úgy engedni el téged valami rendezvényre, hogy lehet megint elcsábulsz. Én nem ilyen életet akarok – rázta meg a fejét csalódottan

- Megértem a félelmeidet, de hadd bizonyítsam be, hogy nem kell ilyenektől tartanod – guggoltam le elé

- Megvolt az esélyed, de elszúrtad

- Nálad nincs második esély? – kérdeztem halkan, most először éreztem azt, hogy nem tudom helyrehozni

Hosszú másodpercekig nem felelt csak az arcomat fürkészte, ezzel pedig az őrület határára sodort lassan.

- Van, de te nem érdemled meg – jelent meg egy pici mosoly a szája sarkában, amitől meglódult a szívem és zsákba gyűjtöttem volna a felhőket is örömömben

- Tudom, de mégis itt csúszok- mászok előtted! Szeretlek és megígérem, hogy ez jó lecke volt és nem fog előfordulni többet. Túl fontos vagy nekem – hajtottam le a fejemet

NOA

Nem bírtam tovább, muszáj volt hozzáérnem, éreznem az illatát és a szorítását. Ott guggolt előttem lehajtott fejjel én pedig fütyülve az agyam tiltó „sikítozására” magamhoz öleltem.

-Csiga tempóban fogunk haladni, mintha 12 évesek lennénk, világos? -  motyogtam a hajába

- Rendben, de remélem nem kell 6 évet várnunk a szexszel

- Úgy is van, vágd csak a fát magad alatt – toltam el magamtól

- Oké, bocsi csak kicsit oldani akartam a hangulatot

- Ne erőlködj, nem fogom tudni egyhamar elfelejteni ezt az egészet

És ekkor eszembe jutott valami, de ez a felismerés olyan volt, mintha téglával vágtak volna fejbe. Hisz én is félreléptem egy egészen picikét abban a bizonyos kocsmában, igaz az csak csók volt, de akkor is. Hogy a fenébe nem jutott ez eddig eszembe? Ennyire el voltam foglalva saját magam sajnálatával…?

-Noa? Mi a baj? – hajolt elém Jared

- Mi? Ja… semmi… csak elgondolkodtam – füllentettem és úgy néztem szerencsétlenre, mint aki szellemet lát

Lehet, hogy nem kéne ennyikre jégkirálynőnek lennem, hisz nekem is van vaj a fülem mögött bőven, David felbukkanásáról nem is beszélve.

-Akkor most mi lesz? – kérdeztem kicsit összeszedve magamat

- Meghódítalak. Újra

- Jól hangzik – mosolyodtam el és megint megöleltem

Nyálasan hangzik, de most kerül helyre a lelkem. Amikor szuszt-kiszorítóan öleltük egymást és egy rizsszemet nem lehetett volna közénk préselni.

-Most viszont jobb lenne, ha elmennél mert rengeteget kell dolgoznom – mutattam a papír kupacos asztalra

- Rendben, de ugye nem fogod meggondolni magad holnapra, amikor beállítok és elviszlek reggelizni? – vonta fel a szemöldökét

- Hát ezt nem tudom garantálni

- Ez nehezebb lesz, mint gondoltam – túrt a hajába kifelé menet

Mindenre tudtam figyelni, csak a munkámra nem, folyton elkalandozott a tekintetem, a gondolataimról nem is beszélve. Mind a ketten félreléptünk, csak neki egy kicsit nagyobbat sikerült, mint nekem. Én nem mondtam el, ő igen. Mondjuk, hogy egyenlőség a dolog vége.

Ennyit a matekról. A bizalom már más lapra tartozik. Hosszú hónapokig azon fog kattogni az agyam, hogy amikor elmegy otthonról akkor tényleg dolgozni megy-e, vagy épp valaki más ágyában henteregni. Annyit viszont én is megtanultam ebből a fiaskóból, hogy tényleg nem szabad valakire 98%-ban támaszkodni. Amikor vége lett és elvitte a cuccait a lakásomból, úgy ültem ott a kanapén egymagamban, mint valami hajótörött a lakatlan szigeten. Nem tudtam mit kezdjek a szabad időmmel, hiányzott minden percben, mert eszembe jutott, hogy pár hete akkor épp vele ezt meg azt csináltuk. Kibaszottul fájt, amit tett, nem egy estém fulladt őrült piás bulizásba, de soha senkivel nem feküdtem le a köztes időben sem.  Zoéval lettem különösen jóban, aki nem rég jött a szerkesztőségbe és totálisan őrült volt.

Előfordultak ide-oda smárolások, de a srácok felére nem is emlékszem és egyikük se volt olyan hatással rám, mint Jared. Másnap reggel pedig egyedül, szerencsétlenül és az esetek nagy részében depressziósan ébredtem, bevonszoltam magam a szerkesztőségbe, majd 2 órányi papírpakolgatás után hazamentem. Jó időszak volt, de azért baromira lezárnám már…

Elhatároztam, hogy gatyába rázom az életemet, mert az nagyon nem járja, hogy egy pasi miatt elvesszen a meló iránti lelkesedésem, meg úgy általában az életkedvem. Arrébb söpörtem néhány újságot, aztán az asztalra csaptam egy papírt és írni kezdtem.

Eléggé elengedtem magam mostanában, úgyhogy rám fér egy nagy tatarozás, minden téren. A lakást se ártana újrafesteni itt-ott, a kuplerájról nem is beszélve. Ezek után felhívom az összes olyan los angeles-i barátomat, akiket önző módon elhanyagoltam az elmúlt pár hónapban, leginkább Jared miatt. Az újságot is össze kéne kapni egy kicsit, mert kezd ellaposodni, bár még így is elég szépen fogy és nem ártana lassan terjeszkedni is valamerre. Legalább 2 olyan helyre elutazom a következő időszakban, ahol még soha nem jártam, akár egyedül is. Jared-del tényleg lassan fogunk haladni, már amennyire ez sikerülni fog.  Anyáékkal is rendbe hozom a kapcsolatomat és megpróbálom a tesómat is elviselni.

A listámat az éjjeli szekrényemre tettem és tervek százával a fejemben feküdtem le aludni. Hosszú idő óta végre sikerült kialudnom magamat, reggel Jared ébresztett a csengetésével.

-Szerinted mikor keltem 8 órakor hétvégén? – nyöszörögtem miután beengedtem és elterültem a kanapén

- Tudom, hogy korán van, de terveztem pár dolgot mára

- Az szomorú, mert nekem már van programom – motyogtam csukott szemmel

- A francba

- Mit terveztél? – kíváncsiskodtam

- Hát így el se mondom. Megtartom egy következő randira

- Na most biztos nagyon okosnak hiszed magadat – morogtam és elindultam öltözködni, amin ő jót mosolygott

Nagyon kitett magáért, a kedvenc kávézómba vitt, ahol meglepő módon a kedvenc virágom volt az asztalon és a pincér kérdés nélkül kihozta a kedvenc reggelimet. Folyton kérdezősködött a lapról, rólam, anyáékról meg úgy általában mindennel kapcsolatban nagyon érdeklődő volt. Ő is mesélt az új lemezről, a terveiről, de végig „jól” viselkedett, tényleg elölről kezdte az udvarlást meg mindent.

-Nem hordod a gyűrűt – állapította meg a kezemre pillantva

- Hát nem. Talán majd egyszer újra fogom

Még akkor vettem le, amikor kiköltözött, minden rá emlékeztető dologtól meg kellett szabadulnom, különben tuti bekattantam volna.

-Rendben. Mit tervezel mára?

- Elmegyek fodrászhoz, aztán pedig festéket venni és egy lakberendezési boltba

- Lakás átalakítás?

- Bizony, ránk fér

- Most is gyönyörű vagy – bókolt, amibe sajnos most is belepirultam

- Köszi, bár a lakásomról ez nem mondható el

- Nem kell segítség? Profi vagyok festésben – bizonygatta

- Köszi, de Zoé már megígérte, hogy átjön segíteni

- Az új lány a szerkesztőségből? Azzal a hülye hajjal?

- Igen, ő

- Akkor gondolom ma már nem találkozunk

- Nem hiszem – rántottam meg a vállamat

Láttam rajta, hogy szenved és rosszul érzi magát, de a világért nem enyhítettem volna a viselkedésemen. Megérdemli és kész.

Miután fizetett és hazakísért, volt egy pillanat, amikor azt hittem megcsókol, de csak egy ölelés és arcra puszi lett belőle.

-Hát akkor majd valamikor találkozunk – húzta el a száját

- Ha gondolod felhívlak, amikor kész a lakás és akkor átjöhetsz megnézni

- És az mikor lesz? 1-2 hét? – nézett rám szomorúan

- Inkább 1-2 nap…

- Oké, akkor szia

Valamivel 1 óra után végeztem a fodrásznál és máris új embernek éreztem magamat, pedig csak befestette és kicsit vágott belőle. Zoé már az üzlet előtt toporgott, amikor odaértem, majd egy kész tervrajzot mutatott, hogy szerinte hogy kéne kinézni a lakásomnak. Az elmúlt hónapban elég sokat voltunk együtt, volt ideje tanulmányozni a lakást is, úgyhogy olyan részletes ötletei voltak, hogy majdnem dobtam egy hátast.

-Szóval a hálóval szerintem nincs nagy gond, de egy új függöny meg pár kép nem ártana - kezdett bele és 2 méterrel előttem tolta a kocsit izgalmában

- Oké, de várj meg – kaptam utána nevetve

Úgy dobálta a cuccokat a bevásárló kocsiba, hogy csak néztem, de igazából mindegyik tetszett

-Ami a nappalit illeti… én a helyedben feldobnám egy kicsit, mert túl… fehér. Mit szólnál ahhoz, ha az egyik falat valami élénkre festenénk? – állt meg a festékek előtt

- Nekem tetszik az ötlet. Mondjuk ez a bordó?

- A-a, túl sötét és a szoba így is akkora, mint egy kamra

- Akkor ez? – böktem egy narancsra

- Na ez rögtön jobb. Szerintem 3 doboz elég lesz. Na és nézd – tolta elém a tervet – ide rakhatnánk valami színes szőnyeget. Mondjuk sötét narancssárgát és ahhoz passzoló párnákat a kanapédra- fordult be a textil osztályra

- Oké – bólogattam a rajzát tanulmányozva, amíg ő párnahuzatokat válogatott

- Végül pedig kell pár virág. Nem érdekel, hogy nem akarod és szerinted megölöd őket, de tök élettelen a nappalid – fojtotta belém a szót

- Itt nincsenek is virágok – néztem szét diadalittasan

- Nincsenek hát, de a szomszédos kertészetben szerintem találunk. Na nyomás – tolt a pénztárhoz

Bepakoltuk a hatalmas csomagokat a kocsiba, majd átsétáltunk a növényekhez.

-Jó napot, miben segíthetek? – jött elénk egy eladó

- Olyan virágot szeretnék, ami igénytelen, gyorsan nő és lehetőleg szép színes a virága – foglaltam össze az igényeimet

- Hát ezt így egyben nem tudom garantálni kisasszony. Ami virágzik, azzal törődni kell

Zoé szerint muszáj volt megtanulnom életben tartani egy virágot, úgyhogy engem tökéletesen kihagyva a döntésből, rábökött 4 virágra.

Sikeresen elköltöttem egy kisebb vagyont, mert haza felé még beugrottunk egy ilyen csecsebecsés boltba és mindenféle aprósággal megpakolva távoztunk. Volt ott váza, kiskép, nagykép, világító fűzér, pár fali dísz és egy lámpa is.

-Na, azt hiszem miden megvan – nézett szét Zoé büszkén a csomag halmon a nappaliban

- Gondolod? Ne menjünk még vissza valahova?- ironizáltam

- Nagyon vicces vagy, na fogjunk hozzá

Délután 6-kor nekiálltunk bútort tologatni, fóliázni végül pedig szobát festeni. Nagyon élveztem, ahogy apránként átalakult a szoba képe, csak azt sajnáltam hogy nem tudtuk befejezni a nappalit aznap. Száradni kellett a festéknek…

Zoé ott aludt nálam, este csomót beszélgettünk, főleg Jaredről és a mostani „viselkedésemről”.

-Szerintem ne büntesd túl sokáig, végülis te se voltál éppen egy szent

- Tudom, de ha megint túl hamar közel engedem magamhoz, akkor ugyanaz lesz a vége, mint most – nyavalyogtam

- Ez hülyeség. Ma például lazán áthívhattad volna segíteni

- Majd holnap átjön megnézni az eredményt

- Jó, de légy kedves vele, ne picsáskodd el a dolgot - okoskodott

- Oké…

Másnap végre a helyére kerültek a bútorok a nappaliban, rendesen kitakarítottunk és a hálószobámat is kidekoráltuk. Zoénak igaza volt a színekkel és a növényekkel kapcsolatban is, sokkal vidámabb volt az egész lakás. Ebédre rendeltünk egy pizzát és evés közben a művünket csodáltuk.

-Na, akkor estére áthívhatod a pasidat – kacsintott rám

- Jó, de csak lakásnézőbe

- Jajj istenem, nem vagy már szűzlány!  Minek játszod itt a távolságtartó úrilányt? Oké, megcsalt és nem bízol benne per pillanat, de te is félreléptél, úgyhogy semmivel nem vagy jobb nála – emelte fel a hangját

- Én nem feküdtem le mással – morogtam durcásan

- Az most tök mindegy! Szedd össze magadat és békülj ki vele rendesen. Ahelyett, hogy örülnél egy ilyen pasinak, kelleted magadat

Igaza volt és abban is, hogy ha sokáig játszom a jégkirálynőt, akkor keres valakit mást, aki nem nyávog annyit.

-Igazad van. Áthívom és normális leszek vele – pattantam fel és már hívtam is

- Szia, én vagyok. Elkészült a lakás, ha gondolod gyere át megnézni…aham, olyan 7 óra körül… rendben, szia!

- Ügyes kislány – simogatta meg a fejemet vigyorogva – na akkor én lépek is. Csípd ki magadat és majd hívj, hogy mi volt. Pá – integetett kifelé menet

Gyors hajmosás, kis smink, egyszerű ruhák, de borsónyi gyomor. Hát így vártam Őt. Hamarabb elkészültem, úgyhogy nekiálltam sütit sütni, hogy még otthonosabb legyen az illattól a lakás. Jared pontos volt és még lakás avató ajándékot is hozott, egy 5. virágot.

-Azt hittem ez lesz az első. Úgy emlékeztem nem vagy nagy növénybarát

- Zoé meggyőzött az ellenkezőjéről…Na gyere be, nézz szét nyugodtan

Úgy sétált körbe, mint egy megilletődött kisgyerek a vendégségben, nagyon kis aranyos volt. Miután mindenhol járt, leültünk a kanapéra teázni és sütizni, bár láthatóan meg volt lepve a kedvességemtől. Nem tudtam bunkó lenni vele, túlságosan szerettem…

-Hiányzol Noa – szólalt meg hirtelen – Tudom, hogy azt mondtam jó, ha lassan haladunk, de majd megpusztulok, hogy itt ülsz ilyen közel hozzám és nem csókolhatlak vagy érinthetlek meg

- Akkor ne fogd vissza magadat – mondtam halkan ő pedig úgy esett nekem, mint egy kiéhezett vadállat

 az új nappali :)