49. Készülődés

Jó volt újra vele lenni, de valami nem volt az igazi. Közel sem volt olyan ösztönös és könnyed, mint régen, én legalábbis folyton feszengtem mellette. Bármennyire is akartam, egyszerűen képtelen voltam bízni benne, annak ellenére, hogy ő a lelkét is kitette. Jobbnál jobb programokat csinált, utazgattunk, szerelmeskedtünk, de ez se volt még elég. Ezen tényleg csak az idő tud segíteni, bármilyen sziruposan is hangzik.

-Minden rendben?- kérdezte egyik este vacsora közben

- Persze, csak fáradt vagyok

- Van egy hírem – mondta lelkesen

- Na?

- Elvállaltam egy filmszerepet. Egy AIDS-es transzvesztitát játszom

-Te-tessék? – kezdtem el köhögni

- Jó, tudom mit gondolsz, első hallásra kicsit ijesztő meg hülyeségnek tűnik, de hidd el, hogy nem véletlenül vállaltam el. Nem játszom szar filmekben

- Te tudod – rántottam meg a vállamat

- Ennyi? Semmi gratulálok vagy mesélj még a filmről?

- Ne haragudj, gratulálok – eresztettem meg egy halvány mosolyt

- Mi van veled? Ne mond nekem, hogy ez csak szimpla fáradtság

- Azt hiszem beteg leszek, nem érzem túl jól magamat

- Fáj valamid?

- Csak a szokásos migrén meg fájnak a végtagjaim – nyújtóztam egy nagyot

- Huszonévesen egyiket se mondanám normálisnak. El kéne menned egy orvoshoz. Kérjek időpontot az enyémnél?

- Nagyon sűrű a következő pár hetem, nem lesz időm semmire – ráztam meg a fejemet és letuszkoltam egy kanál levest a torkomon

Nem esett jól, ahogy mostanában semmi sem, pedig Jared nagyjából a világ összes országából felszolgált valamit az elmúlt hetekben.

-Ez így nagyon nem lesz jó Noa. Az egészségedre muszáj időt szakítani, karácsonykor meg csak nem fogsz dolgozni. Valamikor jövő héten el kéne menned – erősködött, de nem volt hozzá türelmem

- Mondom, hogy nem. Mit nem lehet ezen megérteni? – fakadtam ki és otthagytam az asztalnál

Sokkal ingerlékenyebb voltam, de mindig csak a fáradtságra fogtam. Hallottam, ahogy becsapja az ajtót, bár nem is csodálom, hogy elege lett belőlem, néha én is a falra másztam saját magamtól. Elpakoltam a vacsora maradékát, rendbe tettem a konyhát, aztán folytattam a félbe maradt munkáimat. Valamikor hajnali 4 körül feküdtem le, de nem tudtam most se aludni, forgolódtam egy ideig, majd 6 óra felé lementem a partra futni.

Jared megsértődött a bunkóságomon és nem keresett semmilyen formában, engem pedig lefoglalt minden más. Ez se normális… Jó pár nappal később véletlenül találkoztunk egy reggeli futás alkalmával.

-Szia – köszöntem lihegve

- Hello

- Ne haragudj rám

- Voltál orvosnál?

- Nem – mondtam a homokot rugdosva

- Néztél mostanában tükörbe, Noa?

- Nem vagy az apám, hogy kioktass – kaptam fel megint a vizet

- Elvileg a barátod vagyok, de mostanában úgy viselkedsz velem, mint egy idegennel. És kurvára nem érdekel mit mondasz vagy milyen a naptárad, 20-án 11-re időpontod van az orvosomhoz.

- Hogy mi van?

- Mondtam, hogy nem érdekel. Szia! – integetett és már futott is tovább

-Hogy az a… állj meg – rohantam utána

Ott kergetőztünk, mint két idióta kisgyerek, aminek az lett a vége, hogy a homokba kötöttünk ki, persze csókolózva.

-Ezt nem itt kéne befejeznünk – mormolta a számba és felhúzott a földről

Megint hozzánk mentünk és gyors menet után mindketten indultunk dolgozni, bár ő még romantikázni akart…

 December 20-án bejött az irodába, kivette a kezemből a telefont, betuszkolt a kocsiba és elvitt az orvosához. Ott hadakoztunk és szitkozódtunk a folyosón, amíg ránk nem szóltak, hogy ezt mégsem kéne.

-Nem hiszem lel, hogy elráncigáltál a munkahelyemről – morogtam a kemény műanyag széken kuporogva

Utáltam a kórházakat, émelyegtem a szagoktól, az orvosi műszerek és tűk látványáról nem is beszélve. Nem sokszor voltam beteg, de az egyik nagymamám kórházban halt meg és előtte hónapokig járkáltunk be hozzá, talán innen az utálat.

-Noa Grant – szólított egy nővér

- Bemenjek veled?

- Feltétlenül – gúnyolódtam és ott hagytam a büdös folyosón

- Üdvözlöm, Dr. Jeremy McKelley vagyok. Mik a panaszai?

- Semmi, csak a barátom azt hiszi beteg vagyok – durcáztam, mint egy két éves

- Na de mégis – mosolygott szelíden

- Ahh nem tudom. Fáradékony vagyok, nem igazán van étvágyam, sokat fáj a fejem és néha nem tudok aludni

- Mit és mennyit dolgozik egy nap?

- Egy magazin főszerkesztője vagyok és változó, hogy mennyit dolgozok. Általában 10-12 órát

- Mióta észleli ezeket a tüneteket?

- Huhh nem is tudom. Nagyjából 1 hónapja vettem észre, hogy kevesebbet bírok. Akkor be is lázasodtam, egy sima influenzának tűnt

- Értem. Ezeket töltse ki, addig a nővér előkészíti a szükséges eszközöket a vérvételhez. Ezután meghallgatom a tüdejét és végzek néhány fizikális vizsgálatot is

- Rendben – bólintottam megilletődve és töltögetni kezdtem a lapot

Négy üvegcsényi vért vettek le tőlem, aztán jött a hallgatózás, majd mindenhol megnyomkodott a doki.

- Rendben, Susan, írja kérem – fordult a nővérhez és hadoválni kezdett neki szaknyelven

- Mik ezek a foltok a vállán? – állt meg a diktálásban és félrehúzta a felsőmet

- Folyton nekimegyek dolgoknak és ilyen a helye – nézegettem a kékségeket, amik eddig fel se tűntek

- Értem

Amíg én felöltözködtem ők magukban beszélgettek, majd mosolyogva fordult hozzám az orvos.

- Rendben, mára ennyi, és ha megvannak az eredmények egyeztetünk egy új időpontot. Addig is vigyázzon magára és egyen rendszeresen

- Oké, köszi doki – ugrottam le a vizsgáló asztalról

Jared kint beszélgetett egy idős nénivel, bár gyanítom, hogy inkább fordítva történt a dolog, mert szegényem csak hallgatott és kényszeredetten mosolygott.

- Na mi a helyzet? Készen vagy? – pattant fel ahogy meglátott

- Igen, vett tőlem vért, majd hív, ha meglesznek az eredmények

- De semmi tippje nem volt?

- Nem hiszem, mert egy rakat kérdést felvett

- Jól van – nyomott egy puszit az arcomra

Nem volt hajlandó visszavinni a szerkesztőségbe, úgyhogy elmentünk ebédelni aztán ajándékokat nézni. Úgy egyeztünk meg, hogy karácsony első napját náluk töltjük, utána repülünk át anyáékhoz. Nem igazán csíptük egymást a kedves mamával, de nem nagyon érdekelt, csak nem lesz olyan borzalmas.

-És te mit szeretnél karácsonyra? – ölelt át és szorosabban húzott magához

- Nem is tudom… Talán egy kis nyugalmat

- Mármint tőlem? – kérdezte lefagyva

- Dehogy, ettől a várostól meg az egész hajcihőtől

- A film miatt most elég sűrű a programom, de kiharcolhatok pár napot, ha szeretnéd- nyúlt rögtön a telefonja után

- Ne-ne-nem kell. Annyira nem fontos, hogy felborítsd a beosztásodat

- Noa, hagyd hogy segítsek. Kérlek – állított meg

- Ne értsd félre, de nincs szükségem rá

- Dehogynem van. Érzem, látom hogy valami nincs rendben de nem tudok rájönni

- Én se – motyogtam

Hirtelen kivert a víz, lehet hogy volt egy kis lázam is.

-Gond lenne, ha máskor folytatnánk a vásárlást? Nem vagyok túl jól

- Oké, nem gond. Hazaviszlek. Megálljuk valamilyen gyógyszerért?

- Nem kell, van otthon lázcsillapító

Aggódva pillantott felém az úton, de én csak a hidegrázásra tudtam figyelni. Muszáj volt belátnom, hogy igaza van, elég rossz bőrben vagyok mostanában, de mindig a sok munkára fogtam. Hajlamos voltam túlhajtani magamat, pláne ha élveztem, amit csináltam. Kivételesen nem aludt nálam, mert másnap korán ment forgatni, hogy aztán halálra rémisszen délben, amikor beállított kisminkelve, méteres műszempillákkal.

-Jöttem, ahogy leállt a kamera, ezeket a szarokat se szedtem le. Még jó, hogy nem állított meg a rendőr – darálta a műszempillákkal bajlódva

- Na várj, segítek

Elég röhejes volt a szitu, ahogy köntösben és mamuszban próbálom levarázsolni a pasimról a pillákat.

-Hogy érzed magadat?

- Jobban, sikerült aludnom is a gyógyszertől – mosolyogtam rá

- Ennek örülök, de azért nem kell még virgonckodni

- Hmm.. nem? Pedig pont azt terveztem – húztam az agyát

- Jó, hát mondjuk, ha nem erőlteted meg magadat, akkor lehet, hogy még jót is tesz  - magyarázta komoly fejjel és a nyakamat kezdte puszilgatni

- Nem kell visszamenned? – kérdeztem elgyengülve

- Majd csak délután – tolt a szobám felé

Amúgy is elég gyenge voltam, nemhogy ha ő simogatott, úgyhogy most rá maradt a dolog nagy része, bár láthatóan cseppet sem bánta. Néha bevillant, hogy életem végéig vele szeretnék lenni, másik pillanatban pedig megrémülök az egésztől. Bonyolult egy spiné vagyok az biztos.

Délután megint a várost jártuk ajándékok után kutatva, bár nekem folyton a lap körül keringtek a gondolataim.  

-Oké, megígérem, hogy 3-kor beviszlek a szerkesztőségbe, de könyörgöm legalább addig élvezd, hogy nincs dolgod – torpant meg

- Jó, igazad van. Menjünk be ide – böktem egy bolt felé

Sose voltam az a vásárolgatós típus, a karácsonyi idegbajt különösen nem szeretem, de most el akartam merülni benne. Azért persze sikerült pár dolgot találnunk, úgyhogy cuccokkal megpakolva távoztunk.

Jared megetetett, aztán kirakott a lapnál ő pedig ment megint átváltozni. Annyira élvezte, hogy össze-vissza sminkelik meg női ruhákat hordhat, hogy már várom mikor kezdi el kedvtelésből hordani a hálóingemet. Amilyen gizda még jó is lenne rá.

Meglepően láttam, hogy nélkülem se állt meg a lap, mindenki haladt a dolgával és tök normálisnak tartották, hogy nem dekkoltam ott éjjel-nappal, mint eddig.  Nem is nagyon feszültem rá a dologra, átfutottam pár cikket és már ott se voltam.

Szerettem a karácsonyt, és minden nyavalyám ellenére most is kezdett elkapni a hangulata, úgyhogy otthon nekiláttam mézeskalácsot sütni és kidekorálni a nappalit. Nem lenne célszerű üres kézzel beállítani a mamához, úgyhogy muszáj lesz kitalálnom valamit, amit nem vág mondjuk a fejemhez, ne adj isten plusz pontot szerzek vele. Nehéz menet lesz, de ha komolyan Jared-del akarom leélni az életemet, akkor muszáj jóban lennünk.

48. Mágnes

NOA

Majd szétrobbantam a rengeteg érzelemtől, ami elborított a csók pillanatában. Muszáj volt uralkodni magamon, nem akartam, nem tudtam lefeküdni még vele.  A keze lassan siklott lefelé a derekamon viszont a nadrágomnál visszafordult és a hátamat kezdte kényeztetni. Ő se akart még többet.

-Azt hiszem inkább haza kéne mennem – mondta szaporán lélegezve és kicsit arrébb ült

- Nem kell elmenned, csak maradjunk tisztes távolságban egymástól

- Jó… Kaphatok még egy kis teát? Addig is elfoglalom a számat – nyújtotta felém a pingvines bögréjét

- Persze

Amíg a konyhában ügyködtem azon gondolkodtam, hogy vajon Scarlett-et is ugyanúgy csókolta és érintette-e mint engem. Lehet, hogy elcseszem az estét, de muszáj erről beszélnem vele mert érzem, hogy a levegőben van ez a téma.

-Figyelj én nem vagyok az a beszéljünk meg mindent ember, de szerintem nekünk lenne miről – mondtam egy szuszra amikor visszatelepedtem mellé

- Igazad van

- Annyit kérek, hogy légy őszinte bármi is a kérdés. Rendben?

- Igen – bólintott komolyan

- Lefeküdtél Scarlett-tel?

- Majdnem. De nem sikerült, mert megjött az eszem

- Nem volt szex? – kérdeztem csodálkozva, mire csak a fejét rázta

- Elgyengültem, amikor találkoztunk ezért is egyeztem bele a közös vacsorába. Nekiállt nosztalgiázni, flörtölni én pedig belementem a játékba. Ezerszer megbántam, de változtatni nem tudok rajta. Annyit tehetek, hogy ha ne adj isten ilyen helyzetbe kerülök megint, akkor a józan eszemre hallgatok. Neked is ennyit tudok ígérni Noa

- Mit éreztél, amikor megcsókoltad? – faggattam tovább

- Számít ez?

- Nekem igen.  Szóval?

- Ismerős és ismeretlen volt egyszerre. Nem tudom, más volt, mint veled

Kíváncsian nézegettem az arcát miközben beszélt, valamiféle eltitkolt részlet után kutatva, de semmi. Teljesen őszinte volt és láthatóan felőrölte ez az egész, fizikailag fájt újra beszélnie róla úgyhogy rá is hagytam.

-Ha már itt tartunk – vettem egy mély levegőt- Egyszer nekem se sikerült ellenállnom egy srácnak. Buliztunk, ittunk és elcsattant pár csók a csapos sráccal – vallottam be

Nem tudom miért hozakodtam elő ezzel, de úgy éreztem így fair, ráadásul ha hivatalosan újrakezdjük a kapcsolatunkat, akkor jobb tiszta lappal indulni.

-Tessék? Mikor? – húzódott messzebb tőlem

- Amikor te a díjátadón voltál. Elmentünk bulizni és kicsit többet sikerült inni a kelleténél. Nara belőve vette fel a telefont, veled összevesztem ezért ki kellett engednem a gőzt. Sajnálom

- Nem hiszlek fel – állt fel mérgesen

- Tessék?

- Itt szívatsz már mióta, borzalmas lelkiismeret furdalást keltesz bennem, de te se vagy ártatlan, sőt. Képmutató vagy Noa – köpte a szavakat felém

- Szerinted egyenértékű az én részegen smárolásom egy idegennel és a te vacsorázgatásod plusz majdnem szexed a volt barátnőddel? – pattantam fel idegesen

- Mindkettő megcsalás az isten szerelmére!

- Jó, nincs kedvem veszekedni veled. Azért mondtam el, hogy tiszta lappal indulhassunk mindketten

- Csak én már nem biztos, hogy akarom – mondta, majd a pulóverét magára rángatva ott hagyott a nappaliban

Kicsit meghasonlott állapotba kerültem. Én akartam kibékülni vele, erre ő szakít kb.? Ez teljesen hülye, a két dolog tök más, ő sokkal nagyobb hülyeséget csinált.  Ezek után lesheti, hogy én keressem meg…

JARED

1 emeltbe telt, hogy rájöjjek mekkora fasz voltam Noával, de túl büszke vagyok ahhoz, hogy visszamenjek és bocsánatot kérjek tőle. Ott álltam a hideg lépcsőházban, de nem tudtam megmozdulni.

-Nem lehetsz ekkora segg Jared – beszéltem magamhoz, mint valami flúgos és nagy nehezen visszamásztam a lépcsőkön

Úgy éreztem, hogy minden lépéssel lejjebb gyűrtem a személyiségemet, de Noáért még erre is hajlandó voltam. Most nem kopogtam, nem tétováztam csak benyitottam hozzá. Épp a konyhában volt és a teát sörre cserélve ücsörgött a pultnál.

-Ne haragudj, paraszt voltam, de bevillant egy kép, hogy valaki mással csókolózol, más simít végig az arcodon, egyszerűen kicsapta a biztosítékot – idegesítettem fel újra magam

- Szerintem én is pont ilyet éreztem nem régiben – mondta hidegen

- Légy szíves lépjünk túl ezeken a marhaságokon és csak élvezzük egymást, jó?

- Nekem ez nem megy ilyen könnyen

- Tudom, arra gondoltam, amit megbeszéltünk. Csak ezeket a veszekedéseket, ajtócsapkodásokat hagyjuk, oké? – fogtam meg a kezét

- Elhiheted, hogy én se élvezem, csak… - harapdálta az ajkait

- Igen?

- Csak… annyira kibaszottul kiszolgáltatottnak érzem magamat

- Tessék?  - kérdeztem ledöbbenve

Ez mi a fenét jelent a nőknél?

-Úgy érzem, hogy én vagyok a világ marhája. Összejöttem egy világsztárral, ami már alapból faszság. Aztán borzasztóan elcsodálkozom, amikor megcsal… Ez törvényszerű volt. Max azon lehetne gondolkodni, hogy miért csak most

Kitágult szemekkel hallgattam, ahogy ebből az apró, de mindig határozott és cserfes lányból dől az önbizalom hiányos blődség és úgy potyognak a könnyei, mint egy ovisnak. Tényleg így érzett egész eddig? Mert ha igen, akkor valamit nagyon elszúrtam, én sose akartam ezt éreztetni vele, leginkább mert nem érdekel. Leszarom, hogy kinek mi a munkája, mennyi pénz van a számláján vagy épp milyen a telefonja, ha érdekes és lehet vele beszélgetni. Noa ráadásul vezető beosztásban van 23 évesen, úgyhogy komolyan nem értem hogy gondolhat ilyeneket.

-Ezt komolyan mondod?

- Szerinted normális, hogy mi összejöttünk?

- Tökéletesen hidegen hagy, hogy ki szerint mi a normális Noa. Úgy élem az életemet, ahogy akarom és azt teszem, ami boldoggá tesz. Neked is így kéne tenned

- Ez szép és jó, de nem normális, hogy mindketten félreléptünk. Ez gáz

- Most ezzel mire célzol?

- Semmire, csak elmondtam, hogy mi bajom van – húzta el a száját

- És mit szeretnél ezek után? – araszoltam egész közel hozzá

- Titkok és simlik nélkül veled lenni.  Exektől mentesen, ha lehet

- Jó, mert én is ezt akarom – öleltem át, bár kicsit tartottam tőle, hogy nem hagyja

Éreztem, hogy elgyengült, mert olyan volt a karjaimban, mint egy rongybaba.

-Akarod, hogy maradjak? Szex meg minden nélkül, mint barát – szögeztem le

Egyelőre azzal is megelégszem, ha közelebb enged magához, végtére is elsősorban a barátja akarok lenni és csak utána a szerelme. Pár pillanatig hezitált, de aztán sűrű bólogatások közepette elsomfordált a fürdőbe. Amíg ő zuhanyozott, én megágyaztam és kíváncsian kukkantottam be a szekrényébe, hogy kidobálta-e a „véletlenül” ott hagyott ruháimat. A legfelső polc leghátuljában találtam egy Jared feliratú dobozt, ami tele volt a dolgaimmal, tőlem kapott levelekkel, apró ajándékokkal, fotókkal stb.

-Hát te meg mit csinálsz? – kapta ki mérgesen a kezemből a dobozt

- Csak egy pólót és egy alsónadrágot kerestem. Nem dobáltad ki őket

- Nem, mert vissza akartam küldeni neked, végtére is a te ruháid – magyarázkodott és az ágyra dobált pár cuccot, a dobozt pedig visszatuszkolta a szekrénybe

- Világos – bólogattam somolyogva

Én is lezuhanyoztam, aztán bemásztam mellé az ágyba, szigorúan a másik oldalra annak ellenére, hogy úgy vonzott ez a lány, mint a mágnes.

-Holnap én 7-kor kelek, mert megyek dolgozni. Te?

- 9-re kell a stúdióba érnem, de ha gondolod elviszlek előtte – ajánlottam fel, egy plusz vele töltött fél óra reményében

- Oké, köszi

- Adhatok jó éjt puszit? – próbálkoztam be és nagy meglepetésemre ő hajolt oda hozzám

Arcra puszi volt ugyan, de még ez is elindította bennem a lavinát, ami lassan már fizikai fájdalmat okozott.

Hallottam, hogy sokat ficánkol éjszaka, forgolódott, ki-be takarózott, úgyhogy nem csak engem került el az álom. Addig bírtam, ami az egyik ilyen pördülése alkalmával meg nem csapott a haja illata. Leszarom, ha hazaküld, de muszáj magamhoz húznom és a nyakába csókolnom, miközben érzem ahogy libabőrös lesz az érintésemtől.  Közelebb csúsztam hozzá és szorosan hozzábújtam, a kezemet pedig a hasára csúsztattam. Amint hozzáértem megfeszült a teste, de a váll- puszimtól újra elgyengült és úgy idomult hozzám, mintha erre teremtettek volna minket. Semmi több nem történt.

NOA

Reggel Jared simogatására ébredtem, ott ült az ágy szélén kávéval a kezében és egy olyan mosollyal az arcán, amit nem tudtam viszonzatlanul hagyni.

-Szia – mosolyogtam rá én is és ülő helyzetbe tornáztam magam

- Jó reggelt! Bocs, hogy felkeltettelek, de készítettem reggelit

- Hmm… farkas éhes vagyok – simogattam meg a hasamat

Ekkor ugrott be, hogy pár órája ő is ugyanezt tette és istenem milyen jól esett! Azért fohászkodtam legbelül, hogy szedje össze magát és bújjunk össze vagy valami.

-A „készítettem reggelit” annyit tesz nálad, hogy leugrottál friss péksüteményért? – kérdeztem mosolyogva az asztalt látva

- Jó, hát tudod milyen szerencsétlen vagyok a konyhában – húzta ki a székemet

- Köszönöm – mosolyogtam rá

- Nincs mit. És nyugodtan szokj hozzá

- Szóval a hasamon keresztül akarsz megfogni?

- Hát téged ott kell – nevette el magát

- Jaj de viccesek vagyunk – öltöttem rá nyelvet

Olyan romantikus volt ez a reggel, hogy megállás nélkül bizsergett a gyomrom, pedig semmi extra nem történt. Azt leszámítva, hogy folyton bókolt és úgy nézett rám, mint valami istennőre.

-Na elszaladok felöltözni, köszönöm a reggelit – nyomtam menet közben egy puszit az arcára

Volt aznap egy fontos tárgyalásom, úgyhogy muszáj volt kicsípnem magam, bármennyire is elegem volt már belőle.

-Öhmm… szép vagy – nyögte kitágult szemekkel, amikor meglátott

- Köszi. Mehetünk?

- Persze – nyitotta ki előttem az ajtót

Nem nagyon beszéltünk az út alatt, akkor szólalt meg amikor már a szerkesztőség parkolójában álltunk.

-Mikor találkozunk legközelebb? Nem akarok rád akaszkodni, csak nagyon… - magyarázta, de egy csókkal elhallgattattam

 - Hoppá – nyögte meglepődve miután elváltunk

- Ne hoppázzál, mert úgy maradsz. Este beszélünk – pattantam ki a kocsiból ő meg szerintem még egy perc múlva is ugyanolyan bambán bámult maga elé

Egész nap rohangáltam a városban és a szerkesztőségben, közeledett a lapzárta ilyenkor pedig teljes a bolondokháza. Délben mentem a munkaebédre, a faszi egy kopaszodó milliárdos volt, aki a kultúrát akarta támogatni és nekem is sikerült kiharcolnom egy kis szeletet ebből a tortából. Havi 10 000 dollárral fogja támogatni a lapot egyelőre 3 évig, cserébe pedig csak annyit kér, hogy minden számban legyen szó a különböző alapítványairól, azok eseményeiről. Hülyének is megéri, nem hogy nekünk.

Iszonyatosan beindult a lap, megtérült az a sok plusz meló, amit mostanában belefektettem. Naphosszat böngésztem a különböző pályázatos oldalakat, találkozókra és továbbképzésekre jártam, hogy mindent kihozzak ebből a lehetőségből. Közben Jared-del is alakultak a dolgok, mindig máshol randizunk, volt hogy egyenesen más városban mert oda talált ki valami programot. Betartotta az ígéretét, amikor nálam aludt reggel terített asztal várt és leste minden kívánságomat.  

-Arra gondoltam, hogy ma itthon maradhatnánk. Van egy film, amit szeretném, ha megnéznél – ölelt át miután megjött

- Oké, úgyis hulla vagyok

Letelepedtünk a kanapéra, én szorosan hozzábújtam ő pedig a vállamat simogatva foglalta le a kezét. Valami rém unalmas filmet hozott, ami még akkor se kötött volna le, ha friss vagyok és kipihent, nemhogy félhullaként? Percenként elpilledtem, egyszer olyannyira sikerült, hogy az ágyamban ébredtem.

-Aludj csak, majd befejezzük máskor a filmet – simogatott ki egy tincset az arcomból

- Bújj ide – fogtam meg a kezét és az ágyra húztam

Egymással szemben feküdtünk, kezünk-lábunk összegabalyodva, ami elég izgató volt. Rajta is éreztem, hogy beindult a fantáziája, a kezei birtoklóan simogatták a fenekemet és a hátamat, én pedig úgy dörgölőztem hozzá, mint egy vadmacska. Finoman hátratoltam a vállát és elhelyezkedtem rajta lovagló ülésben és úgy hajoltam le hozzá újabb csókokra. Fel akartam hergelni, azt akartam hogy széttépjem és felrobbanjon a szoba, mint régen. Lassan körözni kezdtem a csípőmmel és csókokkal borítottam be a csupasz mellkasát és főleg a nyakát. Picit felemelkedtem róla, hogy lehúzhassam a nadrágját, de kihasználta a helyzetet és oldalra döntött engem.

-Én akarlak kényeztetni – suttogta a fülembe, de tőlem csak egy erőtlen nyögésre futotta

Amit ő a nyelvével és kezével művelni tudott, az emberfeletti volt. 

-Gyere már – nyöszörögtem és felrángattam magamhoz, hogy végre újra eggyé válhassunk

Megint csinálta azt az imádnivaló ajak-beharapós arcot, amitől mindig elaléltam és remélem, hogy még rengeteg sok évig látom elalvás előtt, után, bármikor.

Hajnalig szeretkeztünk és közel jártunk a végkimerüléshez, amikor vonakodva ugyan, de elaludtunk.

47. Enyhülés

JARED

Nem akartam, hogy megint elcsússzon valamin a tervem, úgyhogy egyik este fogtam magam és elmentem Noához.

-Szia, én vagyok. Beszélhetnénk? – kérdeztem a kapucsengőn

- Jó, gyere fel

Na ez már jó jel, legalább nem küldött el a fenébe, mint általában, bár ettől még lazán rám csaphatja 5 perc után az ajtót. Most nem volt nálam se virág, se csokoládé, se valami összerakott és átgondolt beszéd, egyszerűen csak ezredjére is bocsánatot akartam kérni tőle és megesküdni, hogy az életben nem csalom meg többet.

-Bejöhetsz, de fogd rövidre – mondta kimérten miután beengedett

Elég rosszul festett ő is, fáradt és fénytelen volt a szeme, szerintem fogyott is ráadásul láthatóan rosszkor mentem, mert egy tonna papír volt az asztalon, középen a laptopja és vagy 4 kávésbögre jobbra-balra.

-Dolgozol?

- Igen – masszírozta meg az arcát

- Noa, én… szóval nem tudok újat mondani, csak azt, hogy elcsesztem és nagyon de nagyon sajnálom. Mondd meg, hogy mit csináljak és megteszem

- Semmit nem kell tenned Jared. Megértettem, hogy megbántad, talán el is hiszem, de ettől még nem fogok tudni bízni benned megint. Minden faszságod ellenére szeretlek, de ez már nem biztos, hogy nem elég. Nem akarok minden nap úgy felkelni, hogy vagy mellettem leszel vagy nem, este pedig úgy engedni el téged valami rendezvényre, hogy lehet megint elcsábulsz. Én nem ilyen életet akarok – rázta meg a fejét csalódottan

- Megértem a félelmeidet, de hadd bizonyítsam be, hogy nem kell ilyenektől tartanod – guggoltam le elé

- Megvolt az esélyed, de elszúrtad

- Nálad nincs második esély? – kérdeztem halkan, most először éreztem azt, hogy nem tudom helyrehozni

Hosszú másodpercekig nem felelt csak az arcomat fürkészte, ezzel pedig az őrület határára sodort lassan.

- Van, de te nem érdemled meg – jelent meg egy pici mosoly a szája sarkában, amitől meglódult a szívem és zsákba gyűjtöttem volna a felhőket is örömömben

- Tudom, de mégis itt csúszok- mászok előtted! Szeretlek és megígérem, hogy ez jó lecke volt és nem fog előfordulni többet. Túl fontos vagy nekem – hajtottam le a fejemet

NOA

Nem bírtam tovább, muszáj volt hozzáérnem, éreznem az illatát és a szorítását. Ott guggolt előttem lehajtott fejjel én pedig fütyülve az agyam tiltó „sikítozására” magamhoz öleltem.

-Csiga tempóban fogunk haladni, mintha 12 évesek lennénk, világos? -  motyogtam a hajába

- Rendben, de remélem nem kell 6 évet várnunk a szexszel

- Úgy is van, vágd csak a fát magad alatt – toltam el magamtól

- Oké, bocsi csak kicsit oldani akartam a hangulatot

- Ne erőlködj, nem fogom tudni egyhamar elfelejteni ezt az egészet

És ekkor eszembe jutott valami, de ez a felismerés olyan volt, mintha téglával vágtak volna fejbe. Hisz én is félreléptem egy egészen picikét abban a bizonyos kocsmában, igaz az csak csók volt, de akkor is. Hogy a fenébe nem jutott ez eddig eszembe? Ennyire el voltam foglalva saját magam sajnálatával…?

-Noa? Mi a baj? – hajolt elém Jared

- Mi? Ja… semmi… csak elgondolkodtam – füllentettem és úgy néztem szerencsétlenre, mint aki szellemet lát

Lehet, hogy nem kéne ennyikre jégkirálynőnek lennem, hisz nekem is van vaj a fülem mögött bőven, David felbukkanásáról nem is beszélve.

-Akkor most mi lesz? – kérdeztem kicsit összeszedve magamat

- Meghódítalak. Újra

- Jól hangzik – mosolyodtam el és megint megöleltem

Nyálasan hangzik, de most kerül helyre a lelkem. Amikor szuszt-kiszorítóan öleltük egymást és egy rizsszemet nem lehetett volna közénk préselni.

-Most viszont jobb lenne, ha elmennél mert rengeteget kell dolgoznom – mutattam a papír kupacos asztalra

- Rendben, de ugye nem fogod meggondolni magad holnapra, amikor beállítok és elviszlek reggelizni? – vonta fel a szemöldökét

- Hát ezt nem tudom garantálni

- Ez nehezebb lesz, mint gondoltam – túrt a hajába kifelé menet

Mindenre tudtam figyelni, csak a munkámra nem, folyton elkalandozott a tekintetem, a gondolataimról nem is beszélve. Mind a ketten félreléptünk, csak neki egy kicsit nagyobbat sikerült, mint nekem. Én nem mondtam el, ő igen. Mondjuk, hogy egyenlőség a dolog vége.

Ennyit a matekról. A bizalom már más lapra tartozik. Hosszú hónapokig azon fog kattogni az agyam, hogy amikor elmegy otthonról akkor tényleg dolgozni megy-e, vagy épp valaki más ágyában henteregni. Annyit viszont én is megtanultam ebből a fiaskóból, hogy tényleg nem szabad valakire 98%-ban támaszkodni. Amikor vége lett és elvitte a cuccait a lakásomból, úgy ültem ott a kanapén egymagamban, mint valami hajótörött a lakatlan szigeten. Nem tudtam mit kezdjek a szabad időmmel, hiányzott minden percben, mert eszembe jutott, hogy pár hete akkor épp vele ezt meg azt csináltuk. Kibaszottul fájt, amit tett, nem egy estém fulladt őrült piás bulizásba, de soha senkivel nem feküdtem le a köztes időben sem.  Zoéval lettem különösen jóban, aki nem rég jött a szerkesztőségbe és totálisan őrült volt.

Előfordultak ide-oda smárolások, de a srácok felére nem is emlékszem és egyikük se volt olyan hatással rám, mint Jared. Másnap reggel pedig egyedül, szerencsétlenül és az esetek nagy részében depressziósan ébredtem, bevonszoltam magam a szerkesztőségbe, majd 2 órányi papírpakolgatás után hazamentem. Jó időszak volt, de azért baromira lezárnám már…

Elhatároztam, hogy gatyába rázom az életemet, mert az nagyon nem járja, hogy egy pasi miatt elvesszen a meló iránti lelkesedésem, meg úgy általában az életkedvem. Arrébb söpörtem néhány újságot, aztán az asztalra csaptam egy papírt és írni kezdtem.

Eléggé elengedtem magam mostanában, úgyhogy rám fér egy nagy tatarozás, minden téren. A lakást se ártana újrafesteni itt-ott, a kuplerájról nem is beszélve. Ezek után felhívom az összes olyan los angeles-i barátomat, akiket önző módon elhanyagoltam az elmúlt pár hónapban, leginkább Jared miatt. Az újságot is össze kéne kapni egy kicsit, mert kezd ellaposodni, bár még így is elég szépen fogy és nem ártana lassan terjeszkedni is valamerre. Legalább 2 olyan helyre elutazom a következő időszakban, ahol még soha nem jártam, akár egyedül is. Jared-del tényleg lassan fogunk haladni, már amennyire ez sikerülni fog.  Anyáékkal is rendbe hozom a kapcsolatomat és megpróbálom a tesómat is elviselni.

A listámat az éjjeli szekrényemre tettem és tervek százával a fejemben feküdtem le aludni. Hosszú idő óta végre sikerült kialudnom magamat, reggel Jared ébresztett a csengetésével.

-Szerinted mikor keltem 8 órakor hétvégén? – nyöszörögtem miután beengedtem és elterültem a kanapén

- Tudom, hogy korán van, de terveztem pár dolgot mára

- Az szomorú, mert nekem már van programom – motyogtam csukott szemmel

- A francba

- Mit terveztél? – kíváncsiskodtam

- Hát így el se mondom. Megtartom egy következő randira

- Na most biztos nagyon okosnak hiszed magadat – morogtam és elindultam öltözködni, amin ő jót mosolygott

Nagyon kitett magáért, a kedvenc kávézómba vitt, ahol meglepő módon a kedvenc virágom volt az asztalon és a pincér kérdés nélkül kihozta a kedvenc reggelimet. Folyton kérdezősködött a lapról, rólam, anyáékról meg úgy általában mindennel kapcsolatban nagyon érdeklődő volt. Ő is mesélt az új lemezről, a terveiről, de végig „jól” viselkedett, tényleg elölről kezdte az udvarlást meg mindent.

-Nem hordod a gyűrűt – állapította meg a kezemre pillantva

- Hát nem. Talán majd egyszer újra fogom

Még akkor vettem le, amikor kiköltözött, minden rá emlékeztető dologtól meg kellett szabadulnom, különben tuti bekattantam volna.

-Rendben. Mit tervezel mára?

- Elmegyek fodrászhoz, aztán pedig festéket venni és egy lakberendezési boltba

- Lakás átalakítás?

- Bizony, ránk fér

- Most is gyönyörű vagy – bókolt, amibe sajnos most is belepirultam

- Köszi, bár a lakásomról ez nem mondható el

- Nem kell segítség? Profi vagyok festésben – bizonygatta

- Köszi, de Zoé már megígérte, hogy átjön segíteni

- Az új lány a szerkesztőségből? Azzal a hülye hajjal?

- Igen, ő

- Akkor gondolom ma már nem találkozunk

- Nem hiszem – rántottam meg a vállamat

Láttam rajta, hogy szenved és rosszul érzi magát, de a világért nem enyhítettem volna a viselkedésemen. Megérdemli és kész.

Miután fizetett és hazakísért, volt egy pillanat, amikor azt hittem megcsókol, de csak egy ölelés és arcra puszi lett belőle.

-Hát akkor majd valamikor találkozunk – húzta el a száját

- Ha gondolod felhívlak, amikor kész a lakás és akkor átjöhetsz megnézni

- És az mikor lesz? 1-2 hét? – nézett rám szomorúan

- Inkább 1-2 nap…

- Oké, akkor szia

Valamivel 1 óra után végeztem a fodrásznál és máris új embernek éreztem magamat, pedig csak befestette és kicsit vágott belőle. Zoé már az üzlet előtt toporgott, amikor odaértem, majd egy kész tervrajzot mutatott, hogy szerinte hogy kéne kinézni a lakásomnak. Az elmúlt hónapban elég sokat voltunk együtt, volt ideje tanulmányozni a lakást is, úgyhogy olyan részletes ötletei voltak, hogy majdnem dobtam egy hátast.

-Szóval a hálóval szerintem nincs nagy gond, de egy új függöny meg pár kép nem ártana - kezdett bele és 2 méterrel előttem tolta a kocsit izgalmában

- Oké, de várj meg – kaptam utána nevetve

Úgy dobálta a cuccokat a bevásárló kocsiba, hogy csak néztem, de igazából mindegyik tetszett

-Ami a nappalit illeti… én a helyedben feldobnám egy kicsit, mert túl… fehér. Mit szólnál ahhoz, ha az egyik falat valami élénkre festenénk? – állt meg a festékek előtt

- Nekem tetszik az ötlet. Mondjuk ez a bordó?

- A-a, túl sötét és a szoba így is akkora, mint egy kamra

- Akkor ez? – böktem egy narancsra

- Na ez rögtön jobb. Szerintem 3 doboz elég lesz. Na és nézd – tolta elém a tervet – ide rakhatnánk valami színes szőnyeget. Mondjuk sötét narancssárgát és ahhoz passzoló párnákat a kanapédra- fordult be a textil osztályra

- Oké – bólogattam a rajzát tanulmányozva, amíg ő párnahuzatokat válogatott

- Végül pedig kell pár virág. Nem érdekel, hogy nem akarod és szerinted megölöd őket, de tök élettelen a nappalid – fojtotta belém a szót

- Itt nincsenek is virágok – néztem szét diadalittasan

- Nincsenek hát, de a szomszédos kertészetben szerintem találunk. Na nyomás – tolt a pénztárhoz

Bepakoltuk a hatalmas csomagokat a kocsiba, majd átsétáltunk a növényekhez.

-Jó napot, miben segíthetek? – jött elénk egy eladó

- Olyan virágot szeretnék, ami igénytelen, gyorsan nő és lehetőleg szép színes a virága – foglaltam össze az igényeimet

- Hát ezt így egyben nem tudom garantálni kisasszony. Ami virágzik, azzal törődni kell

Zoé szerint muszáj volt megtanulnom életben tartani egy virágot, úgyhogy engem tökéletesen kihagyva a döntésből, rábökött 4 virágra.

Sikeresen elköltöttem egy kisebb vagyont, mert haza felé még beugrottunk egy ilyen csecsebecsés boltba és mindenféle aprósággal megpakolva távoztunk. Volt ott váza, kiskép, nagykép, világító fűzér, pár fali dísz és egy lámpa is.

-Na, azt hiszem miden megvan – nézett szét Zoé büszkén a csomag halmon a nappaliban

- Gondolod? Ne menjünk még vissza valahova?- ironizáltam

- Nagyon vicces vagy, na fogjunk hozzá

Délután 6-kor nekiálltunk bútort tologatni, fóliázni végül pedig szobát festeni. Nagyon élveztem, ahogy apránként átalakult a szoba képe, csak azt sajnáltam hogy nem tudtuk befejezni a nappalit aznap. Száradni kellett a festéknek…

Zoé ott aludt nálam, este csomót beszélgettünk, főleg Jaredről és a mostani „viselkedésemről”.

-Szerintem ne büntesd túl sokáig, végülis te se voltál éppen egy szent

- Tudom, de ha megint túl hamar közel engedem magamhoz, akkor ugyanaz lesz a vége, mint most – nyavalyogtam

- Ez hülyeség. Ma például lazán áthívhattad volna segíteni

- Majd holnap átjön megnézni az eredményt

- Jó, de légy kedves vele, ne picsáskodd el a dolgot - okoskodott

- Oké…

Másnap végre a helyére kerültek a bútorok a nappaliban, rendesen kitakarítottunk és a hálószobámat is kidekoráltuk. Zoénak igaza volt a színekkel és a növényekkel kapcsolatban is, sokkal vidámabb volt az egész lakás. Ebédre rendeltünk egy pizzát és evés közben a művünket csodáltuk.

-Na, akkor estére áthívhatod a pasidat – kacsintott rám

- Jó, de csak lakásnézőbe

- Jajj istenem, nem vagy már szűzlány!  Minek játszod itt a távolságtartó úrilányt? Oké, megcsalt és nem bízol benne per pillanat, de te is félreléptél, úgyhogy semmivel nem vagy jobb nála – emelte fel a hangját

- Én nem feküdtem le mással – morogtam durcásan

- Az most tök mindegy! Szedd össze magadat és békülj ki vele rendesen. Ahelyett, hogy örülnél egy ilyen pasinak, kelleted magadat

Igaza volt és abban is, hogy ha sokáig játszom a jégkirálynőt, akkor keres valakit mást, aki nem nyávog annyit.

-Igazad van. Áthívom és normális leszek vele – pattantam fel és már hívtam is

- Szia, én vagyok. Elkészült a lakás, ha gondolod gyere át megnézni…aham, olyan 7 óra körül… rendben, szia!

- Ügyes kislány – simogatta meg a fejemet vigyorogva – na akkor én lépek is. Csípd ki magadat és majd hívj, hogy mi volt. Pá – integetett kifelé menet

Gyors hajmosás, kis smink, egyszerű ruhák, de borsónyi gyomor. Hát így vártam Őt. Hamarabb elkészültem, úgyhogy nekiálltam sütit sütni, hogy még otthonosabb legyen az illattól a lakás. Jared pontos volt és még lakás avató ajándékot is hozott, egy 5. virágot.

-Azt hittem ez lesz az első. Úgy emlékeztem nem vagy nagy növénybarát

- Zoé meggyőzött az ellenkezőjéről…Na gyere be, nézz szét nyugodtan

Úgy sétált körbe, mint egy megilletődött kisgyerek a vendégségben, nagyon kis aranyos volt. Miután mindenhol járt, leültünk a kanapéra teázni és sütizni, bár láthatóan meg volt lepve a kedvességemtől. Nem tudtam bunkó lenni vele, túlságosan szerettem…

-Hiányzol Noa – szólalt meg hirtelen – Tudom, hogy azt mondtam jó, ha lassan haladunk, de majd megpusztulok, hogy itt ülsz ilyen közel hozzám és nem csókolhatlak vagy érinthetlek meg

- Akkor ne fogd vissza magadat – mondtam halkan ő pedig úgy esett nekem, mint egy kiéhezett vadállat

 az új nappali :)