13. Háború

Boldog 13. részt mindenkinek:)

-Pff… az a legrosszabb, mert alattomosan bekúszik a tudatodba és az istenért nem tudod kiverni onnan – húztam el a számat

- Hát jah… a legszarabb pedig az, ha tudod, hogy te cseszted el, de erre csak a végén jössz rá. Itt tartok most. Egy címeres idióta vagyok. Tudod mit csináltam? – hajolt közelebb és kínjában nevetni kezdett

- Na?

- Az ajtaja mellett vártam, amíg haza nem ér. Én. Érted? Akinek minden ujjára jut egy nő. Mondjuk jó embernek magyarázom

- Mindig mindenkinek az kell, amit nem kaphat meg – rántottam meg a vállamat

- Jó, de miért pont ő? Ezer éve ismerem és eddig nem érdekelt különösebben. De amint megláttam a szemében a dacot és azt az „engem csak azért se fogsz megkapni” nézést, kész voltam

- Ismerős nézés és pont az ellenkezőjét érik el vele a nők, mint gondolják

Olyanok voltunk, mint két rinyáló tinilány, de nem érdekelt, mert jót tett, hogy kibeszéltem magamból. Nem foglalkoztam a bámuló vendégekkel, csak toltam befelé a sushi-t és vagy a srác nyavalygását hallgattam vagy én beszéltem a bajaimról. Szerintem volt benne egy kis fű, mert néha úgy elkapatta magát, hogy csak forgattam a fejem a nagy karmozdulatait követve.

-Na és neked mi bajod? – kérdezte egy hosszú szónoklat után

- Tegnap találkoztam egy lánnyal, aki az agyamra megy – foglaltam össze és még egy sushi karikát tunkoltam bele a szójaszószba

- Hmm… ezzel még nincs gond. A dühös szex az egyik legjobb – elmélkedett bambulva

- Az igaz, de vele még a szex közelében se jártunk. Simán csak veszekszünk, mert annyira… pimasz vagy nem is tudom. De közben meg tök értelmes meg érett… áhh mindegy. Este repülünk tovább, úgyhogy többet nem találkozunk – tettem le a pálcikáimat

- Ezeknél az se számít. Ha már egyszer befészkelte magát a tudatodba, akkor minél messzebb vagy, annál inkább baszogatni fog. Higgy nekem… engem Japánban se hagyott nyugton

Összevont szemöldökkel hallgattam a srácot és valami nem hagyott békén, annyira ismerős volt ezt az egész sztori. Noa emlegette valami ismerősét még az interjún, aki elhívta Japánba, de ő nem ment el, pont a munkája miatt. Ennyire nem lehet kicsi ez a kibaszott világ.

-Hogy hívják a lányt, aki miatt hazajöttél? – kérdeztem gyanakodva, de már a zsigereimben éreztem, hogy nem tévedek

- Noa – nyögte nagyot sóhajtva

- Baszd meg – ráztam a fejem nevetve – Ilyen komolyan nincs

- Ugye…ne…ne már. Az interjún találkoztatok – esett le neki is, mire bólintottam

Egyikünk se tudott mit mondani, úgyhogy csak néztünk ki a fejünkből.

-Akkor te tudod hol lakik – szólaltam meg

- Persze, de nem árulom el – közölte, majd felállt, fizetett és ott hagyott

Noa

Egész nap olyan voltam mindenkivel, mint a pokróc, de ez láthatóan senkit nem zavart annyira, hogy helyre tegyen. Ruby volt az egyetlen, aki az első bunkó válaszom után telefonban is leordította a fejemet és közölte, hogy munka után beülünk valahova, mert „nagyon rám fér”. Fintorogva fogtam neki az interjúhoz, legszívesebben annyit írtam volna a képe alá, hogy „seggfej” és mehet is az anyag a tördelőkhöz, de azt hiszem nem mutatott volna túl jól az újságban. Ahogy hallgattam a hanganyagot, időről időre elmosolyodtam, de azonnal rendeztem is a vonásaimat.

-Én most haragszom Jared-re, sőt az egész brancsra – mondogattam ilyenkor magamban

Egészen addig működött ez a módszer, amíg el nem kezdtem keresgetni a képek között az interjúhoz leginkább illőt. Utáltam, hogy a mosolygó szeme semmissé tette a bunkóságát és azt is elfelejtettem, hogy milyen csúnyán beszélt velem.

-Az istenit, Noa! Embereld már meg magad! – kiabáltam magamban és gyorsan bemásoltam a 2 kiválasztott képet az interjú aljára. Bezártam a dokumentumot, holnap átolvasom még egyszer aztán megy is Emma-nak és Tom-nak. Bárcsak a gondolataimat is ki tudnám iktatni a fejemből egy X-szel…

4 óra körül léptem le, szerintem mindenki legnagyobb örömére egyébként. Ha volt 3 ember, aki odavakkantott egy hello-t, akkor túlzok… Nem mintha különösebben izgatna. Mivel Ruby-val csak 7-re beszéltem meg a találkozót, hazafelé indultam egy kis szupermarketes kitérővel. Szerintem akkor voltam utoljára rendesen vásárolni, amikor Kieran-nek főztem.

Na hát meg ő is. Mi a fenét keresett az ajtóm mellett? Ő túl büszke az ilyesmihez, nem néztem volna ki belőle. És hova tűnt azóta? Ilyen és ezekhez hasonló kérdések pattogtak a fejemben miközben gépiesen dobáltam be a megszokott dolgokat a kosaramba. Épp az egyik sor végén fordultam el, amikor belefutottam Emmába.

-Szia Noa – üdvözölt mosolyogva, ami engem is felvidított kicsit

- Hello. Mizújs? Nem ma mentek? – kérdeztem reménykedve

- Csak holnap… Jared kitalálta, hogy maradni akar még és licsit szeretne, de lusta kimenni a szobából – bökött a tüskés gyümölcsre

- Komolyan téged küldött ki a boltba? – tettem le a földre a kosaramat mérgemben és vadul gesztikulálva szidni kezdtem a lusta mindenét

Emma egy ideig kigúvadt szemekkel hallgatta, ahogy pocskondiázom a főnökét, aztán nevetni kezdett. Úgy rázkódott ez a 40 kilós sápadt lány, hogy félő volt, hogy szétesik.

-Most mi van? – vontam össze a szemöldököm és abbahagytam a dumálást

- Semmi… csak ő is pont így beszél rólad

Úgy éreztem, hogy menten felrobbanok és semmit nem tudok tenni ellene. Annyira dühített még így látatlanban is, hogy füstölt a fülem

-Tudom, hogy semmi közöm nincs hozzá, de most megyek és lekiabálom a fejét, ha nem bánod – szűrtem a fogaim között és a licsis zacskót kikapva a kosarából elrobogtam

A recepciós visongására ügyet sem vetve szaladtam fel a lépcsőn és meg se álltam Jared szobájáig. Hallottam hangokat kiszűrődni, de nem foglalkoztam vele, 1 kopogás után benyitottam. Shannon-nal ültek az ágyon törökülésben és beszélgettek.

-Tessék – hajítottam a meglepett srácok közé a gyümölcsöt

- Mit csinálsz te itt?- találta meg a hangját Jared, mire Shannon lassan lekúszott az ágyról és még a háború előtt lelépett

- Szerinted Emma a csicskád?

- Hogy mi van? – állt fel ő is

- Őt küldted le a boltba, mert neked derogált 10 percet sétálni? Hogy lehetsz ekkora fasz?

- Na idefigyelj – jött közelebb, nagyjából 20 centire csökkentve ezzel a köztünk lévő távolságot- először is velem ne beszélj így az én lakosztályomban. Másodszor semmi közöd nincs se hozzám, sem pedig Emmához. És harmadszor… tudsz még követni? – kérdezte leereszkedően

-Fele olyan okos sem vagy, mint gondolod – mondtam mérgesen

- Nem ez volt a kérdés, na de nem baj. Szóval harmadszor, pedig ha azt hiszed, hogy vonzó tulajdonság egy lányban, ha csúnyán beszél, akkor nagyon tévedsz

- Te komolyan azt hiszed, hogy bármit is adok egy magamutogató, nagyképű és erősen feminin pasi véleményére? – kérdeztem lenyelve a nevetésemet, amivel láthatóan még jobban felhúztam

Olyan volt, mintha a saját mérgemet átadtam volna neki ezzel, imádtam az egész szitut. Farkasszemet néztünk egymással, én vigyorogtam ő pedig olyan csúnyán nézett rám, hogy normális esetben leléptem volna, de most hat ökörrel se lehetett volna kivonszolni a „lakosztályából”.

-Utoljára mondom, hogy menj innen – mondta fenyegetően

- Mert mit csinálsz, ha itt maradok?

Megint beállt köztünk egy viszonylag hosszú, feszült csend, majd akkora hévvel esett nekem, hogy megtántorodtam és levegőt is elfelejtettem venni. Úgy kapálóztam a bilincsként körém záródó karjai között, mint egy fuldokló a tengerben, persze teljesen haszontalanul. Kitartóan ostromolt, de egyszerűen nem tudtam visszacsókolni. Szaporán hullámzó mellkassal engedett el és gondolom valamiféle magyarázatra várt. Általában be nem áll a szám, de most megmukkanni se tudtam, csak bámultam az értetlen kék szemekbe.

-Noa – lengette meg a kezét előttem

- Mi az?

- Hogyhogy mi az? Szívatsz? – kérdezte és kezdett megint dühbe gurulni

- Nehogy már neked álljon feljebb! Te estél nekem baszki – nyertem vissza a hangomat

- Nah, látom magadhoz tértél – fintorgott és levágódott az ágyra

- Miért maradtatok itt? – kérdeztem egy kis idő után és leültem mellé az ágyra

- Csak

- Ja, az más. Én megyek, mert dolgom van – álltam fel

Nem láttam értelmét ennek a hülye gagyogásnak és elég ciki is volt a szitu.

-Nem tán a Japános srácot akarod most szívatni?

Épp a kabátomat vettem fel, de megállt a kezem a levegőben.

-Honnan tudsz te Kieran-ről?

- Összefutottunk ma egy étteremben. Dumáltunk – mondta félvállról

- Rólam?!

- Többek között

- De…hogy…honnan – makogtam össze vissza

- Az most nem számít, a lényeg hogy csak játszol mindenkivel

- Hogy én játszom? Bagoly mondja verébnek –öltöztem fel végre

- Nekem ez a munkám része Noa. Szerinted élvezem, hogy boldog boldogtalannal flörtölök?

- Te hallod ilyenkor magadat? – kezdtem el nevetni ezen az abszurd kérdésen

- Azt hiszel, amit akarsz… menjél is el – rázta meg a fejét kicsit szomorúan

Egyik pillanatról a másikra megint a csendes és szerény Jared lett belőle, de lehet, hogy ez is csak egy maszk. Mi a francot csináljak most?!