66. Bacchus

Ruby

JARED

El se hiszem, hogy elmondtam neki. Csak néz rám azokkal a hatalmas szemeivel és hitetlenkedés táncol az arcán.

-És nem vagy kiakadva akkor miatta?

- Már nem, sőt. Ez táplált a lemez vége felé és most is – emlékeztem vissza

Eszembe jutott, felidéztem a vele kapcsolatos dolgokat, megváltozott az egész hangulatom és kész volt a dal. Kézzel -lábbal tiltakoztam a gondolat ellen, hogy ő a múzsám, de be kellett látnom.

-De ugye nem csak azért tepertél, mert kellett a múzsád? – vonta fel a szemöldökét

- Ebből a vallomásból is csak egy nő képes valami negatívat kihozni – morogtam

- Jó, bocsi, de azért valamennyire jogos a kérdés. Pláne mert épeszű magyarázatot én nem igen találtam rá

- Legyél már egy kicsit… elvarázsoltabb

- Elvarázsoltabb?

- Igen. Nem kell mindenre magyarázat, sőt még csak érteni se kell mindent. Élvezni kell – böktem meg az orrommal a nyakát és mélyet szippantottam az illatából

Élveztem, hogy minden érintésemre azonnal reagál, most is azonnal elborították az apró dudorok a bőrét a csókjaimra. Hmm ez még figyelemelterelésnek is elég jó.

-Élvezni kell – ismételte az óceánt bámulva

- Úgy látom, az megy – mosolyogtam őt simogatva

- Nekem kell valami biztos pont, Jared – fordult meg hirtelen

- Mire gondolsz?

- Valami, ami miatt nem rettegek folyton attól, hogy megint lelépsz egyik pillanatról a másikra – nézett rám szomorúan én pedig minden sejtemben megfeszültem

Mi a fasznak kellett ezt megint felemlegetni? Megvannak a saját démonjaim emiatt, nem kell, hogy még ő pluszba emlékeztessen arra, hogy mit csináltam.

-Tudod jól, hogy azt milliószor megbántam – szűrtem a fogaim közt és hátrébb húzódtam tőle

Nem tudom elviselni, ha úgy kezelnek, mint egy gyereket, aki rosszat csinált. Pontosan tisztában vagyok vele, de nem tudom meg nem történtté tenni és ezt már neki is elmondtam ezerszer.

-Mit vársz tőlem? Gyémántgyűrűt holtomiglan-holtodiglannal? – akadtam ki a gondolatra is

- Kezdetnek elég lenne, ha normálisan beszélnél velem – morogta és az arca felért egy pofonnal

Akkora fájdalmat okoztam ennek a lánynak, hogy tényleg csoda, hogy szóba áll még velem.  Mély levegőket vettem, mert megint úgy éreztem, hogy meghunyászkodok, mint ő előtte már számtalan alkalommal.  Itt buktam el már annyiszor. Másokért ezt nem tettem meg, teperjen utánuk, aki akar. De Noa… nem tudtam azzal a tudattal élni, hogy bántom, pláne ha tehettem ellene.  Itt van 23 évesen egy rákkal a háta mögött, karrierrel, önállóan és olyan erősen, hogy csak bámulok, de én egy szóval összetöröm. Seggfej vagyok és az istenért se tudok ezen változtatni.

-Ne haragudj, igazad van – préseltem ki magamból

- Tudom, hogy igazam van, nem kell bizonygatni. Te meg seggfej, de ezt is tudtuk – ismételte el az előző gondolatomat

-Olyan mérgesen nézel

- Mert pipa vagyok rád – fordított hátat, de ezzel csak azt érte el, hogy újra magamhoz húztam

Először lerázta válláról a kezemet, de szerencsére nem bírta sokáig és hagyta, hogy a mellkasomnak döntsem őt.

-És a kedves kérdésedre válaszolva: nem. Még véletlenül se kell gyémántgyűrű - motyogta durcásan, amin jót mosolyogtam

- Akkor jó. Megyünk? Lassan itt a barátnőd

- Igen, úgyis akartam még valami vacsorát készíteni

- Te? – csúszott ki a számon, de azonnal megbántam

- Igen én. Valami hozzáfűznivaló esetleg? – kérdezte csípőre tett kézzel

- Semmi – nyeltem le egy röhögést és inkább megcsókoltam

Mindig ez van. Apró csóknak indul aztán sikerül úgy bevadítania, hogy elszáll az agyam és legszívesebben helyben leteperném.

-Inkább induljunk – húzódtam hátrébb, ő pedig csak gunyorosan mosolygott. Boszorkány.

- Be kéne ugranunk valami boltba meg a benzinkútra is, mert tök üres a tank  - zökkentett ki a gondolataimból

- Utálok vásárolni – fintorogtam, de azért lehajtottam az autópályáról

- Akkor várj meg itt, 10 perc és jövök

- Nem ülök a kocsiban, mint egy kutya, inkább bemegyek veled

- De hülye vagy – nevetett fel, ami az én bosszúságomat is elűzte

A derekánál fogva húztam magamhoz, mindenkivel tudatni akartam, hogy ő az enyém. Volt valami, a pasikra nézve veszedelmes a kisugárzásában, amit én se tudtam megmagyarázni. Akkor is vonzotta volna a tekinteteket, ha egy zsákban járt volna.  Be nem állt a szája, ahogy cikáztunk a sorok között, de nem nagyon figyeltem rá, mert eszembe jutott valami.

-Tudsz valamit Kieran-ről?

- Ez meg honnan jött most?

- Csak eszembe jutott. Szóval?

- Nem sokat. Elkapták a rendőrök, de nem tudom, hogy később mi lett vele

- Nem kéne utánajárni? Mi van, ha szabadlábon van és téged keres?

- Ne hozd már rám a frászt. Amúgy is elköltöztem már San Francisco-ból

- Tudnom kell, hogy nem árthat neked – állítottam meg

Elég ha én bántom, nem kell hogy még nagyobb veszélynek legyen kitéve.

-Miattam ne aggódj – mosolyodott el, de nem tudtam megnyugodni

Noa

Ez a szemétláda folyton piszkált a nem létező főzőtudományommal bevásárlás közben, úgyhogy fogtam magam és elé löktem a bevásárló kocsit.

-Mit csináljak én ezzel?

- Te főzöd a vacsorát. Ha ekkora a szád, akkor bizonyára isteni szakács vagy – közöltem vele

- Nagy a szám, de csak azért, hogy ilyet tudjak csinálni – rántott magához és úgy kezdett csókolni, mintha muszáj lenne

Nekilökött a konzerves polcnak, szanaszét gurultak a dobozok körülöttünk, de az én lábam már az oldalán járt, az ő keze pedig a melltartómnál.

-Maguk mit képzelnek? Ez nem egy bordélyház, intézzék ezt otthon! – csattant mellettünk egy női hang

Én mondjuk csillagokat láttam a tűztől és a csalódottságtól, hogy el kell válnom tőle, ő pedig megölte a szemével a nőt.

-Húzzunk innen – markolta meg a kezemet és a kocsit ott hagyva rohantunk ki a boltból

Nem tudom mi ütött belénk, de odakint megint egymásnak estünk és kezdtem úgy érezni, hogy nem bírom ki hazáig, a kocsiban leteperem.

-Hozzám megyünk – közölte és kinyitotta előttem az ajtót

Halványan rémlett, hogy közel lakik, de abban a percben egy értelmes gondolatom nem volt, teljesen elborított a vörös köd.

Óráknak tűnt mire végre csikorogva lefékezett a háza előtt, ahol aztán folytattuk ezt az őrületet.  Az előszobában már téptük egymás ruháját, de egy diszkrét köhintés lehűtött.

-Mi a fa… - kezdett bele Jared, ahogy fordult a hang felé

- Hello – vigyorgott Tomo

- Te mi a fenét keresel itt? – szűrte a fogai között Jared

- Megbeszéltük, hogy nálad találkozunk Shannon bulija miatt, nem rémlik? Emma a mosdóban van

Frusztráltan, zavartan és morcosan álldogáltam eddig Jared mögött, de most felkaptam a fejemet.

-Milyen buli?

- Jövő héten van a születésnapja és meg akartuk lepni. Teljesen kiment a fejemből – felelte Jared az arcát masszírozva

- Ohh… hát akkor én azt hiszem megyek, sok dolgom van még Ruby előtt

Legszívesebben fejvesztve futottam volna el ebből a kínos szituból, de amilyen szerencsém van, a kocsim a következő sarokig bírná benzinnel.

-Haragszol? – fordult utánam Jared puhatolózva

- Dehogy is. Csak hívnom kell egy taxit, mert üres a tankom– turkáltam a táskámban

- Vidd el a kocsimat. Holnap gondolom úgyis találkozunk – nyújtotta a kulcsot

- Nem viszem el az autódat. Mi van, ha menned kell valahova?

 - Akkor elvisz Emma vagy Shannon vagy 8 másik ember. Fogd már meg – nyomta a markomba

- Hát… köszi. Akkor holnap visszahozom valamikor

- Nyugi már Noa – simogatta meg az arcomat

- Hisztis vagyok – ismertem be vörösödve

- Szerinted én? Mindjárt szétrobbanok. Mindenhol – súgta a fülembe egy kis harapással

- Ne-ne csináld – nyüszítettem és inkább eliszkoltam az autóhoz

Mivel nem sikerült semmit vennünk, így úgy döntöttem, hogy inkább piával készülök, később pedig rendelünk valamit. A szexuális izgalom helyét szép lassan átvette annak az öröme, hogy végre újra látom egy régi barátnőmet, úgyhogy fel-alá rohangáltam a lakásban, míg végre megcsörrent a telefonom

-Itt vagyok – kiáltotta Ruby és az erkély felől is hallottam a hangját

Fej vesztve rohantam le hozzá és úgy csapódtunk egymásnak, mint két idióta. Ugráltunk, nevettünk, ölelkeztünk egy csomó ideig és be nem állt a szánk.

-Annyira jó, hogy itt vagy, esküszöm haza se engedlek – húztam fel magam után a lakásba

- Hát amennyi megbeszélnivalónk van, kb. 1 hétig nem végzünk úgyse

- Ülj le, hozok bort – tereltem a kanapéhoz

-Na ki kezdi és hol – helyezkedtünk el egymással szemben, törökülésben a nappaliban

- Elválok – szakadt ki belőle és azonnal lehúzta a nagy pohár vörösbort

- Hogy mi van?!

- Nekem ez nem elég Noa. Én nem tudok otthon ülő asszonyka lenni életem végéig, akinek annyi a napi dolga, hogy főz és várja a férjét 8 órán keresztül. Nem érzem, hogy élek, érted? Unatkozom. Annyira mások vagyunk és én próbáltam mellé szelídülni, lehiggadni, de nem ment. Ben még kicsi ahhoz, hogy teljesen felfogja, úgyhogy most kell meglépnem ezt

- Sajnálom Ruby, de ha te így érzed helyesnek…

- Elmondani nem tudom azt az eufóriát, amit annak a gondolatára éreztem, hogy elköltözöm, elválok stb.

- És akkor ez már biztos? Beadtad a papírokat meg ügyvédet fogadtál?

- Nem, de megbeszéltük, hogy ez lesz a legjobb

- Hmmm… akkor mégse mindig az a jó, ha a nyugis, járt utat választod – mosolyodtam el hamiskásan Jared-re utalva

- Na, látom elértünk a szarházidhoz. Mi újság vele? – húzódott közelebb fülig érő szájjal

Én pedig mint egy hibbant tinédzser a poharamba vigyorogva mesélni kezdtem kettőnkről, a nyálasan romantikus dolgokról, szexről meg mindenről.

-Szeretne veled találkozni, csak fél, hogy felképeled – kuncogtam enyhén spiccesen

- Hát ha nem lennél ilyen giccsesen boldog, akkor meg is tenném, de így… nincs szívem bántani a herceget. Van már mögöttem pár kapcsolat, elfuserált rock sztártól, hippin keresztül jó fiúig minden, de egy baromira közös bennük Noa. Olyan egyszerű mind, akár egy vasszög. Bizonyos típusba tartozik mindegyik, erre nem is nehéz rájönni és onnantól úgy irányítod őt is meg a kapcsolatot is, ahogy kedved tartja. Ja és persze nem árt, ha te tudod, hogy mit akarsz – tette hozzá erősen gesztikulálva a bortól

- Na, akkor felhívom, iderendelem, aztán legyél már olyan jó és mond meg, hogy ő melyik csoportba tartozik – viháncoltam és elkacsáztam a konyhába a telefonomért

Ruby úgy jött utánam, mint aki a világot készül megmenteni, majd erősen a pultra támaszkodva koncentrált rám, miközben telefonáltam.

-Fél óra és itt van – közöltem diadalittasan

- Helyes. Majd én elbeszélgetek vele

- Azért csak finoman, jó?

- Persze… Nem mintha megérdemelné – morogta, majd rávetődött a hűtőre

- Jaj rendeljünk kaját! Akartam főzni, el is mentünk bevásárolni, de aztán a bolt közepén egymásnak estünk ezért nem lett belőle semmi

- Látod? Nekem pont az ilyen őrültségek hiányoznak! Soha semmi nem történt a házasságunkban – rogyott le a padlóra

- Ha most sírni fogsz, esküszöm meglegyintelek! – rángattam föl és a kezébe nyomtam egy pizza rendelős papírt

- Igenis – szalutált bágyadtan

Elég régen ittam a gyógyszerek miatt, úgyhogy most hamar beütött. Nem akartam totál elázni, ezért megittam pár pohár vizet és ettem pár kekszet mielőtt Jared odaért.

-1 óra és a kaja is itt lesz. Addig mesélj a kishercegről

- Jaj Ben a legokosabb gyerek a világon – lágyult el a tekintete és megint ömleni kezdett belőle a szó

Mosolyogva hallgattam a sztorijait, miközben próbáltam kicsit tisztítani a fejemet, bár fél óra édes kevés volt a 2 üveg borral szemben.

Valamivel később már csöngettek is és Jared caplatott fel a lépcsőn a szokásos kócos, borostás, bugyicsúsztató mosolyával, amibe most egy kis visszafogottság is elbújt.

-Gyere, bemutatlak – fogtam meg a kezét egy puszi után

- Szóval mindketten hallottatok már a másikról, de most akkor végre személyesen is… Tehát Ruby, ő Jared, Jared Ruby

- Hello, örülök, hogy itt vagy

- Hát még én – vigyorgott Ruby, és a pia ellenére látszott a szemén, hogy épp most fejti meg ezt a pasimnak álcázott rejtélyt

- Kérsz egy kis bort? – simogattam meg a karját, hogy kicsit oldjam a hangulatát

- Persze, köszi

Jared

Úgy éreztem magam a barátnője társaságában, mintha valami egzotikus madár lennék, amit tanulmányoz a szakértője. Kérdezett, beszélt hozzám, de sose arra figyelt, amit válaszoltam, hanem rám. Idegesítő volt és úgy éreztem, hogy a vesémbe lát. Spicces volt, de így se tudtam elterelni magamról a figyelmét, pedig a szaltózáson kívül nagyjából mindennel próbálkoztam. Noa édes volt ilyen kapatosan, mosolyogott mindenre és mindenkire, majd az ölembe ült és magyarázni kezdett valamit Ruby-nak. A bortól kicsit ellazultam, de volt egy olyan érzésem, hogy amint ketten maradunk a lánnyal, vagy le fog osztani vagy minimum kioktat.

-Itt a kaja – pattant fel Noa és már babrált is a zárral

- Örülök, hogy találkoztunk végre személyesen is- szólalt meg engem fürkészve

- Én is. Noa mesélte, hogy milyen közel voltatok egymáshoz, amíg San Francisco-ban élt. Kérsz még bort? – próbáltam terelni

- Amikor elmesélte, hogy mit csináltál, közel jártam hozzá, hogy megkeresselek és a szart is kiverjem belőled – folytatta szenvtelen hangon

- Öhm… nem hiszem, hogy ehhez sok közöd lenne.

-Nem, valóban nincs. Noához viszont van. Megértem, hogy együtt vagytok, csak kérlek viselkedj normálisan, jó?

- Hidd el, hogy ez a célom – mosolyogtam rá az este folyamán először

- Ki éhes? – egyensúlyozott egy hatalmas pizzást dobozt Noa közénk - A fele hús mentes neked – nyomott egy puszit az arcomra, mire Ruby egy „ na látod milyen kincs ez a lány és te nem értékelted” nézéssel válaszolt

-  Köszönöm. Kezet mosok és jövök

Hallottam, hogy ő is elindult utánam a fürdőbe, úgyhogy megint működött köztünk a telepátia.

-Ugye nem esett neked Ruby? – kérdezte kuncogva miután becsuktuk magunk mögött az ajtót

- Nem, csak tisztáztunk pár dolgot. Köszönöm, hogy nem utálsz – suttogtam az arcát és a haját simogatva

- Eléggé nehézzé teszed, hogy utáljak – fintorgott mintha neki se tetszene a dolog

- Megtankoltam a kocsidat amúgy. Azzal jöttem

- Oh, köszi

- Ja és még valami. Szeretném, ha eljönnél Shannon bulijába – néztem rá határozottan

- Te meghibbantál? – hátrált tőlem és úgy nézett, mint egy eszelősre